Van-e értelme a korlátozásoknak?

Amint az ismert, tegnap kihirdették a legújabb korlátozásokat, azok pedig már meg is jelentek a Hivatalos Közlönyben, így tehát hétfőtől…, ö, mi is történik hétfőtől? Az, hogy mindenki szív azért, hogy a járvány továbbra se álljon le. A jelenlegi szabályozás ugyanis félmunka, vagy még az sem, és egy teljes jogosítványokkal bíró kormány hiányában csak az államfő, Klaus Iohannis tudna lépni, de, amint az bárki láthatja már ebben az országban, erre kicsi az esély.

Mi is történik most? Iohannis ugye kiállt a kamerák elé, és miután több hete már tízezer felett vannak a napi esetszámok, és több napja többszáz halottat mondanak be a hírtévék, az államfő belengette, hogy szigorítani kell, és a kormány pandémiával foglakozó csapatának tagjait meghívta az elnöki palotába, hogy kiokoskodjanak valamit. Ezt követően jelentette be, hogy szigorítások jönnek, de a részleteket már rábízta az ideiglenes kormány szakembereire – mégegyszer mondom: ideiglenes -, mi több, az egész bejelentésnek olyan bukéja volt, hogy még mi sem értettük, hogy mit is jelentett be, és miért….

Az, hogy ebből sok jó, és főként hasznos nem sülhet ki, már mi is jeleztük a Nethuszár hasábjain. Egy kötött jogosítványokkal bíró kormány és politikai válság kellős közepén nem fogja tudni meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek egy, a történelmünkben még nem tapasztalt súlyosságú egészségügyi válság felszámolásához szükségesek. Ez olyan, mintha a kétszerkettőből akarnának ötöt csinálni – meg lehet próbálni, de a végeredmény egyrészt röhejes lesz, másrészt nem hatékony.

Mit is írtunk pár napja? Íme:

„Persze, maradt még egy lehetőség: nem csinálni semmit, ami árthat a népszerűségnek, de úgy tenni, mintha nagyon csinálnának valamit. Na, szerintetek melyiket választja Werner?”

Valahogy így lettek vele azok is, akik végül Iohannis óhajának kielégítése céljából összeütlek új szabályokat kidolgozni. Az új szabályok aztán lényegében semmiben sem különböznek az október elsején kiadott szabálycsomagtól, talán csak annyi, hogy míg eddig az incidensrátától tették függővé az éjszakai kijárási tilalmat, addig mostantól ez nem játszik, mindenhol az lesz. Tekintve, hogy az ország nagyrészén a hat ezrelékes rátát már meghaladta, így ez nem is olyan nagy különbség az október elsejei csomaghoz képest.

Nem tűnik túl ihletett megoldásnak az sem, hogy bizonyos helyszíneket csak az oltottak látogathassanak – ez szép gondolat, csak gyakorlatba is kéne ültetni, azaz a törvénynek érvényt kéne szerezni, ami azt jelenti, hogy minden ember mellé kellene egy rendőr. Most komolyan kérdem: hogy fogják ellenőrizni a zöldigazoványokat a bevásárlóközpontok bejáratánál? A biztonsági őr nem kérheti el a személyit, kovidigazolványt pedig bárki letölthet bárhonnan – ezekből volt is már probléma, valószínűleg csak szaporodni fognak ezek.

