Pesty László a Nethuszárnak: Nem hajtunk fejet a globális fogyasztói kultúra mindent egyszínűvé változtató hegemóniája előtt!

Nem múlik el izgalmak nélkül ez év első hónapja a magyarok számára sem… Végéhez közeledik a nemzeti régiókért indult európai uniós polgári kezdeményezés – lassan egy esztendeje, hogy Pesty László és a Gerilla.hu kampánycsapat átvette az aláírásgyűjtés népszerűsítését – tavaly tavasszal Kárpát-medence pedig egy emberként ugrott talpra, amikor elérték az egymillió aláírást, ők viszont alig pár percnyi pihenő után folytatták a munkát: kellett még négy ország az érvényességhez, és a Pesty-gerillák pedig lerohanták Európát. A Nethuszár, ha nehezen is, de utolérte a kampányfőnököt, Pesty Lászlót, akit arra kértünk, válaszoljon pár tucatnyi kérdésünkre. Mivel közeledik a végső határidő, azaz február 7., így sok időt nem hagyott nekünk, de mi csak tudtunk addig pimaszkodni, amíg jó néhány kérdésünkre választ kaptunk.

Pesty László: Azért pontosítsunk: nem rohantuk le Európát, hanem fokról-fokra, alaposan megtervezve, rengeteg előkészítés, megbeszélés és stratégiai megfontolás után mindig léptünk egyet előre – nem rohanhattunk fejjel a falnak, mert az őshonos nemzetek problematikája ma is kényes kérdés, így aztán okosan és hatékonyan próbáltuk megszervezni magunkat.

Nethuszár: hol tart most a kampány, mi az „állás”?

P.L.: A helyzet az, hogy – hacsak nem történik valami nagy tragédia –

akkor ez meglesz.

Az országonként kötelezően előírt minimális aláírásszámok tekintetében, már csak napok, sőt, talán órák kérdése (az interjú 2021. január 30-án, 14.00 órakor készül – budapesti idő szerint) és Spanyolországban teljesül a kvóta. Ahogy a Nethuszárnál szoktátok mondani: bezöldül.

Nh: Beződűl – így mondjuk, közbülső -l- nélkül és mindkét magánhangzó hosszú. 😊 Szóval, Spanyolország meglesz – ez mit jelent?

P.L.: Ez annyit tesz, hogy attól a perctől kezdve a nemzeti régiókért indult polgári kezdeményezés érvényesnek és eredményesnek tekinthető. Az Európai Unió intézményeinek foglalkoznia kell vele. Persze, a lehetőség, hogy ez is a Minority SafePack sorsára juthat, az fennáll, de a kezdeményezésben rejlő politikai lobbihoz kapcsolódó lehetőség, a nyomásgyakorlás lehetősége – ezek olyan eszközök, amelyeket ezzel a sikeresnek mondható kampánnyal már megteremtettünk. Innen a politikusoké lesz a terep, de persze mi sem vesszük majd le a szemeinket a kezdeményezés sorsáról, elvégre nem kicsit a saját gyerekének érzi ezt a kampányt az egész csapat, élén Veress Hilda operatív igazgatóval.

Nh.: Spanyolország az Unió egyik legnagyobb országa, népességét tekintve is a nagy létszámú országok közé tartozik, így nem egyszerű ott teljesíteni a kvótát. Ha jól tudom, nemrég Spanyolországba is kiutaztatok – a világjárvány kellős közepén ezt bevállalni sem lehetett túl egyszerű: miért volt ez fontos, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok az ott töltött idő alatt?

Pesty László: Engedjétek meg, hogy ezúton is üdvözöljem az állam nélküli őshonos nemzeteket, a galegókat, baszkokat, katalánokat, és nagyon szépen köszönöm, köszönjük azt a szívélyes és meleg fogadtatást, amiben részünk volt az elmúlt pár napban. Amit ott tettünk, az a következő: elmondtuk mindenhol, hogy ez a kezdeményezés egy Székelyföldről indult akció, akiknek sorsa, ha nem is minden,

de sok lényeges szempontból hasonló a spanyolországi nemzeti közösségek sorsához.

Egy erős, minden kulturális, etnikai egyediséget elsöpörni kívánó központi hatalommal szemben próbálják önazonosságuk, gazdasági-kulturális sajátosságaikat megőrizni.

A kezdeményezés pedig erről szól: az Európai Unió hozzon egy olyan törvényt, amely világosan kimondja, hogy ezen népeknek joga van a teljes önállóságra, az önszerveződésre, és ezek a régiók saját jogon, a központi hatalom jóváhagyása nélkül is tudjanak pályázni uniós forrásokra, akárcsak a ma hivatalosan létező államok – ilyen szempontból talán az államiság egyik feltételének teljesülését látom a kezdeményezés egyik lehetséges eredményeként.

Nethuszár: Ezt nem tudtátok volna egy e-mailben megírni?

P.L.: De igen! És nagyon sokat leveleztünk a különböző katalán, baszk vagy épp galegó szervezetekkel, de azt mi is – és mint utólag kiderült: ők is! – éreztük, hogy a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Egész más volt a kezdeményezés fogadtatása, amikor ott, Barcelonában, egy katalán politikai vezetővel, vagy Bilbaoban egy baszk vezetővel ültünk le, és egymás szemébe nézve beszélgettünk arról, hogy mi is ez a kezdeményezés, ki mit tudna hozzátenni a sikerhez. Az aláírásszámok is jól mutatják –

még haza sem értünk, de már érezhetően megugrott a Spanyolországból érkező aláírások száma,

tulajdonképp mondhatjuk, hogy olyan hullámot keltettünk azzal, hogy odamentünk hozzájuk, minden járványügyi nehézség ellenére, hogy ezzel Spanyolország „ződre” váltott – hogy nethuszárosan fogalmazzak….

Nh.: Akkor a Gerilla-kampánycsapat hamarosan megpihenhet?

P.L.: Aligha. Hetedikéig nem állunk le, hiszen még van pár ország, ahol „pályán vagyunk” – így gőzerővel folyik a munka, és ennek csak hetedikén, éjfél után egy perccel lesz vége – addig szünetünk is alig van, tulajdonképp azonkívül, hogy pár órát alszanak a csapat tagjai, semmi mással nem foglalkoznak – sajnos arra is kevés időnk marad, hogy a honi sajtóval kapcsolatban álljunk, persze a Nethuszárral szívesen teszünk kivételt, mert sokat segítettek a kampányban. Tolmácsunk, Yvonne, egy katalán vezetőnek is lefordította a cikketeket, amelyben „függetlenségi nyilatkozatként” nevezitek a kezdeményezést.

Több mint aláírásgyűjtés: ez függetlenségi nyilatkozat! Támogasd!

Nh.: Tetszett neki?

P.L.: Igen!

Nh.: Szerencséje, hogy öreganyámnak szólított, különben most indulhatnánk Katalóniába… Sokan kérdezték tőlünk is: biztos, hogy az Európai Unió a megoldás? A Minority SafePack elutasítása, a katalán politikai vezetők bebörtönzése körüli brüsszeli némaság mintha nem erre utalna…

P.L.: Igen,

a kétkedés jogos!

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a központi kormányokon kívül jelenleg az Európai Unió intézményei az egyetlen olyan törvényhozói testület, ahol a problémáinkra összeurópai választ lehet találni, vagy legalábbis azokat érdemben felvetni.

Nh.: A kétkedők sokszor azt is hozzáfűzik: eddig alig öt kezdeményezőnek sikerült teljesítenie a minimum hét ország plusz egymillió aláírás küszöbét, és az ő kezdeményezéseikből sem lett semmi. Olyan vélemények is lábra kaptak – és nekem úgy tűnik, hogy nem miden alap nélkül -, hogy az Uniónak nem dolga, hogy ilyen módon, ilyen kényes kérdésben, és ennyire mélyen beleszóljon a nemzetállamok belügyeibe.

