Várad az új Vásárhely!
Itt állunk hát, hogyan is mondjam, leforrázva? Megsemmisülve? Csalódottan? Dühösen? Általános szomorúságtól gyötörve? Kiáltsunk átverést? Mindenesetre, itt állunk valamiféle cserbenhagyásos gázolás megcsonkított áldozataiként. Keserűen, lemondóan rúgunk még egyet az előttünk heverő kavicsba, és keressük a felelőst – akár azért is, hogy az a fránya kődarab majd’ megszaladt a talpunk alatt, és szinte magunk estünk hanyatt…