Úzvölgye, Békás-szoros, Marosvásárhely – csak térdelünk, és nyeljük a majonézt!?
2020. 06. 27. 11:25:49
Csak haladunk lefele, lefele, ebben a mindenkit megbénító spirálban, és mi, magyarok is úgy teszünk, mintha ez lenne a természetes – vagy legalábbis, mintha nem tehetnénk ellene semmit. Ezért aztán meg sem próbálunk kitörni belőle, erre viszont rendkívül okos, szépnek tűnő, cinikus magyarázatokat tudunk felállítani, attól függően, hogy a spin-doktorok mit tanácsolnak a kommunikációs stábnak. Mindegy mit mondunk, amíg nem kell cselekednünk – ez lehetne az erdélyi magyar elit mottója.
Úzvölgyét úgy húzták ki a lábunk alól, hogy akkor még próbálkoztunk, és nem a Borboly-féle imakommandóra gondolok, hanem arra a pár bátor civilre, akik zsákkal takarták le a betonkereszteket – emlékszünk még a felhördülésre? Hogy csak „provokálják a románokat”? Hogy ne szóljanak bele, mert majd megoldják, nem marad ez így stb.? Eltelt egy év, semmi sincs megoldva az úzvölgyi temetőnk körül, de a részünkről, magyarok részéről kifejtett ellenállásból csak egy maradt meg az emlékezeteimben, de az erősen: az említett civilek által kiadott nyilatkozat egy szellemes mondata, miszerint
“mi sem építünk neogótikus katedrálist Caracal-ba”
– óriási!
A teljes kép kedvéért tegyük hozzá, hogy Úzvölgyét, nemcsak a temetőjét, hanem magát a falut, már korábban elveszítettük. Nagyjából akkor, amikor az utolsó magyar is elköltözött onnan, mert már nem bírta a 21. századnak egyáltalán nem megfelelő körülményeket, a vezetékes víz, a gáz, és, ami ma már alap kéne legyen, a villany hiányát. Az utolsó magyar a román Dormánfalvára járt vásárolni, mert az volt közelebb, és nem tudott nyáron soha bespájzolni rendesen, hűtője ugyanis nem volt, mert minek, ha nincs áram.
Aztán az utolsó magyar is elköltözött Úzvölgyéből, pár évre rá beköltöztek a román nackók, a többit tudjuk.
A napokban elment a Békás-szoros.
Azt még nem tudjuk, hogy a magyar félt képviselő hatalmasságoknak ebben milyen szerepe volt, de a közvélemény szociális médiában kiolvasható felhördüléséből jól látszik, hogy azt senki sem hiszi el, hogy mi mindent megtettünk. Ahogy azt egy csíki barátom megfogalmazta: igen, szopatnak ezek minket, de ezt már tudjuk 100 éve, viszont ez nem kéne azt jelentse, hogy eleve letérdelve, tátott szájjal nyitunk be a házibuliba.
Úzvölgye után itt a második csapás: Neamt megyének ítélték a Békás-szorost
Tegnap, Marosvásárhelyen akár úgy is mondhatni, hogy szimbolikus eseményeknek lehettünk szemtanúi.
Az úzvölgyi temetőattakot levezénylő George Simion, száznál is több híve előtt, egy 100 méteres, hosszában kifeszített román trikolór előtt mondta a szemünkbe azt az igazságot, amit mi is tudunk, csak nem akartunk eddig elfogadni. Az említett ifjú tribun úgy fogalmazott: Marosvásárhelyen a románok aránya meghaladta az 50 százalékot, és – tette hozzá a népszerű román felsőbbrendűséget hirdető népdalra utalva – mi vagyunk itt az urak!
Marosvásárhelyen az úzvölgyi román huligánok vezére – élő videó
Ismétlem: Marosvásárhelyen! Abban a városban, amelyet frontvárosnak szoktunk nevezni, abban a városban, ahol 1990-ben kapát, kaszát ragadtunk a jogainkért. Az eseményben rejlő szimbólum nem itt ér véget. A 30 évvel ezelőtt bátran harcoló marosvásárhelyi magyarság képviselői közül SENKI nem ment ki egy röpke tiltakozásra. Nem tesznek feljelentést sem, amiért Romániában a járvány miatt kihirdetett és érvényben levő vészhelyzetet kb. 6385301 helyen sértették meg a gyülekezők.
Nem tesznek semmit. Nem teszünk semmit.
Cserébe viszont igyekszünk egymás torkát átharapni, és azt gondoljuk, hogy a legnagyobb lélekszámú magyarságnak otthont adó Maros-parti Kelet-Berlinben majd alanyi jogon nekünk jut a polgármesteri szék, csak elég annyit mondani, hogy „magyar a magyarra”….
Végzetes lemaradással nézünk szembe, és ez az optimistább verzió. A pesszimistább, amit én is mondok: ez a lemaradás már meg is történt. Nem tudunk élhető körülményeket teremteni magyarjainknak – a falvak népe, amely Erdélyünkben a túléléshez szükséges utánpótlást jelentette, vészesen fogyatkozik, úgy összlétszámban, mint helyi értelmiségben – ez utóbbi talán el is tűnt, tisztelet és sok erő a kevés kivételnek!
Fejünk lehajtva, és mélabúsan várjuk a soron következő csapást, mert az jönni, de ez legalább biztos.
Itt tartunk most!
Ghonzó
(Nethuszár)