X-Faktor Hungary: a hereszagú kanbuli

Régóta készülök megírni apait-anyait a magyarországi X-Faktor tehetségkutatóról, párszor szóltam is már hozzá a témához itt-ott, no meg amott, de összegyűjtött gondolataim még nem sikerült közkinccsé tennem, viszont ami késik, nem múlik, így ezen a csendes szombati délután lehordom az X-Faktor Hungaryt, hogy utána soha, de soha többé ne nézzem, és mindenkinek ajánlom, hogy így cselekedjen.

Kezdjük a gyökereknél: az X-Faktor producere tökéletesen tisztában van a magyarországi fogyasztói szokásokkal, így aztán nem zavarja, ha a műsora igénytelen, színvonaltalan és a globális tehetségkutatók versenyében soha meg sem említik, amíg hozza a nézőszámokat, addig van pénz és csak ez számít. Az, hogy máshol, mások, például Amerikában vagy Oroszországban ezt nem így csinálják, az a műsorkészítőt egyáltalán nem érdekli. Oké, ha ezzel tisztában vagyunk, akkor azt is le kell szögeznünk: amíg odakapcsolunk az RTL Klubra és megnézzük ezt az okádékot, amit tehetségkutatóként próbálnak nekünk behazudni, addig ne is várjunk változást.

Az idei X-Faktornak úgy vágtam neki, hogy most már tényleg ez az utolsó esély, amit adok a műsornak, és ezt is csak azért, mert Herceg Erika bekerült a mentorok közé. Azért ő mégiscsak egy lánycsapat tagjaként szambázta végig az orosz piacot, ami nagyon kemény terep, így bíztam abban, hogy mentalitásával új színt hoz majd a műsorba, ha nem is lesz belőle AGT, azért lesz majd empátia, szakmaiság, tényleges tehetségek felkarolása stb.

Herceg Erika becsületére legyen mondva, voltak pillantok, amikor megvillantotta azt, amire vártam, de az áttörés neki sem sikerült, ahogy tavaly Csobot Adélnak sem, pedig őt is azért vártam, mert mégiscsak kertévézett dajcsban, így hoz majd végre valami pluszt. Ahogy tavaly Csobot Adélt, úgy idén Herceg Erikát kukkantották el a fijúg, a mentorhármas, ez a tesztoszteronvesztett hereszagú kanhármas, ami évről-évre gondoskodik arról, hogy a tehetségtelenség, a ripacskodás, a maradiság és az olcsó, de legalább Holdról is látható kettős mérce mindvégig a műsor jellemzője maradjon.

Miért van az, hogy a magyar X-Faktorban túl gyakran látunk olyan továbbjutókat a válogatón, akikből összevágva is alig egy percet kapunk? Miért van az, hogy a műsor felét elviszik a tehetségtelen jelentkezők, és miért csinálnak sportot abból, hogy ország-világ előtt beégessenek önmagukat megvédeni képtelen fiatalokat, akiknek egyetlen hibájuk, hogy többnek képzelték magukat, mint amennyi valójában bennük van – ez általános emberi gyengeség, hiba, amely mindannyiunkban ott van és mindannyian mértük már fel rosszul saját képességeink, leginkább saját javunkra, köztük például a zsűri dicstelen tagjai, akik valamiért azt gondolják magukról, hogy értenek a tehetségkutatáshoz és azok ápolásához.

Nos: nem!

Őket kéne kiröhögje az ország, ők kéne a szégyenpadra feküdjenek, ahol rozsdás szögekkel díszitett korbáccsal préselik ki belőlük a nyolc oktávot, hogy Gáspár Lacinak a füle is hallja.