P.L.: Valóban, a kételkedésnek van alapja – és nem úgy tűnik, mintha az Unióban lenne annyi bátorság, hogy ezt a dilemmát valahogy feloldja. Ugyanakkor ne feledjünk el valamit: van egy eszközünk, ez pedig az uniós polgári kezdeményezés, amely papíron ugyan arról szól, hogy talán, majd egyszer hoznak egy törvényt a vízfejek, de a jogi vetületeken túl nézve a dolgot, meg kell állapítanunk, hogy a népek óhajának ilyenszerű kifejeződése igenis lobbierővel bír, ebben találunk egy nyomásgyakorlási lehetőséget is. Magyarán:

nem szabad azt hinnünk,

hogy a sikeres kampány majd automatikusan meghozza a szükséges törvényeket, jogszabálymódosításokat, és azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a román-magyar államközi kapcsolatok javulása sok olyan eredményt hozhat, amely első ránézésre megoldja a felvetett kérdéseket. De nemcsak mi, erdélyi magyarok, székelyek, határon túli magyarok vagyunk szorongatott helyzetben, mert Európa – dacára minden liberalizmusának és jogállamisági elvének – még nem tudta felszámolni azt a gyakorlatot, hogy az őshonos nemzetek, amelyek nem saját államuk területén élnek, elfoglalják méltó helyüket a döntéshozatalban, hogy az életük ne szűküljön le a kulturális identitásuk megőrzésért folyatott folyamatos harcra.

Történelmi percek: a katalánok elnöke a székelyek támogatására buzdít!

Más szempontból nézve, és kicsit tágabb kontextusban szemlélve: az uniós polgári kezdeményezés egy olyan eszköz, amelyet elvileg a demokrácia erősítésére találtak ki, persze olyan brüsszeli vízfejes-kocka stílusban oldva meg a kérdést – a kampányunk során sokszor rávilágítottunk arra, hogy az Uniónak kezdeni kell valamit ezzel az eszközzel is, mert az nem állapot, hogy azok a kezdeményezések, amelyek nagy nehezen teljesítik az amúgy elég magas követelményt, nos, ezek elvéreznek az Unió intézményeinek az asztalán, vagy el sem jutnak odáig, így a szóban forgó problémák miatt szenvedők hangját még csak meg sem hallják.

Nagyjából így jártak az európai méhészek, akik a vegyszeres permetezés elleni törvényt szorgalmazták, ezzel védve a méheket, és közvetve a környezetünket – az európai közvélemény akkor sem tudott sokat róluk, amikor elindultak, de mára már el is feledték őket. Sajnos! (Az előbbi linken elérhető a méhészek uniós polgári kezdeményezése, a Nethuszár erősen ajánlja, hogy egy aláírás erejéig támogassuk őket – céljuk a szintetikus növényvédő szerek fokozatos kivonása a mezőgazdaságból – bővebb infók és aláírás ITT)

Nh.: Végszó?

P.L.: Végszó? Nagyjából 1 perc aláírni, és minél többen tesszük meg ezt, annál nehezebb lesz elnémítani minket. Ami pedig a brüsszeli vízfejek számára nehéz, arra előbb-utóbb ők is kénytelenek lesznek megoldást találni. Ilyen szempontból az aláírásgyűjtésnek önmagán túlmutató jelentősége van: egy hiteles és kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy ezek a nemzetek, mint a katalán, baszk, galegó, a székelyek, kalotaszegiek, partiumiak Erdélyben, a számik Svédországban vagy Finnországban, a frízek és a sort hosszan folytathatnám, nem mondtak le saját identitásukról, és nem hajlandóak fejet hajtani a kapitalizmus globális fogyasztói és mindent egyszínűvé változtató hegemóniája előtt.

(Nethuszár)

Nethuszár