Tényleg Macronnak szurkol Orbán? Miért ne?

Kissé értetlenkedve olvasom a Válasz Online hasábjain kibontakozó vitát, amely arról szól, hogy Orbán Viktor és ezáltal Magyarország számára mi lenne jobb: ha Le Pen nyerne vasárnap, vagy, ha maradna Macron elnök?

Azért hümmögök ilyen erősen, ugyanis idén februárban már jómagam is érintettem ezt a témát a február 14-én megjelent cikkemben, bár az is igaz, hogy nem várhatom el a Válasz Online munkatársaitól, hogy a Nethuszáron lógjanak egész nap – így inkább bátorkodom hozzászólni egy olyan vitához, amelynek tétjei már rég eldőltek, csak valamiért a Nagy Magyar Buborék ezt még nem fogadta be.

Elöljáróban ismertessük a témát: Ablonczy Bálint írt egy elemzést a Válasz Online hasábjain, amelyben azt fejtegette, hogy Marine Le Pen győzelme lottóötössel érne fel Orbán Viktor számára – a szerző által ismertetett európai politikai helyzetkép egyrészt alapos, másrészt csak részleteket ismertet – és nem is a legfontosabb részleteket, ugyanis az európai szövetségek – és nem a pillanatnyi érdekek mentén összeálló eseti együttműködések – stratégiai téren dőlnek el, Ablonczy Bálint pedig ezeket a stratégiai részelet már nem ismerteti, holott itt és ebben van a kutya elásva. Akárhogy is, ettől még legitim vélemény az, hogy Le Pen győzelme lottóötössel érne fel a Fidesznek, csak valahogy nem jön le a sorokból, hogy miért is kéne ez így legyen.

Ablnoczy Bálint cikkére válaszolva Georg Paul Hefty egész más következtésre jut: szerinte Orbán csak Macronnak drukkolhat. Írása már csak azért is hihetőbb, mert a benne szereplő elemek, érvek logikusan kapcsolódnak egymáshoz, így kirajzolódik, és könnyen kiolvasható  szerző által felvázolta két világ, amely Le Pen, illetve Macron győzelme esetén várna a magyar diplomáciára – a két kép között pedig óriásiak a különbségek, de a leglényegesebb eltérés viszont mégiscsak az, hogy Le Pen győzelmének esetén Orbán európai politikai tere minimum kétségessé válna, hiába szövetséges Le Pen, azért mégiscsak egy atomhatalom elnöke lenne, ez pedig alaposan átrendezné az európai szuveranisták táborán belüli erőviszonyokat, ráadásul korántsem biztos, hogy Magyarország javára. A szerző szerint majdhogynem biztos az, hogy nem, amivel én is hajlok egyetérteni.

Macron győzelme esetén a kép egyértelműbb: nagyjából ugyanaz várna a magyar miniszterelnökre, amit eddig is ismertünk, vagy a külpolitikával aktívan foglalkozók legalábbis sejthettek: „Canossa-járás” – fogalmaz Georg Paul Hefty – ami azonban – véleményem szerint nem gyónást, mi több, nem is megalázást jelentene egyszerűen Magyarország visszatér a Nyugat keblére, visszavonja, szép lassan leépíti orosz függőségét, a Magyarország egyes sarkaiban jelenleg futó orosz propaganda pedig megszűnik. Ahogy azt Georg Paul Hefty is kifejti: a negyedik kétharmad arra is biztosíték, hogy a Fidesz ezt különösebb politikai veszteségek nélkül is végigcsinálhatja – így összeállítva pedig már az is látszik, hogy ez a változat erősen csalogató lenne nemcsak Orbán Viktor, hanem bármely realitásérzékkel bíró politikus számára. És hogy Orbánnak ne lenne realitásérzéke? Ezt még ellenfelei sem állíthatják róla.

De mik azok a stratégiai pontok?

Melyek azok a fontos stratégiai elemek, amelyek Macront és Orbánt nemcsak együttműködésre, hanem egyenesen szövetségre kényszerítik. Nos, idézzük fel, mit is írtam alig egy héttel a háború kitörése előtt:

„A német visszavonulással viszont megnyílt az út a francia elnök, Macron előtt, aki már régóta készül arra, hogy országa nagyobb és meghatározóbb szerephez jusson az Unión belül. Macron nemsokára meglátogatja Putyint, és biztosak lehetünk abban, ha érez valamiféle támogatást Moszkva felől aziránt, hogy Franciaország nagyobb támogatást kapjon, ezáltal pedig jelentősebb szerepre tegyen szert, akkor úgy csapnak egymás tenyerébe, hogy liberális elemző legyen a talpán, aki ezt kimagyarázza. (Ki fogják, no doubt! Ahogy a magyarországi ellenzéki holdudvar azt sem ismerte fel, hogy európai színtéren Orbán Viktor egyik legjobb szövetségese a francia elnök. Igen, Macron! Atomenergia zölddé tétele az Unióban? Egyeznek! Közös európai hadsereg? Szintén hasonló elképzelések (Macron, 2018-ban: lásd itt, Orbán, 2016-ban: lásd itt) Erősebb Európa, főleg Amerikától kevésbé függő Európa? Egyeznek az álláspontok! Macron: lásd itt vagy lásd itt – Orbán Viktor: lásd itt)”

A teljes cikket elolvashatod ITT

(Majdnem!) Minden, ami az orosz-nyugat konfliktus megértéséhez szükséges

Macron és Putyin nem csapott egymás tenyerébe, mi több, a háború kitörése óta a francia elnök egyenesen a kontinens legaktívabb és legerősebb vezetőjévé lépett elő, Scholz csak a parkolóból nézte a meccset, Boris Johnson brit miniszterelnök kemény attitűdje pedig elég jól jelzi, hogy az európai német dominancia kora a végéhez közeledik.