Kezdjük is a macsótlan kannal, Gáspár Lacival, akinek hiába van hallása, zenei érzéke, sajnos műveltsége, művészi érzéke nulla, ráadásul ebből a nullából akar erényt kovácsolni millió néző előtt. Hogy lehet megengedni azt, hogy a közönség egyik tagjára úgy ripakodjon rá egy mentornak hazudott balga: „go home yourself”, ami a magyar „menjél haza magadnak” angol változata akart lenni. És a közönség ezen vihorászik, ez lejön a tévében, és ebből minta lesz sok-sok tini vagy idősebb tini előtt, aztán nem értjük, hogy miért élünk ilyen péniszízű társadalomban. Ja, és a moré hogy van angolul, mester, úh, taníts még!

Gáspár Lacival az a baj, és ez elég nagy ahhoz, hogy ilyen jellegű műsor vezetésére neki soha ne legyen esélye egy normális kereskedelmi csatornán, hogy tájékozottsága, általános műveltsége, művészi kifinomultsága erősen közelít a nullához, vagyis, hogy ne csaljak, mint ők a versenyvizsgán: el is érte azt, ott tis tanyázik már jó pár évada.

Nem feltétlenül az ő hibája ez, így alakult az élete, nem lehetünk mindannyian Da Vincik, de a producernek azért illene átgondolnia, hogy mégis abban székben ül ez a Gáspár-bunkó, amelyikben valaha, ennek a műsornak az aranykorában egy Geszti ült, aki Janicsák Vecával mezítláb énekeltette el a Most múlik pontosant, hogy azóta is rákeressen a YouTubeon a magamfajta minőségi előadásra kíváncsi rajongó.

Nem, az X-Faktor Hungary produkcióira már évek óta nem keresek rá, nagyjából azóta, hogy ez a heregeng átvette az irányítást és bevezette az ízlésdiktátumot.

Ízlesdiktátum – ez egy olyan jelensége a magyar versenyek, amit máshol soha és sehol nem tapasztaltam: hogy mondhatja egy mentor azt, hogy ez nem az én stílusom, és úgy összességében lehet, hogy jó voltál, de nem engedlek tovább. Hány rockbandát dobtak ki a hátsó ajtón, csak mert Gáspárnak nem tetszik a rock? Igaz, nem is érti.

Miközben más országok versenyeiben Queen Bohemian rapsodyt tolnak trióban vagy duóban, négy szólamban Show must go ont, addig nekünk jó lesz, mert jó kell legyen, hisz Gáspár ezt érti és szereti, a semmiféle értékkel nem bíró magyar celebecskék nyálba fulladt tinglitangli nótái.

Akadtak, akik a legutóbbi X-Faktoron meglepődtek, hogy a jófülű Gáspár Laci szerint a Bodrogi-unoka produkciója volt minden idők legjobbja az X-Faktor Hungaryban – én is kaptam ilyen jellegű panaszokat, végül is ez vett rá, hogy megírjam a cikkem. Ugyanis Gáspár említett attitűdjében az égadta világon nem volt semmi meglepő – ő ugyanis ez, mindig is ez volt és ez is marad. Saját maga javára csaló, másokat hamis kritikával elnyomó álzsűri – emlékszünk tavaly?

„Felétől kezdted el jól énekelni” – mondta egy közel sem tökéletes, de ahhoz közel álló produkcióra, hogy rá egy esztendőre visszahalljuk ugyanazt. Szlogenné vált a felétől kezdted el jól énekelni, ezzel is bemutatva a nézőnek, hogy aztán Gáspár húh, de hjól érti és érzi a cuccot, na, aztán, és fasza csávó.

Ideje lenne valami új szövegen is gondolkozni, ahogy ez az erőltetett drámázás, a válogatókon nagy kedvencem voltál, de aztán történt valami, bla-bla-bla. Minden adásban jut ilyenből ezer a fülünkre, ideje lenne elhagyni, de nem fogják, mert a nézőknek így is jó, hisz odakapcsolnak, nem? A lové meg becsicsereg a számlájukra, ezért itt senkinek nem érdeke semmiféle változás, még a végén tényleges versenyhelyzet alakul ki, mi lenne abból, jaj, Istenem?

