Testvériség a spájzban: hogyan keveredett orosz szál az úzvölgyi botrányba?

Múlt havi összeállításunkban bemutattuk az úzvölgyi katonai temető történetét, dokumentumokkal támasztottuk alá, hogy a sírkertben többségében magyar katonák, mellettük pedig osztrák, német halottak vannak eltemetve. Azt is bemutattuk, hogy bizonyos szereplők okán az ügy hasonlít azokhoz, amelyeket politikai boszorkánykonyhákban szoktak kifőzni jól megfontolt szándékkal. Az úzvölgyi történet azonban korántsem ennyi – kellett hozzá a mi, azaz a magyar érdekvédelmi és politikai képviselet hanyagsága is, no meg persze az egykori szekusok vagy azok módszereivel dolgozó, saját politikai tőkét kereső haszonlesők tevékenysége. Lássuk azonban, miként keveredik orosz szál is a meghökkentő történetbe!

FIGYELEM: A cikksorozat eredetileg a Nethuszár Facebook-oldalán jelent meg, jegyzet formájában, viszont sok anyagunk odaveszett, köztük az úzvölgyi sorozatunk jelen része, viszont egy szerkeszett verziója szerencsére 2019 július 22-én megjelent a Székelyhon napilap Kilátó című mellékletében – és Önök ezt olvashatják most!

Az események idővonalán végigszaladva, és elmerülve a főbb szereplők múltjában és kapcsolati hálójában, egyre élesebben rajzolódik ki az a kép, amelyet a marosvásárhelyi fekete március után sok évvel kezdtünk el tisztábban látni, miszerint az egykori Securitate szervezte az eseményeket, azzal a céllal, hogy igazolja önnön újraalakulásnak szükségességét. Azt, hogy az úzvölgyi botránnyal mi lehetett a céljuk, ma még aligha látni tisztán, az viszont már egyre bizonyosabb, hogy ugyanazok a retrográd erők állnak az események mögött, amelyek az említett marosvásárhelyi pogromot is megszervezték.

Mindez csak a jelenleg regnáló PSD-kormány és a körülötte, benne csoportosuló különböző klikkek, hatalmi körök harca lenne? Valószínű, sőt az előbbi állítással egyszerre is igaz lehet, hogy a régi nacionalista pártok, politikusok próbálnak hullámokat kelteni, amelyeket meglovagolva hatalomra tehetnek szert, ahogy az is igaz, hogy néha pont a múlt csontvázainak elrejtése lenne a fő feladat. Ugyanakkor mindezek mellé nem kizárt, hogy az orosz szolgálatok is besegítenek a háttérben.

De kinek és hogyan? Az aligha lehet véletlen, hogy pont az úzvölgyi katonai temető vált az etnikai konfliktus szításának terepévé, az ugyanis régóta szálka a román soviniszták szemében. Már 2017-ben (!!!) a hírhedt Marosfői Nyári Egyetemen – ami a román szélsőségesek nyári tábora – felmerült, hogy több katonai temetőt is „rehabilitálni” kellene – ekkor név szerint meg lett említve az úzvölgyi katonai temető is mint az egyik olyan objektum, amely erre a különösebben meg nem magyarázott „rehabilitálásra” rászorul.

Marosfőn kezdődött minden

Az Összrománság Marosfői Nyári Egyeteme (Universitatea de Vară a românilor de pretutindeni de la Izvoru Mureșului) amolyan ellentusványosként jött létre, Dan Tanasă szerint ez a legfontosabb román–román fórum – mintha a románság esetében lehetne olyan számos külhoni kisebbségről beszélni, ami a magyarral párhuzamba állítható.

Ezen a rendezvényen mutatta be saját könyvét George Simion, aki aztán – hogy, hogy nem – 2019-ben az úzvölgyi események egyik kirobbantója, főszereplője lett. A marosfői rendezvény főszereplője kétségkívül az ortodox egyház, valamint Hargita és Kovászna megyék ortodox püspöke, Andrei Nicolae Moldovan, azaz: Preasfințitul Andrei (PS Andrei), aki az összromán rendezvényen a nyitóbeszédet mondta.

