Választások száműzetésben: politikai vezetőt választanak maguknak a tibetiek

Száműzetésben élő tibetiek százai járulnak ma a szavazóurnák elé az indiai Dharmasalában, ahol az emigrációs tibeti kormány tartózkodik, hogy megválasszák politikai vezetőjüket, miután a jelenlegi vezető (amolyan miniszterelnök-féleség) ötéves mandátuma lassan a végéhez közeledik. A szavazás rendben zajlik, a járványügyi óvintézkedések maximális betartása mellett: a szavazók maszkot viselnek, betartják a kötelezőt távolságot, az idősebb, szavazócetlin nehezen kiigazodó tibetieket pedig a fiatalabbak segítik – bármiféle hasonlóság a román ortodox egyház híveivel kizárólag a véletlen műve lehet.

Bár nem ez az a választás, amit a világ közvéleménye lélegzetvisszafojtva követ, és nem is várható akkora és olyan minőségű (?) bohóckodás, amit a legerősebb demokrácia produkált múlt év vége felé, de azért mégse mindegy, hogy ki lesz a tibetiek politikai vezetője, és főként mennyire marad erős a tibeti civil-szerzetesi aktivizmus.

„A választással világos üzenetet küldünk Beijingnek, hogy bár Tibet megszállás alatt él, de a száműzetésben élő tibeti emberek szabadok. És esélyt adunk a lehetőségnek (lehetőségek közötti választásnak – szerk. megjegyz.), mi ugyanis a demokráciát szeretjük”

– mondta el az AP riporterének Lobsang Sangay, aki hamarosan befejezi második és egyben utolsó mandátumát, mint a tibetiek politikaivezetője.

Lobsang Sangay interjút ad – nem gyengén égeti Kínát:

Miután a kommunista Kína 1951-ben lerohanta, és nemes egyszerűséggel annektálta Tibetet, majd 1959-ben a tibetiek is megpróbálták eljátszani a magyar ’56-ot Kína ellen, de mérsékelt sikerrel. Ezt követően a himalájai ország vallási vezetője, a dalai láma, valamint több ezer tibeti elmenekült az országból, és az indiai Dharmsalában telepedett le, itt székel a Központi Tibeti adminisztráció is.

Kína természetesen azóta sem ismeri el

az emigráns tibeti kormányt, sőt, maga Tibet államisága, annak léte is sokszor kerül kérdőjel alá a hivatalos kínai kommunikációban, ez nekünk, erdélyieknek, akik kétnaponta nyeljük le az „asa zisul Tinutul Secuiesc” szöveget több mint ismerős lehet.

Az idei tibeti választások érdekessége, hogy nemcsak politikai vezetőket választanak, hanem az ifjúság is hallatni kezdte a hangját, méghozzá valamennyire szervezett formában, ami nem volt eddig jellemző a tibeti politikára. Ahogy azt a 38 éves Lobsang Sither elmondta:

„mint olyan valaki, aki technológiai tanulmányokat folyatott, úgy gondolom biztonságosabbá tudnám tenni a parlamenti kommunikációt, és elzárnám az információs adatbázisban található réseket”.

Sither szerint a mandátumának végén járó kormányzat többnyire a diaszpórában élő tibetiekre fókuszált, és kevésbé a Tibetben élőkre.

A helyzet valamennyire jobban ismerők körében sokan tartanak attól, hogy az ifjonti hév miatt ismét erősödhet a Kínával mindig is fennálló konfliktus – tekintve, hogy a tibeti buddhista szerzetesek egyik tiltakozási formája még nem is olyan rég önmaguk felgyújtása volt, az aggodalom nem minden alap nélküli, mi viszont annyit tudunk hozzátenni, mint jóérzésű európaiak, és mint annak a népnek a fiai, akinek a kebléből született a tibeti-angol szótár megalkotója, hogy:
FREE TIBET!

(Nethuszár)

Forrás: Washington Post, The Tibet Post

Nethuszár