A fenilkehez még egy jelenség, ami a székes feladatnál történ meg, de nem egyedi és nagyon is jól jelzi, hogy mennyire nem értik az általuk is vezetett műsort a mentorok: Puskás Peti, a ripacsok bohóca beleszerelmesedett egyik srácba és jött a dráma.

Mondom, ez még a székes feladat lenne, ahol van kieső és továbbjutó, és a mentornak kell eldöntenie, persze a tehetségük és az OTT és HELYBEN elvégzett feladatuk, a produkció minősége alapján kéne továbbjutniuk – na, a ripacsok Hófehérkéjénél, Puskás Petinél ez nincs, nyéma, nyémá kukuruzá, nincs tojás, mert csal a tyúk, a kakas pedig bódorog.

Emlékszünk a műdrámára a mittomén már hogyishívják Berdi vagy ki versenyző kapcsán? Aki előadás közben hebegni, habogni kezdett? Aztán jött Hófehérke, és mint a fordított mesében megcsókolta a csúnya békát, hogy az jusson tovább. Jellemző, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ezzel lépésével egyrészt elvesz egy helyet egy valóban tehetséges és a feladatot is jól teljesítő versenyző elől, másrészt precedenst termet, hiszem, ha egyik mentor megteheti, hogy személyes szimpátiája felülírja azt, amit lát a színpadon, akkor a többi miért ne tehetné meg ugyanezt? Meg is teszik, így lesz a szarból beton, amiből aztán várat lehet építeni, ami lehet, hogy kemény, de büdösnek akkor is büdös marad.

Puskással sem az a baj, hogy ripacs – az, de ez akár vicces is lehetne, ha nem akarna folyton többnek látszani annál, ami ő valójában, ha nem azt gondolná, hogy az X-Faktor Hungary arról kell szóljon, hogy abban szerepelnek a mentorok, előadnak valami bambaságot, a versenyzők pedig csak biodíszlet Puskás egójának kivirágzásához.

Nevéhez fűződik tehetségkutató show-műsorok minden idők minden helyszínének legbunkóbb beszólása. Van ez a versenyző, Marcell, aki oxigénhiányosan született, jön a székes feladat, Puskás előadja, hogy idén történeteket keres (a storyteller más műfaj, Peti, nem X-Faktor!), minden versenyzőjénél előadja ezt a történetes dumát, azok persze úgy tesznek mintha, közben néznek magukban, hogy mit akar ez a faszkalap, aztán jön a gyerek, aki oxigénhiányosan született és az élet összes létező hátrányos helyzetét megélte, átélte és leküzdötte, na, és mit mond neki Puskás, na mit?

Mi a történeted, jó tudom, – utal itt az oxigénhiányos születésre – de mégis, kell valami történet.

Azt hittem, hogy a képernyőn keresztül szúrom le ezt a vadállatot – soha ilyen csípőből bunkót még nem láttam tévé képernyőjén, pedig azért a Balkán felső csücskében élek. Holott, nem is kellett volna dühös lennem, elég lett volna legyinteni, hisz Puskás, akárcsak Gáspár nem adott egyebet, csak ami a lényege: önimádás, level végtelen, tehetségek leszarva, és az AZT akarom, tehát legyen aszerint. Mentorálás helyett Istent játszik egy teremtőképességek nélküli homo sapiens.

ByAlex persze intelligens – talán ő az egyetlen, aki, ha megerőltetné magát, akár JÓ zsűritag is lehetne. Nem lesz. Belefásult, esetleg Nietzsche nyomán belenézett a mélységbe, amely visszanézett és magával rántotta. A globál X-Faktorokban, Got Talentekben van már külön olyan összeállítás – a producerek által, nem összevágott videókról beszélek – ahol az ismertebb zsűritagok legjobb döntéseit, aranygombjait stb. gyűjtik össze. ByAlex lehetne az, aki tudna ilyen magasságokba szárnyalni – mellesleg ezekből a kritikából tanulnának azok, akik majd jelentkeznek a tehetségkutatókba, de ByAlexünkből nem ez lett. Mekkora lenne, ha a művelt, filozófiát végzett ByAlex hol humorosan, hol barátságosan – producer, forgatókönyíró megoldja – tanítgatná Gáspárt, ebből pedig egy ország tudna magába szívni némi műveltséget és a műsornak is adna egy pikánst ízt, ahogy egy zenei hallásban őstehetség vadlovat próbál betörni egy művészi ízlésvilágban járatos mester, de ezt a vonalat inkább elengedem, kétlem, hogy egyáltalán felfogják, miről is beszélek én itt.

