Önmagán túlmutató választásra készül Székelyudvarhely

Székelyudvarhelyen február 27-én, vasárnap farsangi bálra készülnek az RMDSZ keretei között, vagy tán azon kívül is. A jelöltek magukra öltötték a jelmezeket, mindenki megújulást, reformot, nyitott kapukat, befogadást ígér, csak ebben az esetben is mindenki másképp egyforma, ugyanakkor kár lenne elhülyéskedni a tisztújítást, ugyanis akár országos jelentőségűvé is válhat az, ami vasárnap történik majd a székely anyavárosban!

Rég írtunk Székelyudvarhelyről, pedig zajlanak az események a Küküllő-mentén, méghozzá nem is akármilyenek: tisztújítást tart az RMDSZ, amit a helyi úri közönség többsége inkább csak farsangi bálként emleget, de ez még a kisebbik baj lenne. A nagyobbik az, hogy a tisztújítást úgy telepakolták megújítással, legalábbis annak ígéretével, hogy az egyszerű kolozsvári számára úgy tűnt, bárki is nyerne, akkor Udvarhelyre eljön a Kánaán, aminek kicsit tulipán alakja lesz, kicsit tulipán illata lesz, de mégiscsak a miénk. Vagy nem, de kezdjük az elejéről.

Előzmények:

Székelyudvarhelyen az RMDSZ szinte nem is létezik: nem elég, hogy a legnagyobb érdekvédelmi szervezet évtizedeken keresztül nem tudta elnyerni a polgármesteri széket a székely anyavárosban, a ritka alkalomkor, amikor mégis, akkor meg nem tudta megtartani, hanem a legutóbbi önkormányzati választások idején csúfos vereséget szenvedett. Ami külön fájó pont lehet, hogy egy olyan udvarhelyi csapat verte rommá, illetve vitte el a helyi képviselői helyek kétharmadát, amelyik egy kis helyi marosvásárhelyi reformista párt színeiben indult, ennek oka pedig az a kényszer, amit az udvarhelyi elitek teremtettek azáltal, hogy saját helyi pártjuk bejegyzését addig gátolták, amíg más lehetőségük nem maradt – így lett Udvarhelyen POL, és így nyert Udvarhelyen egy olyan párt, amelynek jelöltjeit a kampány során a legalávalóbb, gyurcsányista performanszokat idéző módon románozta a helyi ellenfél apraja s nagyja.

A bukta viszont nem múlt el nyomtalanul, a helyi RMDSZ akkori vezetője, Derzsi László lemondott, és ideiglenes jelleggel Szakács úr látta el az elnöki tisztséget a tisztújításig, amelynek ideje jön el a fent jelezett február 27-én.

A szereplők:

Az RMDSZ elnöki tisztségére ugyanis többen jelentkeztek, és talán nem is lett volna akkora bohózat az egészből, ha most nem azzal szembesülnénk, hogy pont azok ígérnek megújulást, akik eddig is a szervezet vezetői voltak, ilyen vagy olyan formában hatást gyakoroltak az udvarhelyi szervezet irányára, tevékenységére, most pedig „új” arcként indulnak az elnöki tisztségért.

Az egyik ilyen szereplő Antal Lóránt szenátor – a helyiek által csak Lóciként ismert politikus szerint az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete „a klinikai halál állapotában van”, ami igaz, azzal az apró kiegészítéssel, hogy ő eddig is ennek a szervezetnek a tagja volt, tehát a „klinikai halottaknak” köszönheti szenátori székét. A helyi szervezet választmánya, és úgy általában a helyi RMDSZ szervezettel a legnagyobb probléma, hogy nem vitték túlzásba a nyitott kapuk elvét politikájukban, és akkor talán még finoman fogalmaztunk. A helyiek elmondása szerint a Szövetség udvarhelyi szinten „vállalhatatlan” alakokból áll, ezért sem szívesen csatlakoztak eddig a szervezethez.

„Nem véletlen, hogy a helyi kiskirályok által leuralt pártokat megunva, a változást, eredményeket óhajtó csapat a POL színeiben indult, ahogy az sem véletlen, hogy kéltharmaddal nyerték meg a helyi választásokat”

fogalmazott egy, a helyi ügyekre nagy rálátással bíró forrásunk.

Antal Lóránt szenátoron kívül Imre Gábor, a helyi ifjúsági szervezet, az UIET egykori elnöke – akinek leváltásához szintén érdekes jelenségek fűződnek, állítólag „a nagyok” tyúkszemére lépett, akik nem óhajtanak semmiféle változást a székely anyavárosban és annak környékén – is bejelentette indulását, ahogy Miklós Zoltán, a Haáz Rezső múzeum igazgatója is. Imre később bejelentette, hogy visszalép a múzeumigazgató javára. Rajtuk kívül még Jakab Áron Csaba, az Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége (SZMVSZ) elnöke is bejelentkezett a versenyre, de a helyi viszonyokat ismerők szerint esélyei elég csekélyek.