Az iskolabezárás érthető, de annak fényében, hogy meg sem kellett volna nyitni őket kissé hipokrita megoldás, főleg úgy, hogy amúgy is napirenden volt a szokásos egyhetes vakáció az alsósoknak, így ez nem igényelt különösebb erőfeszítéseket. Az viszont eléggé érthetetlen, hogy tanfolyamokat, workshopokat és egyéb, iskolán kívüli oktatási tevékenységeket miért kellett betiltani? Ezek nagyrésze a magánszektorban zajlik, akiknek ez az intézkedés most a csődöt jelenti, miközben a járvány kezdete óta döntő többségük beruházott a különböző védőesztözökbe, és kiemelten figyelnek ezek használatára, ugyanis egy fertőzött nekik nemcsak betegségben, hanem profitkiesésben is mérhető. Még továbbá: a tanfolyamok, workshopok esetében könnyű előírni, hogy milyen jellemzőknek kell megfelelnie az adott helységnek, hány ember vehet részt azokon, milyen távolságra egymástól stb.  – ahogy az az október elsejei szabályozásban benne is van! Járványtani szempontból az, hogy húsz ember, maszkkal az arcukon, beoltva eltölt egy órát egy teremben, ahol valami előadást hallgat, belépés előtt fertőtlenítik kezüket stb., nos, mindez messze, de messze kisebb kockázat, mint az, hogy napközben simán utazhatnak a tömött buszokon az oltatlanok – a vonatokon összezsúfolódott maszknélküliekről már ne is beszéljünk. Ez az intézkedés egyenesen érthetetlen, ráadásul itt az emberek nem fogyasztanak alkoholt, ami ugye az egymáshoz való túlzott közeledésének a kockázatát jelentősen megnövelné, de a kocsmák este kilencig nyitva lehetnek.

Nemcsak érthetetlen, hanem egyenesen vérlázító, hogy a vallásos tevékenységeken való részvételt nem kötötték a vakcinaigazolványhoz. Az előbbi példánál maradva: még kovidigazolvánnyal sem mehetsz el egy tízfős tanfolyamra, ahol a szervezők MINDENT megtesznek a védelmedért, de simán, akár az utcáról is betérhetsz egy templomba, ahol a pópa arra buzdít, hogy ne vedd fel az oltást. Nem véletlenül mondta Arafat, hogy voltak olyan döntések, amelyeket „nem tudományosan alapokra helyezve hoztak meg”, ezzel nem is annyira burkoltan be- és elismerve, hogy a politikai ebbe is beletette a magáét: a PNL, a féligkormány, és Iohannis egyszerűen félnek bármiféle határozott intézkedést meghozni, népszerűségük annyira a romokban, hogy ilyen látszatintézkedésekkel próbálják kielégíteni mindkét felet – ugyanis az egészségügyi szakemberek szinte egyöntetűen kérték a lockdownt, miközben az oltásellenesek pártja, az AUR lassan már polgárháborúval fenyeget arra az esetre, ha kötelezővé teszik a kovidigazolványt. A jelenlegi intézkedések célja semmi egyéb sem volt, minthogy ezt a két tábort egyszerre kielégíteni – csakhogy ilyen válságos helyzetekben ez nem működik, nem is lesz belőle eredmény, mert nincs ahogy.

Hogy jobban megértsük, leírom mit kellett volna tenni: azonnal elrendelni a minimum kéthetes teljes és totális lockdownt! Nincs mese, csak kenyérét mehetsz ki, munkába csak meghatározott útvonalon közlekedsz. Igen, elvileg ehhez kéne a teljes jogú kormány, de Iohannis, mint államfő elrendelheti a szükségállapotot, ami azt is jelenti, hogy kivezényelheti a hadsereget az utcára. Ez utóbbi viszont óriási könnyítést jelentene az amúgy is túlterhelt rendőrségnek, és könnyebben ellenőrizhető, hogy ki az oltott és ki nem stb. A kéthetes lockdown után, a számok tükrében persze, el lehet kezdeni egy fokozatos lazítást, amelynek első fejezete lenne a most bevezetett intézkedéscsomag, majd, ha tovább csökkenek az esetszámok, akkor ezeken is lazítani és így tovább.

A lockdown egyik legfőbb célja ugyanis a kórházak terhelésének csökkentése – ehhez pedig az kell, hogy a napi esetszámok ne nőjenek, a fertőzés ne terjedjen olyan ütemben, akkora sebességgel, ahogy az most történik. A tegnap bejelentett intézkedések erre teljesen alkalmatlanok, viszont legalább azt a látszatott keltik, hogy ők ott fent, főleg az államfő, dolgoznak. Kár tehát haragudni Arafatra, Cseke Attilára, a pandémiát kezelni próbáló csapatra – ők az államfő foglyai lettek. Ahogy az egész ország.

Na, innen kéne kimásznunk valahogy!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár