Történet Romániáról, magyar és román vatnyikokról, valamint robbanó drónokról

Mai történetünk alig pár napja indul, amikor is az oroszok, ősi népszokásuknak megfelelően drónokkal és egyéb erre alkalmas eszközökkel bombázták a Románia közvetlen közelében levő ukrajnai Izmail és annak környékének kikötőit, mert az oroszok segíteni akarnak Afrikának gabonaügyileg, ezért célszerű elvágni az ukrán tengeri útvonalakat, ne mind exportáljon Kijev ide-oda, kedvének megfelelően, bárki megértheti, látjátok, feleim szemtükkel, iróniával kevert cinizmusom is a régi. No, de vissza a történethez.

Nem először és vélhetően nem utoljára bombáznak környékünkön a ruszkik, épp ezért írtuk a minap, hogy tejesen mindegy, hullott-e orosz drón román területre vagy sem, ugyanis előbb-utóbb, – amiből az előbb az erősen valószínű – hullani fog, ez elkerülhetetlen része az orosz keresztény mitológiának és új világrend megépítésének, ha tetszik nekünk, ha pedig nem, akkor majd felszabadítanak – ennek lehetőségéről lesz még szó.

Orosz drónok román földön: cáfolatok és kontextus

Szóval, Izmailt és környékét bombázták és felröppent a hír, hogy akadt olyan orosz drón, amelyik román területen zuhant le, robbant fel, jelentsen bármit is a különbség, az most lényegtelen, ugyanis Románia vezetése, élén a Három Tenger Kezdeményezés házigazdájaként tündöklő Iohannis demokratikusan agyonkitüntetett államfővel bemutatta, hogy igenis, van még balfasz NATO-tagállam a prérin. Bár azóta, hogy az amerikai támaszpont repülőgépeiből ellopták a dízelt sok újat nem lehet villantani ebben az országban, de ne becsüljük le Klaust és az ő Barbijait.

Szól az ukrán külügy: hogy – mi pedig: dehogy!

Nos, az ukrán külügy szólt, hogy tesók, ez nálatok esett le, a ti területeken, aminek nem is feltétlenül az a célja, hogy Romániát háborúba rángassa bele, aki ilyent állít, az fogjon kezet Werner papával és menjenek együtt golfozni, az ország és a világ is jobban jár, valamint a kedves anyjuk, akiket innen is puszilok.

Aztán beindult a tagadás-gyár, a RomaniaTV hangosan károgott, hogy vajon ki akarja Romániát belerángatni a háborúba, nyomukban pedig érkeztek sietve-lihegve a magyarajkú-oroszszívű vatnyikjaink, akik kommentek ezreiben bizonygatták, hogy az ukránok kamuznak, szándékosan persze, hogy eszkalálni lehessen:

kinek az érdeke az eszkaláció?

hisztizte tele a közösségi médiát egy közepesen ismert magyarajkú fél vagy tán annyi sem intellektuális képességekkel bíró vatnyik, és nem ő volt az egyetlen, aki a manipuláció prostitúcióval egyidős álnaiv kérdéseivel akart kis hangulatot kelteni, naná, hogy az ukránok ellen, mert ugyan ki más akarna itt eszkalációt? A ruszkik?

Ők nem, ne féljetek, ők csak „védekeznek”, szegényeket „provokálták” és a többi bla-bla-bla. Aztán az ukránok szóltak még egyszer, hogy tesók, fotók vannak, geolokációk (vatnyikoknak és antivaxereknek mondom, ez utóbbi olyasmi, mint az 5G, oltással adják be, nem szabad hinni neki, használni sem!) és hát az a helyzet, hogy az bizony román területre érkezett.

Tagadás-gyár ipari termelésre kapcsol

Nos, ha eddig tagadás-gyárról beszéltünk, akkor ezek után indult be az ipari termelés: a román védelmi miniszter, a román külügyminiszter, a kormányfő (egyébként Ciolacu volt mind közül a legóvatosabb!) és a végén maga az államfő nyugtatgatta a románokat, hogy nincs itt semmi látnivaló, Románia légtere védett, ide a légy sem röpült be, nemhogy orosz drón.