Összegezve: három jelölt versenyzik majd az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetének elnöki tisztségéért, de a helyi forrásaink szerint a meccs Miklós Zoltán múzeumigazgató és Antal Lóránt szenátor között fog eldőlni. A tisztújítás módja viszont dicséretes: Székelyudvarhely választókorú lakossága közül bárki részt vehet ezen, magyarán: egészen bázisdemokrata módon zajlik le a tisztújítás, akár példaértékű is lehetne, ha sikerül ezt rendesen végigvinni.

A matek:

Antal Lóránt hű szövetségese az a Bíró Barna Botond, aki Hargita Megye Tanácsának alelnöke, a helyiek szerint Borboly Csaba megyei tanácselnök „embere”. A szenátor mellé felsorakozott néhány, helyi szinten hitelesnek számító ember is, akik egy szűk órás videóban álltak ki Antal Lóránt mellett – a helyi forrásaink szerint azonban ez messze van attól, hogy hiteles kiállásnak tűnjön, hiszen a szereplők közül többen be sem lépnek az RMDSZ-be, nincs ilyen szándékuk, mondogatták ők maguk udvarhelyi ismerőseiknek.

Miklós Zoltán a Haáz Rezső múzeum igazgatója, mint ilyen rálát a helyi közélet aktuális kérdéseire, problémáira, politikai szerepet azonban eddig nem vállalt, így nem is sározódott be, városszerte megbecsült figurának számít, hiteles embernek.

Ígérete szerint, amennyiben elnyeri a helyi RMDSZ elnöki székét, akkor teljesen megújítja azt, minden udvarhelyi ember előtt nyitva áll majd a székelyudvarhelyi szervezet ajtaja. Ez utóbbi egyébként sokak számára fájó pont, ugyanis az eddigi politika azt volt, hogy szűk asztaltársaságok döntöttek a Szövetség helyi dolgairól, osztották el egymás között a pozíciókat, abba az udvarhelyi lakosságnak sok beleszólása nem volt, de még az egyszerű párttagoknak sem.

A helyi RMDSZ amolyan szektás jelleggel működött, és ennek kíván véget vetni Miklós Zoltán, akinek jelenleg Ember Attila a kampányfőnöke. Ember Attila a választásokon győztes Gálfi Árpád kampányát irányította, kétszer is megnyerve a helyi választásokat, állítása szerint nemrég lemondott a Polgármesteri Hivatalban betöltött funkciójáról. (Az előzményekhez hozzátartozik, hogy több POL-s tanácsos is lemondott az utóbbi időben, mintha Gálfi Árpád körül fogyna a levegő…)

Az országos jelentőség:

A történet eddig nem tűnhet többnek, mint helyi versengésnek, azonban az eredmény akár országos jelentőségűvé is nőhet, de mindenképp túlmutat majd Székelyudvarhely határain.

Ahogy azt írtuk: nyílt szavazás lesz, amin nemcsak az RMDSZ-tagok, hanem Udvarhely teljes lakossága részt vehet. Amennyiben Antal Lóránt, a szenátor elbukja ezt a versenyt, akkor a helyiek egyértelmű üzenetet küldenek a nagyvilágnak: „érdekelne minket az RMDSZ, de nem így, ahogy eddig folytak a dolgok”.

Ugyanakkor a városi tisztújítást hamarosan követi az udvarhelyszéki tisztújítás, ahol szintén izgulni lehet majd az esetleges elnökcsere miatt – ez pedig már közvetlenül Borboly Csaba megyei tanácselnök pozícióját veszélyezteti. Amennyiben Bíró Barna Botond is elvesztené a széki elnökséget, akkor Borbolynak már csak Csíkszéken maradnának támogatói, ami kevés lesz az újbóli választási győzelemhez.

Mi több: Udvarhelyen a közösségért tenni akaró emberek zöme a POL-ban tömörül. A POL mentőövként érkezett, mert a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzését pont a helyi ellenfelek, a „régi erők” akadályozták meg, erről mi is írtunk már párszor. Ugyanazok a „régi erők”, akik a mostani tisztújítási kampány során ismét csak annyit tudnak üzenni az udvarhelyieknek, hogy démonizálják ellenfeleiket, amiből viszont mindenkinek elege van.

„Mocskolkodással szervezet építeni nem lehet!”

– mondják egyöntetűen a város jövője miatt aggódók.

