Marco Rossi: „vagy megteszik, amit kérek, vagy távozom”

Tegnap este a magyar válogatott, hazai pályán legyőzte Andorra nemzeti tizenegyét. Az eredmény 2-1 ide, a szurkolók ismét kitettek magukért, fergeteges hangulatot teremtettek a Puskásban, és mégis, ez nem örömhír. Marco Rossi pedig annyira kiakadt, hogy kilátásba helyezte: távozik a szövetségi kapitányi posztról.

A huszadik percig sem kellett várni, és a mieink már 2-0-ra elhúztak, mint vadludak az égen, de ami utána jött, az nem túl dicséretes. Nem tudom, lehet azt hitték, hogy már megvan a meccs? Ugyanakkor a csoportbéli helyezéseket tekintve nem ártott volna legalább egy négyest pakolni, hogy javuljon a gólarányunk, de nemhogy ez nem sikerült, hanem a második félidő utolsó harmadára az andorraiak tették szorossá a mérkőzést, miután sikerült rúgniuk egy gólt. Korábban lesre hivatkozva nem adtak meg nekik egy találatot, amit a magyar védelem hozott össze nekik – igazából öngól volt, szerencsénk volt a VAR-al, és azzal, hogy az andorrai játékos milliméternyit ugyan, de lesről indult, mindenesetre, aki látta a tegnap esti mérkőzést, annak inkább tűnt valami elbaszott kabaréjelenetnek a szóban forgó helyzet, semmint profi focisták labdakergetésének.

Aztán az utolsó percek már úgy teltek el, hogy attól féltünk, nehogy Andorra egyenlítsen – értitek?
Andorra egyenlítsen ellenünk…
Otthon?!
A Puskásban!

Mi a f..szom történt

az Eb-n megismert aranylábú gyerekekkel, de azt hiszem nemcsak az én erősen meggyötört elmémet borítja homály ezen a téren, hanem Marco Rossi szövetségi kapitányét is, aki nem kímélte játékosait.

„Az első félóra után joggal gondolhattuk, hogy eldőlt a mérkőzés, mert addig nagyon jól játszottunk, több helyzetünk is volt, de 30 perc után úgy kezdünk játszani, mintha elfelejtettük volna, mi történt Anglia ellen. Azon a meccsen az 55. percben – miután gólt kaptunk – kezdtük elfelejteni, amit taktikailag megbeszéltük. A csapat most is tudta, mit kell tennie, de hogy ezt miért nem tették meg a játékosok, azt át fogjuk beszélni. Nem lehet négyszer-ötször úgy érkezni a tizenhatoson belülre, hogy nem tudjuk kihasználni a lehetőségeinket. Túl sokszor hibáztunk az ellenfél tizenhatosán belül, olyan hibák is becsúsztak, amik minket hoztak zavarba.”

És itt még higgadtnak tűnő értékelést láthattunk, hallhattunk, de Rossi nem itt állt meg:

„Fontos, hogy tisztázzuk, ki az, aki ki hajlandó végrehajtani az utasításaimat. A következő mérkőzés után nem akarom azt hallani, hogy miért hívtam be őt és őt, őt pedig miért nem. Azért, mert nem teljesíti, amit elvárok. Három nap telt el az Albánia elleni meccs után. Nem érdekel, hogy a klubok mit várnak el a játékosoktól. Persze, tudom, hogy oda is tartoznak és ezt tiszteletben kell tartani, de a válogatott edzőtáborában nem az egész napjukat kell ennek szentelni. Itt azzal kell foglalkozni, amit én mondok. Vagy megteszik, amit kérek, vagy nem hívom be őket, vagy én távozom… Három napja beszélek a fiúk lelkére. Vagy megteszik, amit kérek vagy nem hívom be őket vagy én távozom. Letojom a klubokat. Persze, tiszteletben kell tartani az egyesületek kéréseit, de a játékosoknak, ha itt vannak, a válogatottra kell koncentrálniuk…”

Mit tudjunk hozzátenni? Mit tudtok hozzátenni?
Írjátok meg kommentben!

(Nethuszár)

Nethuszár