Őt onnan is ismerhetjük, hogy hangosan tiltakozott amiatt, hogy Ferenc pápát Csíksomlyón Orbán Viktor fogadja – cseppet sem törődve azzal, hogy a magyar miniszterelnök nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint részt venne a csíksomlyói pápalátogatáson, ahogy valóban nem jelent meg az eseményen. Azonban ne keressük az ortodox egyház hírei között PS Andrei bocsánatkérését, mert nem fogjuk megtalálni, viszont így már nem kell csodálkoznunk azon sem, hogy miként találtak maguknak ezek a huligánok olyan ortodox pópákat, akik aztán elvégezték a felszentelést azon a szomorú napon.

Az ortodox egyház képviselői amúgy nyakig benne vannak az uniós csatlakozás utáni Románia legnagyobb etnikai balhéjának megszervezésében, kirobbantásában – az Ortodox Testvériségnek (Frăția Ortodoxă) a Muslim Brotherhood nevére hajazó szélsőséges szervezetét már meg sem kell említenünk, mindenki tudja, hogy ők voltak a legnagyobb hangú tüntetők, a leghevesebb védelmező harcosai az Úzvölgyében szerintük eltemetett román katonák emlékére emelt betonkereszteknek.

A Frăția Ortodoxă

A szervezet eredete a legionárius mozgalmakig nyúlik vissza, és Bartolomeu Anania érsek szárnyai alatt bontakozott ki újból, hogy a hasonló nevet viselő egyesület aztán Kolozsváron alakuljon meg – célja pedig a görögkatolikus egyházzal folytatott láthatatlan erdélyi háború megnyerése. Sokat elmond róluk, hogy a magyarbarátsággal túlzottan nem vádolható Victor Roncea jelenlegi blogger és egykori újságíró szerint a Frăția Ortodoxăban „gyűlt össze a szélsőjobb minden platformja, amelyik azzá vált, ami valójában is, vörössé” – azaz kommunistává.

A Frăția Ortodoxă ugyanis annak a Bartolomeu Anania érseknek lett az ortodox egyházon belül folyatott hatalmi harcához játékszer, aki a második világháború idején a legionárius mozgalom tagja volt, hogy aztán 1966-ban a kommunista rezsim titkosszolgálata őt küldje ki az Egyesült Államokba azzal a feladattal, hogy „iktassa ki” az Amerikában élő román ortodoxok antikommunista vezetőjét, Valerian Trifát, ezzel a bukaresti szinódus hatalma alá húzva az amerikai ortodoxokat.

Ion Mihai Pacepa, a Securitate volt vezetője pedig azt állítja visszaemlékezéseiben, hogy Anania a rezsim Külügyi Hírszerző Igazgatóságának volt az ügynöke (Direcția de Informații Externe). Akárhogy is, Anania barátunk lendületbe jön, és az általa gründolt Frăția Ortodoxăt veti be a 2007-es pátriárkaválasztáson, ahol Teoctist utódját keresték – ám végül alulmarad Daniel Ciobotea érsekkel szemben.

Nem csoda, hogy a Testvériség egyesületét vezető Mircea Popa azonos azzal a személlyel, aki korábban a román televízióban, pont egy 1956-ról szóló vitaműsorban megemlítette, hogy sírt, amikor meghallotta Sztálin halálhírét. Így már érthető, hogy Bartolomeu és hű fegyvertársa, Mircea Popa miért állnak ellen olyan vehemensen azoknak a kísérleteknek, amelyek arra irányulnak, hogy az ortodox egyház vezetőit átvilágítsák, és feltehessék nekik a kérdést: működtek-e együtt a Securitatéval?

A Frăția Ortodoxă tevékenységét áttekintve igazat kell adnunk a már említett Victor Ronceának, aki szerint a Testvériség célja nem egyéb, mint megszakítani minden párbeszédet a görögkatolikusokkal, de a Vatikánnal is, és a román ortodox egyházat – vagy épp Romániát – elszigetelni minden külső befolyástól. Hargita és Kovászna megyék ortodox püspöke, a már említett PS Andrei viszont ennek a Bartolomeunak volt odaadó híve, olyannyira, hogy 2018-ban fel is utazott Kolozsvárra, ahol az egykori szekus pópának szobrot emeltek. Nem is csoda, hisz PS Andrei gyulafehérvári tanulmányainak időszakában Bartolomeu lelkes hívévé szegődött, és így tagja annak a szűkebb egyházi körnek, amely Dániel pátriárka megbuktatására, hatalmának aláásására játszik.