Az általam korábban említett „német visszavonulás” ma már egyre jobban érezhető, a világ szabad népei egyre mérgesebbek Németországra, amiért szerintük totojázik Ukrajna megsegítésében (ami nem igaz), és egyre többen vetik a németek szemére, hogy bizony nélkülük nem biztos, hogy Putyin ennyire megerősödött volna (ami viszont igaz) – innen pedig az is látszik, hogy a háború utáni Európa – egy percig se higgyük, hogy a „nagyok” nem készülnek erre – már nem fogja megengedni azt, hogy a német gazdaság érdekei alapvető európai stratégiai érdekeket írjanak felül.

Az európai egyeduralom megszűnik, minimum német-francia (aminek már Merkel idejében letették az alapjait) irányítású lesz, de az is lehet, hogy még több szereplő kerül majd irányító, döntéshozói pozícióba, még több állam alapvető érdekeit veszik majd figyelembe egy-egy hosszútávú döntés meghozatalakor. Utóbbinak valószínűségét emeli a háború és az a tény, hogy a NATO keleti arcvonala nélkül Moszkva simán elgyalogolhatna Berlinig – szóval a háború utáni Európában nagy szerepet kapnak majd a lengyelek és a románok, valamint a balti államok, ami Magyarország számára a szövetségkeresési hálót rendesen próbára teszi.

Ha Le Pen győzne, és Orbán Viktor valamilyen oknál fogva melléragadna, akkor ez a szövetségkeresési rendszer Magyarország számára erősen limitálttá válna, ne higgyük azt, hogy Le Pent majd elfogadják a nyugati államok, hogy az Unió lenyeli, hogy rafkós szélsőséges legyen az egyik legfontosabb szereplő a kontinensen, a lengyelekről már nem is beszélve. Orbánnak pedig nem egy olyan szövetségesre van szüksége, aki csak ül egymagában az Elysé-palotában, hanem aktív és erős politikai vezetőre – Macron pedig pont ilyen.

Ráadásul vannak itt kontinentális stratégiák, amelyekben Orbán és Macron között teljes az összehang, ráadásul ezek mind-mind felértékelődtek az utóbbi két hónapban, lássunk kettőt belőlük:

1. Atomenergia:

A háború előtti nagy zöld politika (amit szintén a németek erőltettek, nyomtak le a torkunkon) még azelőtt összeomlott, hogy elkezdjen működni. Kiderült, hogy Németország nem tud fosszilis energiahordozók nélkül létezni, mi több, az orosz fosszilis energiahordozókat sem tudja egykönnyen pótolni. Akkor miért is volt részükről ez a nagy energiareform? Mennyire lehet ezt átgondoltnak nevezni? Miért erőlették, ha ők maguk sem álltak készen???

Ezeket a kérdéseket már most fel-fel teszik a német vezetőknek, de a háború után ezek elemi erővel fognak feltörni a kontinens népeiből. Az atomenergiához mindez úgy kapcsolódik, hogy Németország az egyik legnagyobb ellenzője, amikor még úgy nézett ki, hogy a zöldpolitika alapján osztják majd az EU-s támogatásokat, akkor kőkemény harc indult az EU-n belül azért, hogy az atomenergia kerüljön be a zöld energiák közé, így illesse meg őt is az uniós támogatásra vonatkozó szabályozás.

Ebben a nagy uniós harcban, ahol a gázszállítók, kőolajfinomítók és különböző ipari cégek érdekei is ütköztek az atomenergiaival Orbán Viktor azt az álláspontot képviselte, hogy az atomenergia is kerüljön be a zöldenergiák közé. Ebben a legerősebb partnere pedig pont Macron elnök volt, és most is az…

2. Közös európai hadsereg?

Azt hiszem ennek fontosságát ma már senki számára nem kell külön kihangsúlyozni. Szintán egy olyan kérdés, amelyben Orbán és Macron között már több éve összhang van.

Ez csak két olyan stratégiai álláspont, amelyben nem tudjuk, hogy Le Pen milyen álláspontra helyezkedne, és nem tudjuk, hogy ebben az álláspontjában mennyire lenne kitartó és mennyire lenne hű szövetségese a magyar érdekeknek. Ezt viszont nagyon jól megvilágítja Georg Paul Hefty, ugyanis Le Pennel kapcsolatban az a legbiztosabb, hogy vele kapcsolatban nem biztos semmi.

És hogy a magyarok is beszálltak Le Pen kampányába, anyagilag megtolták egy kicsit, emiatt majd Macron haragudni fog? Eh, felejtsük el, az egymás kötelező szurkapiszkáiban ez a lépés nem tétel, különben is, Macron meg a Momentum egyik nagy támogatója, szóval egy-egy, kvittek vagyunk, lehet tiszta lappal kezdeni.

Másképp szólva: Macron elnökkel Orbán Viktor nyerhet, míg Le Pennel az eddiginél is mélyebb bizonytalanság várna a magyar külpolitikára. És a vicc az, hogy mindannyian egy negyedik személynek köszönhetik azt, hogy így alakult a helyzet: Vlagyimirovics Putyinnak.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)