Időközben az egykori Twittteren, ami most X és ne játssz vele zérót, mert nem fogsz nyerni, szóval Musk platformján már a Bellingcat is kitette a geolokációs bizonyítékokat, hogy bizony román területre esett/estek a ruszki drón/drónok – lehet akármennyi, a román hatóságokat nem érdekli, mert az államfő, aki a fegyveres erők főparancsnoka ebben a NATO-tagállamban azt mondta, hogy nincs baj.

Pedig baj van, Iohannisnak akár a CSAT-ot (legfelsőbb védelmi tanács) is össze kellett volna hívnia, ez amúgy alkotmányból fakadó kötelessége is, de szart ő már más ügyekben is az alkotmányosságra, azért is csesztünk el pár évet kormánynélküliségben a Covid alatt.

Nehezen, és nem maguktól, de kivizsgálásba kezdtek

Miután a közösségi médiában megjelent tényfeltárások és geolokációs bizonyítékok is az ukrán álláspontot látták igazolni, tegnap a román államfő még mindig tagadta, hogy orosz drónok Románia területén, áh, dehogy, ugyan már.
Azonban nemcsak a közösségi médiáról, hanem a Duna-delta közösségéről is megfeledkezett, azok ugyanis mérsékelt lelkesedéssel filmezték a tőlük mintegy nyolcszáz méterre – ennyire vannak az ukrán területek – levő orosz rakétázást, majd tettek is egy egészségügyi sétát a környékbeli román területeken, a védelmi miniszter utasítást adott, az államfő „professzionális” kivizsgálást kért, így aztán vagy a helyiek, vagy a hatóságok, de végül TALÁLTAK DRÓNDARABOKAT, pontosabban szólva: „drónokra hasonlító szerkezetmaradványokat”.

És akkor most mi van?

Akkor most az van, hogy Romániának, főként a román vezetésnek sikerült kiröhögtetnie magát – de ez a kisebbik baj. Nézzük csak az alappontokat: miért tagadták rögtön és csípőből anélkül, hogy a helyszínre küldtek volna egy csapatot felkutatni a területet? Ezt követően még mindig lehetett volna tagadni, ha már a pánik megelőzése volt a célja a tagadásnak…

Ez utóbbi, mármint a pánikmegelőzés céljából elkövetett tagadás nem állna messze a román gyakorlattól, Bukarest több mint egy éve nem hajlandó részleteket közölni arról, hogy miként segíti Ukrajnát (azt már tudjuk, hogy fegyverekkel IS – írtunk erről korábban), amivel nincs is semmi baj, ez elfogadható, sőt, szükséges attitűd – pont ezért gondoltuk azt, hogy legalább a védelmi minisztériumban megbízható arcok ülnek.

És nem!

Titok fátyol nélkül: Románia lőszert és fegyvert gyárt Ukrajnának

A román külügy, a román védelmi minisztérium kórusban, a német mivoltára már nyomokban sem emlékeztető államfő-karmester vélhető utasítására tagadott, tagadott – majd jött a valóság, és pont akkor baszta őket pofán, amikor a Három Tenger Kezdeményezés – egy Románia által támogatott geopolitikai mozgás fontos terepe – csúcstalálkozóját tartották több tucatnyi NATO-tagállam részvételével.

És mi lesz a következmény?

Normális országban a védelmi miniszter AZONNAL lemondana egy ilyen botrány után.

Normális országban a hatóságok azon nyomban vizsgálatot indítanának azon sajtóorgánumok és közéleti személyiségek – ideértve a magyarajkú intellektuel vatnyikjainkat –, akik az esetet pánikkeltésre, az „Ukrajna bele akarja rángatni Romániát a háborújába” című ostobaságot terjesztették.
Normális országban az államfő hivatalosan és nyilvánosan kérne bocsánatot Ukrajnától, amiért tagadásukkal megalázó helyzetbe hozták őket.

Normális országban.

Ez nem az, így nem is lesz semmi. Elkenik, elhallgatják, a Romania TV folytatja tovább aknamunkáját, a magyar vatnyikok hangos támogatásával, az államfő marad pozőrként, a politikai osztály pedig a saját túlélésére játszik a jövő évben esedékes öt választás miatt.

Az AUR pedig erősödik.

Itt tartunk most.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)