Trianon „ünnep” Erdélyben: ki keveri a kártyákat?

Amikor a román törvényhozás úgy döntött, hogy június negyedike, azaz Trianon hivatalos ünnepnap lesz Romániában, akkor azért nem lettünk idegesek, mert egyrészt mit várjunk ettől a politikai osztálytól, másrészt lesz legalább plusz egy szabadnap, így a románok tulajdonképp megköszönhetik nekünk, hogy vagyunk, hogy ITT vagyunk, ezért plusz egy napot grötározhatnak, csak sajnos nem így lett.

Június negyedike ugyanis nem lett szabadnap, ahogy az mifelénk lenni szokott, pedig elseje az, és akkor csak a következő három napot kellett volna megadni, hogy már negyedikéig ne gyere vissza dolgozni arra a három napra, de akkor már hétfőn minek, így lett volna egy hét minivakáció az egész országnak, amelynek lakosai a magyaroknak kellett volna hálásak legyenek, amiért lazulhatnak. Abban, hogy nem így lett, felsejlik annak a bizonyítása, hogy ezt a hivatalos ünnepnapot csak a mi basztatásunkra hozták létre, de ezen nagyvonalúan túllépünk, mert I. LyónapotKívánok Klaus király óta itt senkinek sincsenek különösebb illúziói.

Végül úgy múlt el az egész,

mintha nem is lett volna, legalábbis nem sok hiányzott hozzá, de Sepsiszentgyörgyön aztán csak felszínre jött a dákópátia, annak minden bájával együtt: az úzvölgyi temetőfoglalást intéző és szervező Calea Neamului, akik a parlamentbe is bejutó AUR párt tulajdonképpeni holdudvara, igaz, ez az udvar koszos, gazos és hátul van, de na, szóval a Calea Neamului hova máshová, mint Sepsiszentgyörgyre szervezte az első hivatalos június negyedikéjét. A nackó brigád zöme brassói, oda Szentgyörgy közel van, olcsó a benzin, Brassóban pedig unalmas lett volna, meg különben is, nekik a magyarok basztatása a legfőbb céljuk, nem saját maguk megünneplése.

Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala

A szentgyörgyi esemény aztán olyan is lett: volt vagy 200 nem szentgyörgyi román, akik örültek egy sort, a szentgyörgyi románok pedig néztek, hogy kik ezek, és mit csinálnak, fogalmuk nem volt sem a dátum jelentőségéről, sem arról, hogy nekik itt románként valami ünnepelnivalójuk lenne. Pár órával korábban a Székely Nemzeti Tanács is megemlékezett, ők nem vitték túlzásba az örömöt, úgy is mondhatnám, hogy gyásznap ez az ő, és minden erdélyi magyar számára, de a cselekmények sora jól mutatja Erdély mai arcát: ugyanazt a történelmi eseményt homlokegyenest másképp értelmezzük, nem is igazán törődünk a másik fél igazával, legyen az vélt vagy valós, és tekintve, hogy az SZNT rendezvényén is vagy 200-an, ha voltak, mondhatni, hogy mindez Erdély lakosságát nem igazán érdekli.

A történet csendben elsüllyedt volna

a mínuszos hírek között, de Kulcsár Therza József, RMDSZ-MPP-Kitudjahonnanvaló képviselője pár nappal ezelőtt már figyelmeztetett, hogy ne üljünk fel a románok provokációjának, mintha sejtett volna valamit a csávó, mert soron következő nap érkezett is a menetrendszerű cirkuszadag: ismeretlen tettesek piros-fehér-zöld zászlót festettek Mihai Viteazu szobrának talapzatára, és odaírták, ha már ott voltak: Trianon, 1920.

Persze el is indult az egymásra mutogatás, magyarok tették, románok tették provokációs céllal, Mihai Viteazu pedig valószínűleg eléggé elcsodálkozva nézhet onnan a magasból, hisz, amikor ő még a Földön járt, akkor a székelyek voltak a leghűbb szövetségesei a magyar nemesség ellen vívott harcában, szóval, ismét homlokon csókol minket az erdélyi történelmi múlt, aminek csak annyi a tanulsága, hogy sosincs örök és egyértelmű igazság.

Ma ott tartunk, hogy a csendőrség tájékoztatása szerint valami tizenéveseket gyanúsítanak a tett elkövetésével, gratulálunk a gyors nyomozáshoz, ugyanezt Marosvásárhelyen nem sikerült megoldani, ahol a Székely Vértanúk emlékművét rongálták meg ismeretlenek, a nyomozás azóta is folyik, ahogy a 37 évvel ezelőtt, pont a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazu szobor előtti robbanás kilencéves áldozatának gyilkosát sem sikerült felgöngyölíteni.

Szóval, elvoltunk mi itten né’ az első hivatalosan is állami június negyedikén, különösebben nem izgattuk magunkat, a románok sem lázasodtak be, viszont a menetrendszerinti provokációs járat megérkezett.

Erdély örök kérdése még mindig él:
ki keveri a kártyákat?

(Nethuszár)

Nethuszár