Tőke Ervin: „az egyetlen kiút az autonómia”

Kis túlzással: Tőke Ervint mindenki ismeri Székelyföldön, hisz kamaszkora óta politizál – idén tanácsos- és egyben polgármesterjelölt Csíkszeredában, a Néppárt színeiben. Megkérdeztük, hogy merre van az arra, ha tanácsos lesz, és a sok probléma közül, melyik a legnagyobb szerinte. A válaszokat az interjúban találod. 

– Igazán ifjonti korodtól fogva politizálsz, ha jól tudom, az EMI-ben kezdted, a hőskorban, ahonnan annyian elindultak a képviselet útján később…. Mi vett rá téged arra, hogy politizálni kezdj?

–  Civilként kezdtem, még kolozsvári egyetemistaként. Úgy gondolom, hogy egy kicsit Funar is besegített abba, hogy a magyar nemzeti oldalt keressem. 😀 Egyik alapító tagja vagyok az Erdélyi Magyar Ifjak-nak és rövid ideig a HVIM tagja is voltam. Már akkor kezdtem figyelni a közéletet és láttam, hogy az érdekképviseletünk egyrészt nem olyan, amilyen kellene lennie, másrészt pedig ott van Tőkés László és a Reform Tömörülés, akik elkeseredett harcot vívnak azért, hogy jó útra tereljék a szövetséget. Időközben beléptem a Székely Nemzeti Tanácsba és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsba. Amikor megalakult az MPP, aláírásgyűjtéssel segítettem a küzdelmük, majd amikor egy EMNT kongresszuson elhatároztuk, hogy beíratunk egy pártot, úgy gondoltam nincs mire tovább várni, megalakított az első helyi szervezetet Csíkszeredában.

– Mikor találkoztál először a politikával, ha úgy tetszik, mikor történt meg az „ébredésed”?

–  Amikor láttam, éreztem, hogy mi, nemzeti érzelmű fiatalok (EMI) igazából kényelmetlenek vagyunk az akkor még egyedüli érdekképviseletnek. Akkor tettem fel a kérdést, hogy miért? Hamarosan választ is kaptam rá, amikor jobban beleástam magam abba, hogy mik, miért történnek.

– A Néppárt (vagy EMSZ) színeiben indulsz tanácsosnak. Ha bejutsz, mi lesz az első javaslatod?

–  Az idén a csíkszeredai csapat polgármesteri szolgálatra is jelölt, bármi megtörténhet, ugyanis vasárnap reggel mindenki nulla szavazattal indul. Bármi is legyen az eredmény, a 12 pontos programunkból a közbiztonságot érintő pont az, ahol a leggyorsabban eredmény lehet érni. Csíkszeredában minél hamarább létre kell hozni a helyi rendőrséget, mert ők nem Bukarestnek tartoznak elszámolással, ők a helyi közösség választott vezetőitől kapják a hasznos útbaigazításokat.

– Elfogadsz majd kenőpénzt?

–  Nem. Nincs az a kenőpénz, amiért odaadnám igazam és szabadságom.

– Ha a pártbeli főnökeid arra kérnek, hogy egy ügyben úgy szavazz, ahogy az nem a te lelkiismeretednek megfelel, akkor mit teszel?

–  Ilyenre nem volt példa az elmúlt 8 év alatt és nem hiszem azt, hogy ilyesmi előfordulhatna. Egyrészt azért, mert a „főnökeinket” mi választjuk, és így olyanok mint mi. Másrészt autonómista párt vagyunk, és ez érvényesül a választott politikai közösségünkön belül is.

– Milyen körülmények között mondanál le a mandátumodról?

–  Ha elveszíteném a hitem. A hitem a nemzetemben, vagy a politikai oldalamban.

– Tervezel-e tovább lépni a politika rögös útján, helyi tanácsosból az országos politika felé fordulni?

–  Az országos politika eddig is érdekelt, voltam már országos alelnök a Néppártban. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy mindenki otthon el kell végezze az önkormányzati szolgálatot.

– Családod, barátaid támogatnak a politikai tevékenységedben?

–  Ők sajnos pont úgy vannak, mint a legtöbb ember ezzel. Csalódottak. Tehát nem tartják jó ötletnek, hogy ezt a kérdést kínozzam. Viszont, ha elindulok, akkor kérdés nélkül mellém állnak.

– Hogyan látod a Néppárt, MPP, EMSZ helyzetét? Nem félsz attól, hogy, bár sikeres politikus is lehetnél, végül „kifut” alólad a párt?

– Ahol több ember van, ott előfordulnak súrlódások, viták stb. Ilyen a mi fajtánk, igazságkereső és olykor civakodó. Én bízom benne, hogy bármilyen vitás kérdés felmerül, azt előbb-utóbb rendezni lehet. A nemzeti oldal kettészakadása sem kellett volna megtörténjen, de megtörtént. Ezért az volt a feladat, hogy újra egyesítsük. Ezt idén meg is tettük.

– Tegyük fel, hogy a párt felszólít, add vissza a mandátumod? Megteszed?

–  Hát elég irreálisnak tűnik ez a helyzet, de ha ilyesmi előfordulna, akkor kénytelen lennék megtenni. De ismétlem, ez nem az az oldal ahol ilyesmi előfordulhatna.

– Hargita megye: igazán erős csapásokat kellett elviselnetek: Békás-szoros, Úzvölgye elvesztése. Hogyan látod az elmúlt négy évet, mi vezetett oda, hogy ezek az ügyek ilyen keserűen végződtek a székelyek számára?

– Meg fog lepni a válaszom. A korrupció. Ugyanis abban a pillanatban, amikor egy erdélyi magyar politikus „hezzamatat” – ahogy nálunk mondani szokás – onnantól már nem véleménye, álma, célja van, hanem egy dossziéja valamelyik fiókban, polcon vagy éppen pincében.

– Miben látod a kiutat?

– Az egyetlen kiút az autonómia! Nincs másik út, amelyik hosszú távú megmaradást, erősödést hozna. A minket érintő kérdésekben mi kell döntsünk, senki más! Ezért a célért minden nap kell tenni valamit. Most vasárnap ebben a kérdésben is döntünk, hogy a székelyek melyik utat válasszák. Melyik oldalnak adnak felhatalmazást, erőt. Mi lesz az út a következő négy évben, azok képviselik a közösségünk, akik eddig sem értek el semmit az ég adta világon (minden jogunk az EU és a NATO csatlakozás velejárója volt) vagy azok kapnak felhatalmazást, akik ellenállnak a lassú felszívódásnak.

(Nethuszár)

Kapcsolódó anyagok:

Megmenthető-e Marosvásárhely? Interjú Soós Zoltánnal

Frunda Csenge: “ennek a változásnak én is részese akarok lenni” (INTERJÚ)

Brassai Hunor: “hiszek az igazságban és a következetességben” – INTERJÚ

Az MI küldötte lesz a vásárhelyi tanácsban: W. Szabó Peti, a copfos geek (INTERJÚ)

Dan Mașca, a POL elnöke: “lehet Erdély autonóm régió” (INTERJÚ)

Kakassy Blanka: “a legfontosabb elv, amely mentén élek: az etikus magatartás”

Adrian Muresan: “inkább Soós Zoltán, mint Benedek, Maior vagy Pascan”

Nethuszár