Ukrán katona a BBC-nek: Putyint élve vagy halva, de el kell kapnunk, ez lesz a háború vége!

Andriy Khlyvnyuk, az ukrán Boombox együttes vezetője volt a BBC Hard Talk vendége. A Boombox nemcsak Ukrajnában, hanem Oroszországban is népszerű együttesnek számított, egészen a Krím félsziget 2014-es annektálásig, amikor is az orosz hatóságok elérhetetlenné tették az együttes zeneszámainak elérését az orosz területekről.

Andriyt pedig onnan ismerhetjük, hogy ő volt az, aki a háború első napjaiban a kijevi Szófia téren, fegyverrel a kezében énekelte a Chervona Kalina ukrán dalt, az ő verziójából készítette el később a Pink Floyd a „Hey hey Rise Up” című dalukat, amelynek bevételét Ukrajnának ajánlották fel.

2022. február 24. óta Andriy az ukrán hadsereg katonája, drónkezelőként a front legkeményebb szakaszait is megjárta. A Steven Sakur riporterrel folyatott beszélgetése során mesélt a háborús tapasztalatairól, az orosz nyelvhez fűződő viszonyáról, a nemzetközi segítségnyújtás fontosságáról, ezekből szemezgettünk a Meduza beszámolója alapján.

A fegyveres erők szolgálatáról

2022. február 24-én tűz alá került a volt feleségem, kisgyermekeim, édesanyám. Ez már nem választás kérdése: felnőtt erős férfi vagyok, már elmúltam 40. Vannak, akiknek szüksége van a segítségemre, mert lőnek rájuk. Házaikat lerombolják, és sajnos kirabolnak, megerőszakolnak embereket. Tehát nem gondolkodsz a választáson, csak mész védekezni, mert az otthonodban történik mindez. Szerintem te is ezt tennéd. Ebben a helyzetben nincs más választásod.

Három napja a párommal tüzérségi tűz alá kerültünk Herszonban, majd felszálltunk a buszra, azon töltöttük az éjszakát, és most itt vagyunk Londonban. Hidd el nekem, ez nagyon nagy kontraszt. Nagyon örülök és boldog vagyok, hogy az emberek békés életet élnek, kávézókban csevegnek és mindenük megvan – még a forgalmi dugókat is szeretem.

Igen, bűntudatot érzek, amikor elhagyom Ukrajnát. Azt mondod magadnak, hogy ez egy nagyon fontos munka, hogy adományokat gyűjthetsz, elmondhatod az embereknek szerte a világon, mi történik Ukrajnában. De bűntudatot érzel, mert ott hagyod a legénységed és nagyon aggódsz értük, mert hiányzunk nekik, szükségük van ránk. Van egy kis különítményem harci drónokból – drónkezelő vagyok, és tudom, ha nincs pilóta, akkor más munkát fognak végezni. Talán veszélyesebbet, talán kevésbé veszélyest, de a lehető leghamarabb vissza akarok térni.

A Krím annektálásáról

Először is, ez egy invázió volt. A Krím Ukrajna része volt, akárcsak szülőföldem, Cserkasszi. Nem számít, hogy Donbász, Kijev vagy Lviv, mindegy. Másodszor: embereket öltek meg! Az oroszok azt mondják, hogy senkit sem öltek meg, és ez egy békés hadművelet volt, de ez nem igaz, embereket öltek meg! Így értettük meg, hogy ez egy háború.

Nem ítéltem el kollégáimat, akik ezután Oroszországban dolgoztak tovább. Nem érdekelnek. Előbb-utóbb szemebsülnek a következményekkel és nem tudják majd megválaszolni a gyerekeiknek, hogy mit tettek, amikor mindez megtörtént. És ők kérdezni fognak, biztosan kérdezni fognak, ha felnőnek.

Az oroszokról

A zene volt életem munkája. Lehet, hogy az orosz katonák a frontvonalon, akiket a drón kijelzőjén látok, Boombox-rajongók, ismerhetik a dalaim szövegeit, és sajnálom, hogy nem sikerült. Sokan az iskolai ballagáson táncoltak az én dalaimra, és nem értik, hogy nem érdemes háborúzni azzal a sráccal, aki nem tett velük semmi rosszat. Mert nem csináltunk velük semmit. Eljöttek a földünkre, és elkezdtek ölni, házakat rombolni és embereket elrabolni.

