Végül is mi döntünk, nem közvélemény-kutató

Nyakra főre jönnek a felmérések, a közvéleménykutató-cégek eisze a húsvéti szabadságra készülnek, ezért a már héten közzéteszik kutatásaik eredményét, ezek közös jellemzője, hogy egyik sem ugyanazt az eredményt jósolja, mint a másik.

Nem is igazán akarok ezzel foglalkozni: leírtam már ezerszer, hogy néhány tisztességes kivételtől eltekintve, a felméréseket közlő cégek valamely párt holdudvarába tartoznak, így aztán érdekük kicsit vagy kicsinél többet pofozgatni kedvenc jelöltjük számait. A tisztességes munkát végző cégek esetében pedig ugyanúgy fennáll a tévedés lehetősége, nagyjából ezer-háromezer fős mintán végzett kutatások egy ennyire fragmentált társadalomban aligha fogják visszatükrözni a valós viszonyokat.

Amire viszont felhívnám az olvasók figyelmét, hogy nem a közvéleménykutató cégek versenyeznek a választáson, hanem a jelöltek. És, bár a mai világban furának hangzik, de ettől még igaz, valahol mégiscsak mi döntünk arról, hogy kit akarunk látni az elnöki székben.

Mi lenne ha?

Mi lenne, ha most megpróbálkoznánk valami olyasmivel, amiért a demokrácia egyáltalán létrejött, amiért a választás lényeges elemévé vált a demokráciáknak, igaz, Romániában ezt kevésbé érezhetjük át, de, ismétlem, mégiscsak mi vagyunk azok, akik döntést hozunk. Döntéseinknek pedig alapja van, végignézve az elmúlt évek választásain, ezek mindig valamilyen emocionális alapú döntést jelentettek.

Mi lenne, ha most megpróbálnánk racionálisan dönteni? Mi lenne, ha nem a szép szavakat, az ígéreteket, hanem a jelöltek valós felkészültségét, azok programjait és programjaik valóságalapját vennénk számításba, ezekről vitáznánk, majd mindenki meghozná az egyéni döntését?

Egyénit, mondom, mert elvégre a szavazófülke a világ egyik legmagányosabb helyszíne, csak te vagy ott, meg az Úristen, és nem mindenhol van így a világon, ezért a racionális énünk szabadjára engedésével akár értékmegőrzésként is felfoghatjuk cselekedetünket.

Racionálisan hogyan igazolható egy olyan jelölt támogatása, amelyik ráengedi a Duna vizét a román falvakra? Azt hisszük, hogy majd óvatosabb, visszafogottabb lesz, ha – Isten őrizz! – erdélyi magyar falvak sorsáról kell döntenie?

Racionálisan hogyan támogathatunk olyan jelölteket, amelyek a demokráciát nem bírálni, javítani akarják, hanem fárasztó nyűgként értelmezve és bemutatva, arra akarnak minket is rávenni, hogy hajítsuk ki mindenstül ezt a sok jogállamisági hóbelevancot, mert sokkal egyszerűbb lenne az élet nélkülük. Egy erdélyi magyar, születése okán kisebbségi számára ez miért tűnik jó ötletnek? Miért nem közelítjük meg racionálisan ezt a kérdést, kimondva, hogy a törvény védelménél erősebb biztosítékunk nincs és aligha lehet, így aztán a demokrácia számunkra olyan fontos, mint a levegő.

Ha már levegő: nem tűnik túl racionálisnak kritika nélkül hagyni a jelöltek részéről elhangzó klímatagadást, a zöldpolitikák bírálatát. Környezetvédelmi vállalások nélküli jelöltet támogatni sem tűnik túl racionálisnak, miért nem kérdezünk rá: mennyire gondolja ezt komolyan.

Apropó: a zöldpolitikák bírálata kifejezetten minket tükröz vissza. Mi vagyunk azok, akik éveken, évtizedeken át a jóléti intézkedéseket tartottuk szem előtt, amikor szavazni mentünk, így aztán a jelöltek is hozzászoktak, hogy csakis olyasmiről beszéljenek, ami ezt a jólétet óvja, védi, ennek érdekében pedig belső és külső ellenséggel egyaránt leszámol. Jó nagy emocionális indíttatású óhajunk ez nekünk, választóknak is, nem csoda, hogy a politikum meglátta a piaci rést, és most erre kínálja termékét.

Nos, mindezekkel csak arra akartam rávilágítani, hogy közvéleménykutatási eredmények ide vagy oda, emocionális alapú döntéseinek pedig amoda, akár meg is próbálhatnánk racionálisan viselkedni, ennek hangot adni, és ezzel talán nyomást gyakorolunk a politika világára is, hogy visszataláljon eredeti célkitűzéséhez.

A racionális, felelősségteljes döntéshozatalhoz.

-örsh-

(Nethuszár)