Herceg Erika tehát nem hozta el a Kánaánt, pedig mondom, ő arról az orosz piacról jön, amelyik a világbajnok – nem túlzás, az összes globat GT-ben ott vannak az oroszok, nem érdemtelenül! – orosz Voice-t adta az emberiségnek, mindannyiunk örömére, világbajnok produkciókkal, vagy azt az ukrán Got Talentet, illetve X-Faktort, amelyik egy EB-himnusz szerzőjét, vagy a lélegzetelállító gyerekartistákat adta nekünk, szóval, mondom, Herceg Erikának bőven lett volna honnan merítenie, dicséretére legyen mondva, meg is próbálta. Volt a válogatókon egy jelenet, amikor összeduzzogott Gáspárral vagy Puskással, ki tudja már melyik hereszagú kannal, a vége az lett, hogy Erika hirtelen elkezdett zsűriként viselkedni, sorba intette le, majd küldte (volna) haza a gyengébbnél gyengébb produkciókat, de persze a tökös brigád összezárt és továbbengedték, csak azért, hogy Erikát bosszantsák, megmutathassák neki, hogy ki az úr a háznál (biztos, hogy nem A nő – volt az üzenet, át is jött, kapjátok be!) – tették mindezt abban a biztos tudatban, hogy a szerencsétlen versenyzőket majd úgy is kiejtik a következő körben.

Tavaly az is megtörtént, hogy az ősbunkó Puskás – ki más, ugye? – meg is mondta egy versenyzőnek, hogy csak brahiból engedték tovább – nem tudom, hogy ennél jobban lehet-e szétalázni embert ország-világ előtt, ahogy azt sem értem, hogy ezt minek kellett adásba vágni, a versenyző helyében szarrá és ropmmá pereltem volna az RTL Klubot, hátha eljut a hír Simon Cowellig, és végre visszavonja a licencet ettől az ízléstelen bagázstól, de ezek csak rózsaszínű álmok.

Igen, tudom.

Annyiszor meghallgattam már, hogy ezek a show-műsorok forgatókönyv szerint készülnek bla-bla-bla, de épp ez adja kérdésem lényegét: más országokban miért nincs ez így?

Miért van az, hogy a román X-Faktorban nem látunk ennyi nevetség tárgyává váló embert, cserébe kaptunk tehetségeket, igazán nagy produkciókat, be is kerülnek a global GT válogatókba. Miért van az, hogy sem a román X, sem a román GT, sem a román Voice nem hív meg sötétbunkó, hígagyú emberkéket zsűrizni. Miért van az, hogy a kazah, vagy épp a grúz X is előz minket a global GT-t versenyében, azaz, előzne, ha mi jelen lennénk egyáltalán, de nem vagyunk. Észre sem vesznek, mert a semmit észlelni nem lehet.

Kétarcúság, impertinencia, hamis ítéletek, kettős mérce, dühöngő bunkóság és ízléstelen kanpoénok, lenyomott női mentor, semmibe vett tehetségek, értéktelen produkciók, trendkövető és nem trenddiktáló magatartás, nyál és nyál és nyál – évek óta követem a román X-et, a román GT-t, az AGT-t, a világ, és különösen Kelet-Európa, illetve az egykori kommunista térség tehetségkutatóit, de soha, sehol ennyi szart egy helyen, főműsoridőben nem láttam.

Nincs mit tennem, feladom – többet nem nézem ezt a szörnyűséget!

Aki egyetért, jelezze azzal, hogy hasonlóképp cselekszik!

(Nethuszár)