Nem érzek gyűlöletet ezek fiatalok iránt. Nem ölök embereket, nem gyilkolok. Az én feladatom az anyám kertjében tevékenykedő nemzetközi bűnözők felszámolása. Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. A drónos felderítés nem az ölésről szól, nem akarok megölni senkit. Vállukra vehetik a felszerelésüket és távozhatnak, ha akarnak.

Sajnálom a többi oroszt, akik elmenekültek hazájukból, és végül törvényen kívül helyezték őket, egyszerűen azért, mert igazat mondtak. Nem is nevezhető ez törvénynek, amikor mániákus terroristák társasága törvényen kívül helyezi azokat, akik a béke mellett állnak.

Az orosz nyelvről

Már nem énekelek oroszul. Talán néhány évvel a háború után újrakezdem – de szörnyű dolgokat láttam a megszállt területeken. Amíg ez a háború tart, nem tudom elképzelni, hogy orosz nyelvű dalaimat énekeljem.

A kreativitás politizálásáról

A politika nem volt része a munkámnak. Aktivista voltam, és itt, Londonban 2015-ben találkoztam a barátaimmal a Belarusian Free Theatre-ből, majd David Gilmourral a Pink Floydból, ők segítettek beszélni az oroszországi politikai foglyokról, de soha nem voltam része politikai mozgalomnak. Nem érzem, hogy kihasználnának. Még most sem tartozom semmilyen politikai mozgalomhoz vagy párthoz. Közlegény vagyok, ennyi.

A Pink Floyddal közös dalról

Megsérültem, kórházban voltam, David Gilmour felhívott és azt mondta: „Szia, Andrey! Nem bánod, ha az énekedet használom egy Pink Floyd kiadványon? Azt válaszoltam: „Te viccelsz, hogyan ellenzem? Ez a világ minden zenészének az álma. Te egy legenda vagy. Természetesen benne vagyok!” Óriási erőfeszítések eredményeként Sir David és csapata a kiadás teljes bevételét ukrajnai jótékony célokra ajánlotta fel.

Számos jótékonysági szervezettel állok kapcsolatban Ukrajnában. Felhívnak, és azt mondják: „Kérjük, mondja el mindenkinek, aki hallgatja a dalt, mindazoknak, akik ezen a dalon keresztül adakoztak, hogy nagyon hálásak vagyunk nekik. Köszönd meg Sir Davidnek és minden érintettnek, mert segítenek, életeket mentenek meg.”

A háború alatti művészetről

A művészetnek mindig van helye. Ugyanolyan fontos része az életnek, mint az étkezés és az alvás. Ennek a küzdelemnek az a fő feladata, hogy ne olyanná válj, mint az ellenséged. Ha megfeledkezel a művészetről, a kedvességről, a segítségről, te is ugyanolyan megszálló leszel.

Nem kell a győzelemről és a küzdelemről szóló dalokra koncentrálni. Nem, ez nem művészet, ez konjunktúra. Ezt nem kell megtenned, ha nem akarod, de ha így érzed, akkor persze semmi gond.

A kölcsönös segítségnyújtásról

Aggódom, hogy nem a szomszédodnak, közeli szomszédodnak tekintesz. Ha pedig a szomszédodnak látsz, adj egy fegyvert, amit a srácaidnak adnál, hogy megvédjen téged ettől a gonosztól. Ha nem adod nekem, fiaid és testvéreid, zenészeid, íróid géppuskások és drónpilóták lesznek mint én. Gondold át! A katona egyetlen feladata, hogy megvédje a nőket és gyermekeket, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek.

A háború végéről

Ha egyetértünk abban, hogy Putyin háborús bűnös, akkor élve vagy holtan kell elkapnunk. És ez lesz a háború vége. Ez ilyen egyszerű.

A teljes interjú (angol nyelven) alább tekinthető meg:

(Nethuszár)