Hét év után Iohannis is üzent a magyaroknak március 15. alkalmából

Kész, valami nagy baj van Romániában. Hirtelen minden olyan, ahogy annak lennie kéne normálisabb helyeken. Lehet, hogy ettől távol vagyunk, de ebben a játékban végül is fontos szerep jut a gesztusoknak, lehet azonosulni velük, majd az azonosulás érzelmi attitűdöket generál, és talán, talán eljutunk oda, hogy semmi furcsa nem lesz abban, ha Sepsiszentgyörgyön lobog a magyar zászló március 15-én. Klaus Iohannistól 2014 óta várunk egy ilyen gesztust – mármint, várta, aki várta. Most megérkezett. Jó, oké, elteszem későbbre, de egy kicsit még várok a dánké-val.

„Önöknek, magyar etnikumú román állampolgároknak a mai nap alkalmat nyújt megerősíteni nagyra becsült értékeiket, amelyek egy néppé egyesítik önöket, valamint arra, hogy büszkén mutassák fel a világ előtt azt az identitást, amely felszentelt helyet biztosít önöknek a történelemben és az egyetemes kultúrában”

Klaus Werner Iohannis, Románia államfője, a szintén kisebbségi sorsból származó elnök 2014-es megválasztása óta idén először üzent a magyaroknak március 15-e alkalmából.

Nem tudom hova tenni a gesztust. Talán feltűnt neki, hogy Cîțu üzenete milyen népszerű a magyarok körében, és a versenyszellem diktálta üdvözlő sorait? Fene tudja, nem akarok rosszmájú lenni, de a „jónapotkívánoikpészédé” óta nem kicsit vagyok haragban Wernerrel, és ezen az sem segített, hogy karantén idején simán odadobta Németországnak a hiányzó román spárgaszedőket, akik közül sokan koronásan tértek haza, mert egészséges munkás kell, beteg nem, ez a merkeli wir schaffen das, és erre táncolt akkor Iohannis is, mit táncolt? némán tűrte állampolgárainak ily’ mértékű megalázását. Nekem sem esett jól, amit akkor a románokkal művelt. Nagyon nem!

a COVID-19 járvány elleni szolidáris küzdelem bizonyíték arra, hogy a románok és magyarok képesek közösen gyümölcsözővé tenni nagyszerű emberi tulajdonságaikat. A nemzetek közötti harmónia kialakítása révén erős és virágzó társadalmat fogunk tudni kialakítani, amelyben a romániai magyar kisebbségnek megvan a helye és figyelemreméltó hozzájárulása

Fene tudja, hogy miként viszonyuljak most ehhez az üdvözlő beszédhez. Az autonómia éles elutasítása az államfő részéről számomra nem jelentett csalódást, mi több, meg sem lepődtem rajta. Azonban mai napig retinámban van a kép, amint székelyföldi látogatásakor elutasítja a számára ajándékként felkínált székely lobogót. Diplomáciai értelemeben ez szinte hadüzenet, nagyképű és túlkompenzáló ostobaság…

De azt mondom, eh, ma ünneplünk, a magyarok ma nem a harag, hanem a szabadság napját ünneplik, és a szabadság akkor szép, ha szeretet övezi körül, és sok hasonló baromságot tudnék most ide leírni, hogy a nyál ömlik majd a képernyődről, de ellenállok a kísértésnek, legyen inkább így: Klaus Werner Iohannis, bár nem felejtek, azért ma egy DANKE SCHÖN neked is kijár.

És ne térj el erről az útról!

Ghonzó

Kövesd a Nethuszár Facebook-oldalát, hogy ne maradj le semmiről!

(Nethuszár)

Nethuszár