Tusványosi utógondolatok: zene és politika

Olvasom, hogy akadt, aki kiakadt azon, hogy a Quimby után idén Lovasi és a Kispál lépett fel Tusványoson, főleg, hogy Lovasi beolvasott a rendszernek, odaszart, ahonnan a fizetését kapja és hasonlók.

Először is, rossz a megközelítés: Lovasi nem azért kapja a fizetését, mert NER, hanem, mert összehozott egy művészi produkciót, amivel fellép. A Quimby is azért kapta, Ákos is azért, és így tovább, tehát ez az út nem vezet sehova, de, akinek kedvence a kákán való csomókeresés, az hajrá, csinálja. Egyébiránt meg pont attól szép a NER, hogy fizet Lovasinak is, Quimbynek is, de menjünk tovább.

Másrészt: nem irigylem a szervezőket, főleg annak tükrében, hogy Erdélyben gyakorlatilag egy folyamatos fesztiválhullámból áll a nyár (ide számolom a különböző városi napokat, magyar napokat stb.), emiatt aztán úgy kell összeválogatni öt nap esti fellépőit, hogy minden napra jusson húzónév, plusz valaki olyan legyen, aki rég nem volt, plusz ez a valaki lehetőleg ne a múlt héten lépett volna fel a Double Riseon, vagy jövő héten az Awake-en, és mindezt az amúgy sem túl bőséges magyarországi kínálatból kéne kiválogatni. Szerintem a szervező fickó már rég beleőszült ebbe a feladatba, s most otthon Sepulturát hallgat maximális hangerővel, hogy valahogy meneküljön a valóságtól, de a helyzet az, hogy ez van, más nincs, ebből kell főzni. Igen, egy Ismerős Arcok elférne még a nagy színpadon, de aszem ezen kívül nincs már olyan magyarországi zenekar, aki számít, aki minőségileg megüt egy szintet, és még nem járt Tusványoson.

A helyzet az, hogy zeneileg Tusványos kifulladt: nem az a baj, hogy egyes zenekarok, művészek milyen politikai véleményt mondanak bele a kamerába a fenyvesek alatt, hanem az, hogy ezek a művészek, zenekarok már rémunalmasak! Nagy kár, hogy nem írtam ki a Facebookra Ákos koncert előtt, hogy a főhős majd burkoltan beszól valamit Lovasinak a koncert közepén, most villoghatnák azzal, hogy mennyire jós vagyok, de nem kellett ehhez sok ész, Ákos számok közötti összekötő szövegeinek kb. 90%-át lenyomtam fejből a koncertje előtti napon, igazából betehetne egy koncertcédét, s le se kéne jöjjön, annyira egyforma két fellépése. (A Lovasinak címzett beszólással annyiban tévedtem, már a koncert elején megtörtént.)

És hasonló a helyzet az Intim Torna Illegállal, a Quimbyvel, Lovasival és az ő bármelyik zenei projektjével (van köztük lényegi különbség?), Ákossal, a Beatricével és a magyarországi zenekarok 99%-val: UNALMASAK! Nemcsak Tusványoson, bárhol, bármelyik fesztiválon azok, akkor is, ha épp tízezer ember tombol rájuk, mert ez van, más nincs….

Két jó zenei élményem volt idén, az egyik a főnököm zenekara: Demeter Sziliék összedobták a Longstepet, s tolják a mocskos rock’n roll-t. Nincs bennük sztárallűrködés, szerintem a színpadon állva pont fix leszarják, hogy hányan tombolnak a nézőtéren, ők tolják, és kész, és ettől jó a buli. Elég volt megnézni a közönséget: nagyobbat csapattak, mint a Csűrben, amikor beteszik a Tankcsapdát. Legmélyebb sajnálatomra a Ká Európát nem tolták el (vagy pont akkor mentem ki sörért?), de így is jól megmozgatta nyakizmaim a bulijuk, pedig elég ritka, hogy én ne nyávogjak, ha koncertről van szó.

Akik még megmaradtak bennem: a felvidéki Jóvilágvan (utólag tudtam meg a nevüket) – koncertjükből csak az utolsó számot csíptem el, a Faithless Insomniáját tolták el, kicsi barátom, a hajadat letetted. Épp lángosért álltam sorban, de nem bírtam, muszáj volt kiálljak, s meghallgassam, mozogjak rá, annyira jól elkapták. Nem azt mondom, hogy zeneileg tökéletesek a srácok, de már a témaválasztás önmagában is külön dicséretet érdemel, és iszonyatosan jól tolták, remélem jövőre főműsoridőben hallgatom őket.

És itt szeretnék visszatérni a politikai részre: az az ország, ahol jól ismert zenészekből álló zsűri úgy dönt, hogy Pápai Joci menjen az Eurovízióra, miközben az összes többi induló messze jobb volt, mint ő, nos, abból az országból elég nehezen fogadunk el tanácsokat abban a tekintetben, hogy kit kéne, kell, vagy lehet meghívni. A dolog viszont nagyon egyszerű: tessenek JÓ zenekarokat, előadókat „kitermelni”, utána számon kérni – mindent elmondana a magyarországi zeneiparról, ha a tusványosi fő fellépők átlagéletkorát kiszámolnánk – baszki, idősebbek, mint én….

Úgyhogy ne azzal kötözködjünk itt kérem, hogy KI jött el, hanem azon töprengjünk, hogy akik eljöttek, azok még meddig bírják? Mi lesz a nagy öregek után, akik már most is rémunalmasak?

Ötleteim lennének: minden napra kéne valami zenekar egy-egy határon túli területről, Délvidéken vannak olyan elborult agyú zenészek, akik megérdemlik, hogy megismerje őket az erdélyi közönség, Felvidéken pedig az utóbbi időben egész jó mozgásokat észlelek a fiatalság körében, Kárpátalja pedig alanyi jogon érdemelné meg, hogy kiállítson egy zenekart Tusványos fő színpadára. Ugyanakkor szét kéne nézni olyan külföldi zenekarok háza táján, akiknek van valamilyen magyar vonatkozásuk. Jó, most nem azt mondom, hogy lépjen fel jövőre a KISS, de Téglás Zoli és az Ignite szívesen látott vendég lenne az Olt partján, és, ha nagyon erősen megkérnek a szervezők, akkor összeállítok egy listát elképesztően jó zenekarokból…

Az sem lenne utolsó szempont, ha az elektronikus zene irányába tennének egy bátrabb lépést, a koncerttér egyébként kiválóan alkalmas azokra a vizuális megjelenésekre, amelyek ezeket a bulikat kísérik, de na, nem az én asztalom, nem akarok beleszólni.

Maradjunk annyiban, több jó zenét szeretnék, de tudom, hogy ez szinte lehetetlen.

(Borítókép: Beliczay László, Székelyhon)

(Nethuszár)