Történelmi pillanat Erdélyben: az RMDSZ kéri az RMDSZ leváltását

Adott ugyanis egy vérszegénységében is messze-messze földön híres helyi RMDSZ-frakció az önkormányzatban, amely jobb híján a román kisebbségi képviselet (igen, a magyar anyanyelvű képviselők számbeli többséget képeznek) könyöradományaként magyar alpolgármestert állíthatott tavaly ilyentájt valamikor. Vagy nem tavaly, s nem ilyentájt, de mindegy, annyira unalmas ennek utánanézni….

Na, szóval, Makkai Gergely személyében aztán be is ültették a város bronzzal hímzett alpolgármesteri székébe az új magyar alpolgármestert, zengett a Kombináttól oly füstös és ammoniákszagú ég a dicshimnuszuktól, a cigányok téglaárusításból szedték meg magukat, annyira kellettek a mellek veregetéséhez (a „prima bataie” törvény szellemében, itt férfi mejjekről essen szó, amíg szó nem esik zsíros állásokról, minisztériumi pozíciókról, időjárás-változással összefüggő antikoalíciós szellőkről stb.), hogy az RMDSZ évtizede, vagy talán több is, sikerült magyar alpolgit állítson a legnagyobb magyar közösséget magáénak tudó erdélyi városkában.

A kedves olvasók számára hadd elevenítsem fel a Kritiq.eu korábbi beszámolóját, ugyanis jó tudni: volt más magyar jelölt az alpolgi székre, de a Szabad Emberek Pártjának (POL) jelöltje, Györfi Júlia nem ütötte meg a kvalitások azon magas színvonalát, amire az RMDSZ-nek szüksége van, így például nincs doszárja a dénéáűnál, az áni sem üldözi, viszont nő és nem eremdéeszes, tehát a verdikt egyértelmű: alkalmatlan. Az sem zavarta ebbéli erőlködésében a helyi érdekképviselet potentátjait, hogy simán lehettek volna mindketten alpolgik, helyette az RMDSZ a PSD-vel kiegyezve Sergiu Papucból csinált alpolgit, mert a zérdek és aképp-viselet, ki mint veti ágyát, parkolócéduláját, úgy lészen belőle alpolgi, avagy Gömbperec, a hidegló.

És lőn a népszavazás hétvégéjét megelőző derűs őszi nap, meleg, de nem égető napsütéssel Kolozsváron, ammóniáksárga pasztellszínű levegővel Vásárhelyen, és a Maros megyei RMDSZ (ami nem azonos a vásárhelyi RMDSZ-el, ha valaki nem tudta volna követni) felszólította a vásárhelyi RMDSZ-t, hogy azon nyomban vonja vissza Makkai Gergely urambátyámat és hidalgót, ne legyen ő itt többet Gömbperec.

Arról, hogy hideg szelek fújnak már a Nethuszár is cikkezett korábban, a TÁT gyűlése elé terjesztendő javaslatot a Punctul.ro vásárhelyi lap közölte először azok számára, akik valamiféle perverz kíváncsiságtól hajtva (apărați-vă familia!) még érdeklődnek az RMDSZ ügyei iránt. És lőn, a sajtó egy lépéssel Makkai Gergely előtt járt, mindehhez pedig Koreáig sem kellett mennünk, viszont nem tettünk el világbékét télire, maradt a zakuszka, amit két évvel ezelőtt oly kényeskedve köpött ki Vásárhelyre hivatkozva az érdekszövetség elnöke, Kelemen Hunor. Azóta sok víz lefolyt a gernyeszegi szartelep által dúsított Maroson, Hunor ma már szívesen kenné kenyerére a vásárhelyi zakuszkát, de se kenyér, se zakuszka – marad a TÁTogás (Istenem, de szar szóvicc, harakirire érdemes), így aztán lett egy ukáz mégiscsak, lépjünk egyet hátra, hogy így jussunk előre, lássuk mi lesz belőle.

A Maros megyei RMDSZ-nek egyvalamiben viszont igaza van: közleményük szerint a vásárhelyi események országos jelentőséggel bírnak, és ebben egy fikarcnyit sem tévednek, elég, ha felelevenítjük a katolikus iskola alapítása körüli lazaságot (eufemizmus, szalonképes kifejezése a balfaszságnak), aminek takargatásával aztán olyan nemzetközi cirkusz kerekedett, hogy Viktor és Dragnea telefonon kellett beszéljenek egymással, holott nem is tudták egymás számát előzőleg (bár Szijjártó korábban már megbökte Liviut a diplomatafészbúkon). Úgyhogy van abban valami, amit a Marosi RMDSZ elnöke, Péter Ferenc mondogat, épp csak legyen, aki meghallja.
Mi, idelent ugyanis már hallatlanul unjuk a süketelést….Ghonzó
Nethuszár