A Frăția Ortodoxă aztán pár évvel ezelőtt kilépett a némileg tetszhalotti állapotából, és modern eszközökkel indult el a hírek világának meghódítása felé. Ők voltak azok, akik december elsején román trikolórokat lobogtatva vonultak fel Kézdivásárhelyen, várva azt a bizonyos pofont, hátha elcsattan, ők azok, akik megzavarták a bukaresti Parasztház (Casa Țăranului) egyik programját, mivel az ellentétes a román nemzet szellemiségével és erkölcsével (egy filmvetítésről volt szó!), ők azok, akik 2018. december 1-jén megzavarták a sepsiszentgyörgyi román színházban a „Nem éppen 1918” címmel Székely Csaba által írt dráma bemutatóját – és segítettek aláírásokat gyűjteni a Román Népség Pártjának (Partidul Neamului Românesc, a továbbiakban PNR). Ez utóbbinak elnöke az a Ninel Peia, akit még a PSD képviselőcsoportjából is kirúgtak súlyos elmebaja miatt, ugyanis a kanyarójárványért azokat a szülőket tette felelőssé, akik oltást adtak be gyerekeinek.

Ninel Peia és az orosz propaganda

Ő a Bartolomeu által lefektetett radikális ortodox világkép követője, ő az, aki törvényjavaslatot nyújtott be, melyben az iskolai szexuális felvilágosítást büntette volna – majd a cikksorozatunk múltkori részéből már megismert Mircea Chelaruval, Románia egykori vezérkari főnökével és a marosvásárhelyi fekete március katonai parancsnokával együtt megalapították a PNR-t. A nemzetközi sajtóban egyesegyedül az orosz propagandalap, a Sputnik román nyelvű kiadása figyelt fel rájuk, de ők aztán rendesen: mint Soros legújabb romániai ellenségeit mutatták be őket, dicsérve Chelaru katonai elköteleződését és Ninel Peia politikai képességeit. Ugyanez a Sputnik című lap később, az úzvölgyi események idején kifejezetten magyarellenes szempontból kommunikálta az eseményeket, több lényeges eseményt és tényt hagyva ki a tudósításából, mint például azt, hogy maga a védelmi minisztérium ismerte el, hogy Dormánfalva törvényt sértett a betonkeresztek felállításával. Aligha csodálkozhatunk azon, hogy egyből utat találnak az orosz médiához – Ninel Peia ugyanis Alexandr Dugin (a Lomonoszov Egyetem Politológiai és Szociológiai Intézetének igazgatója, az Eurázsiai Birodalom prófétája) legjobb romániai barátja, a bukaresti Dalles-teremben tartott Dugin-könyvbemutatón is megjelent, akárcsak párttársa, Mircea Chelaru, aki még egy kérdést is feltett az orosz filozófusnak, ezt érdemes idézni:

„Igaz, hogy az oroszok a Kárpátokban élő egykori árják leszármazottai?”

– kérdezi Chelaru, mire Dugin mosolyog, és angolul válaszol: „fake news”.

Ninel Peia ugyanakkor nem elégszik meg Dugin barátságával, neki Putyin kell – olyannyira, hogy nyílt levélben fordult Oroszország elnökéhez, felhívva figyelmét a két nép egymásrautaltságára, ugyanis ők ortodox testvérek. Helyben vagyunk tehát. A Frăția Ortodoxă, a Testvériség gyűjti a PNR-nek és Ninel Peiának az aláírásokat, hogy indulhassanak az EP-választásokon. A választási bizottság végül az aláírások nagy részét megsemmisíti, így nem tudnak versenybe szállni, de semmi baj, a szavazóik és a román nacionalisták figyelmébe ajánlanak egy tehetséges és hazafi román fiatalembert: George Simiont. Az úzvölgyi főszereplőt…

A kör azonban nem zárult be itt!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)

Nethuszár