Amennyiben Miklós Zoltán nyerné meg az RMDSZ elnöki székét, akkor ez a közösségért tenni kívánó csapat könnyen beállhat az RMDSZ-be, ahol aztán ténylegesen eredményeket is elérhet.

Az RMDSZ, mint partner

Az mindenki előtt világos, hogy fejlesztési pénzekért Bukaresthez kell fordulni, ott pedig az RMDSZ jöhet szóba, mint egyetlen partner. Ugyanez a helyzet Budapesttel is – bár a magyar kormány nem pártszimpátia alapján dönt a támogatásokról, bármit is állítsanak egyesek, azért az tény, hogy a legnagyobb érdekvédelmi szervezetet ő sem tudja megkerülni. Arról most lehetne filozofálni, hogy miért van ez így, és miként lehet(ne) másként, de attól a tény még tény marad: amennyiben az RMDSZ a partnered, akkor sokkal, de sokkal könnyebb városodat fejleszteni.

Ennek az ígéretét hordozza magában Miklós Zoltán indulása: egy olyan új RMDSZ-ét, amilyent tulajdonképp már régóta várunk, pontosabban: amit mindig is vártunk. Hargita megye pedig kiemelkedő jelentőségű ebből a szempontból, a lakosság majdnem száz százaléka magyar, ahogy Hargitában mennek a dolgok, úgy fognak menni az erdélyi magyarságon belül is, de legalábbis viszonyulni kell ahhoz, ami Székelyföldön történik, márpedig Borboly Csaba megyei tanácselnöksége sokak szerint nem a legsikeresebb időszak Székelyföld történetében, elég csak arra utalnunk, hogy uniós források tekintetében az általa irányított megye nem villogott nagyon, hogy finoman fogalmazzunk.

A helyi tenni akaró közösség képviselői szerint a székelyudvarhelyi RMDSZ fő problémáját az jelenti, hogy olyan tagokat, sőt elöljárókat tud sorai között, akik vállalhatatlannak számítanak, így a Szövetség mellé egyetlen épeszű, jóhírű ember sem fog odaállni.

A tét:

A tét tehát nem pusztán az, hogy Antal Lóránt vagy Miklós Zoltán lesz az RMDSZ helyi elnöke, ennél most már többről van szó: lehetséges az, hogy egy olyan alapszervezet, amely eddig zárt, monolit tömbként működött, ahol a kontraszelekció maximálisan érvényesült, ahol a

„székek hozzánőtek a seggekhez”
(zseniális udvarhelyi beszólást idéztünk),

ahol mindig ugyanazok az arcok osztják egymásnak a lapokat, megváltozzon úgy, hogy ebben a változásban maguk a helyiek vesznek részt. A lehetőség adott: nyílt, urnás szavazás lesz február 27-én Székelyudvarhelyen, amelyen minden választópolgár részt vehet, függetlenül attól, hogy tagja a Szövetségnek vagy sem.

A Nethuszár véleménye

Amennyiben az udvarhelyiek kimerítik az eseményben rejlő lehetőségeket, akkor azt hiszem országos jelentőségűvé válhat a választásuk eredménye, olyan példát mutatnak majd az erdélyi magyarságnak, amelyet követve úgy tudna megújulni az RMDSZ, hogy közben nem fenyegetné a szakadás, a lemaradás veszélye. Olyan új emberek érkezhetnek a párt helyi szintjeire, akinek munkabírása, intellektusa nem megkerülhető, amikor az erdélyi magyarság jövőjéről beszélhetünk.

Mindez azért is bír kiemelkedő fontossággal, mert a legnagyobb érdekvédelmi szervezetünk problémája eddig sem az országos vezetés volt, vagy nem feltétlenül ott keresendőek a hibák, hanem az a középvezetői szint, az a „hátország”, amelyben a helyi kiskirályok jutottak olyan hatalomhoz, amellyel bánni nem tudtak, közösséget segítő, helyi fejlesztéseket elősegítő munkát nem tudtak végezni, így aztán klikkek támogatásának köszönhették uralmukat.

Hogy miért fontos a hátország, a helyi vezetői réteg, és az ő képességeik, arról bővebben itt tudsz olvasni:

Kormányalakítás: egy időszerű reform, ami a magyarság számára végzetes lehet

Az udvarhelyen napok múlva lezajló tisztújítás annak az ígéretét hordozza magában, hogy lehet ezt másképp is csinálni, lehet egy olyan módszert bevetni, amely ezt a hátországot arra alkalmas emberekkel tölti fel, ez viszont mindannyiunk létérdeke!

Úgyhogy:

Hajrá, Udvarhely!

Szavazni lehet az alábbi helyszíneken, február 27-én, reggel nyolc órától este nyolc óráig:

(Nethuszár)

Nethuszár