Üzenet a Kremlből: Oroszország éhínséget szeretne a világban

Margarita Simonian (angol átírással) a legfontosabb orosz televíziós csatorna, az RT főigazgatója. Az RT erősen közel áll a Kremlhez, és akkor még mindig finoman fogalmaztunk, tehát az orosz propaganda egyik legnagyobb terjesztője, úgy az orosz államon belül, mint külföldi területeken. A háború megindulása után az Európai Unió úgy döntött, hogy blokkolja az RT műsorait a saját területén. Nos, Simonian a minap elszólta magát Oroszország háborús stratégiáját illetően, és eléggé hátborzongató híreket hallottunk.

Margarita Simonian nemcsak az RT igazgatója, hanem Putyin egyik legközelibb bizalmasa is egyben – a múlt héten ő is részt vett az orosz elnök oldalán a szentpétervári gazdasági konferencián, a Laateste Nieuws belga portál szerint a hölgy tett itt néhány erős kijelentést az ukrajnai háborúról és Moszkva stratégiájáról.

Ami ez utóbbit illeti: Simonian szerint Moszkva a „minden reménye meg van, hogy számítson az éhínségre”, ez utóbbi kijelentés pedig nemcsak Simonian véleményét tükrözi, mondja ő maga, hanem „több személy, több alkalommal” is hasonlóan fogalmazott. Ez azt jelentené, hogy az éhínség most, vagy legalábbis nemsokár elkezdődik, és „ők (azaz a nyugatiak – szerk. megjegyz.) feloldják a szankciókat és újra barátok leszünk velünk, mert rájönnek, hogy nincs más út”.

A miheztartás végett: Ukrajna és Oroszország együttesen a világ gabonaexportjának 30 százalékát adják, Moszkva hetek, lassan hónapok óta blokkolja az ukrán kikötőket, ahonnan a búza nem tud kijutni, így Oroszország most az éhínséggel próbálja zsarolni a világ civilizáltabb részét.

Simonian egy hétvégén sugárzott televíziós műsorban kijelentette, hogy Oroszország szeretné megváltoztatni a háborúról szóló narratíváját. A „háború” kifejezést eddig nemcsak kerülték az orosz médiában, hanem a fogalom emlegetése akár büntethető is arrafelé, de most már egyre több szó esik a „polgárháborúról”, ami ugye Ukrajnában zajlik, és ahol Oroszország a „az oroszokat védi”.

Az RT igazgatónője hozzátette:

„lényeges számú nácik vannak ott, és olyan személyek, akiknek ideológiájával nem tudsz kezdeni semmit, azon kívül, hogy a Donyecki Köztársaság törvényeinek megfelelően kivégzed őket!”

Tegyük hozzá: az úgynevezett Donyecki Köztársaságban még mindig életben van a halálbüntetés.

Margarita Simonian azt is elmondta, hogy az orosz hadsereg miért nem mér erősebb csapásokat egyes ukrajnai városokra:

„Putyin azt mondta nekem: Sztálingrádot akarunk csinálni ezekből a városokból? Igaza van, a mi népünk is ott van. Ezek a mi jövőbeli városaink, a mi országunk és a mi népünk. Mindent újjá kell majd építenünk a jövőben.”

Nos, akinek kedve elmélyedni az orosz lélekben, azt megtehette, jelentkezzen, aki meg is lepődött. Azért az „erősebb csapás a városokra” kitételnél kicsit nyeltünk egyet mi is: Mariupol, Szeverodonyeck és a több tucatnyi kisebb város, illetve falu, amit az oroszok a földdel tettek egyenlővé felveti azt a kérdést, hogy ha ezek nem voltak eléggé erős csapások, akkor mi számít annak orosz szempontból?

Ugyanakkor Simonian szavai mégiscsak bepillantást engednek abba az orosz háborús gondolkodásba, amiről eddig nem sokat tudtunk – mármint, azt továbbra sem tudjuk megfejteni, hogy miért kellett háborút indítania Moszkvának, ezt vélhetően ők sem tudják, de az talán kivehető, hogy mikor szándékoznak abbahagyni. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők által is hangozatott elképzelés, miszerint a donyecki medence, illetve a Donyeck és Luhanszk régiók bevétele után, lévén a Krímhez már a szárazföldi korridor is megvan, Oroszország bejelenti „győzelmét”.

Ez utóbbi már csak azért is valószínű,

mert az orosz hadsereg veszteségei is óriásiak – szárazföldi haderejük majd’ egyharmada veszett eddig oda, az utánpótlás biztosítása egyre nehezebb. Ugyanakkor Moszkva arra játszik, főként az éhínséggel, hogy a Nyugat is egyre inkább áhítozzon a békére, ezért aztán nagyobb kompromisszumra legyen hajlandó. Kérdés marad, hogy mit szól majd mindehhez Ukrajna? Az világos, hogy területeket feladni nem fognak, ezt egy ukrán sem fogadná el, ez amúgy érthető is.

Abban viszont talán mindkét fél belemenne, hogy kössenek egy fegyverszünetet, ezzel pedig jegelik a front jelenlegi állását – ugyanakkor ebben az esetben szinte biztos, hogy a háború újraindul, kérdés csak az, hogy mikor. Ha elég sok ideig marad a fegyverszünet, akkor ez idő alatt sok minden történhet Moszkvában, és szerte a világon, de ez már a jövő titka.

Forrás: G4Media

(Nethuszár)