Tényleg ledobja Putyin az atomot?

A tegnapi nap eseményeit végigkövetve újabb gyorselemzéssel jelentkezünk.

A Nethuszár: érdeklődve olvastuk a háború első napjaiban megjelenő kommenteket a Facebook-oldalunkon. A Nethuszár eső pillanattól elítélte a háborút, ráadásul SOHA nem voltunk putyinisták, azok közé tartozunk, akik nem szerették ezt a hízott fejű patkányt, bár sokáig mi is úgy voltunk vele, mint a Nyugat vezetői: reménykedtünk a tárgyalásokban, egy jó dealben, egy valamiben, amiből nem háború lesz, hanem hosszú távú, kölcsönös érdekeken alapuló béke. Elsők között írtuk meg, hogy az úzvölgyi temetőrablók mögött ott figyel az orosz mozgás, szóltunk, hogy Erdély az oroszok felvonulási terepévé válhat, beszámoltunk a legmeghökkentőbb orosz ítéletekről, pl. 2,5 év letöltendő börtön egy Rammstein-klip miatt. Így aztán nem értjük, hogy egyes olvasóink, kommentelőink miért lepődtek meg? Talán azt hitték, hogy mi is beszopjuk majd az orosz propagandát, miszerint „meg kell védjék magukat”, vagy „a Nyugat provokálta ki” stb.  Miközben talán elsőként írtuk meg, február 18-án, hogy lesz háború.

1. Honnan tudtuk, hogy lesz háború?

Akkor itt az alkalom, hogy kicsit bepillantsatok abba, hogy miként dolgozunk mi. Adott egy világszintű probléma: ilyenkor óriási mennyiségű forrást halmozunk fel, amelyeket – egy alkalmazás segítségével, különben beleőrülnénk – szinte állandóan megfigyelés alatt tartunk. Így volt ez a járvány idején is, így volt és van ez most is.  Ugyanakkor mindig igyekszünk helyi kapcsolatokat keresni, ez a közösségi média korszakában nehéz ugyan, de nem lehetetlen feladat. Visszatérve a háborúr indulására: akkor, amikor megírtuk a cikkünket, miszerint lesz háború, február 18. este nyolc óra körül lehetett. Az idővonalakon nemcsak megjelent, hanem már le is futott a hír, miszerint evakuálják Luhanszkot és Donyecket.

Ekkor már hetek óta figyeltük a TASS-t, amit nyugodtan nevezhetünk a Kreml szócsövének.
Ekkor már nagyjából egy hete, talán öt napja kapcsolatban álltunk egy moszkvai ellenzéki csoport vezetőjével. Ő már ezt megelőzően egy-két nappal azon a fix véleményen volt, hogy Putyin háborúzni fog.

Nos, február 18-án, este, a TASS felületén történt egy apró, talán sokaknak fel sem tűnő változás: egészen addig a „war” szó csak akkor került elő, ha tagadni kellett a nyugati vádakat. Február 18-án este az orosz felületek tele voltak a Luhanszkból „menekülő” emberek fényképeivel, miközben a TASS főoldalán, öles betűkkel ez szerepelt „Russia readies for war” – ekkor már nagyon éreztük, hogy itt erősen húgyszag van a levegőben, hogy enyhén fejezzem ki magam. Ez a szóhasználat annyira élesen vált el a korábbiaktól, továbbá annyira, de annyira egyértelmű, hogy a TASS a Kreml üzeneteit hivatott tolmácsolni, mindenhez hozzájárul, hogy a moszkvai kapcsolatunk pár nappal korábban szinte hasonlóról beszélt, hogy ekkor már kétségünk sem volt felőle: lesz háború!

És milyen az ember? Tudtuk, hogy lesz, de mégsem hittük! Mondhatnám azt is, hogy reménykedtünk, de ez enyhe leírása lenne a jelenségnek. A helyzet az, hogy úgy voltunk vele, mint minden rendes ember, aki fél a legrosszabb bekövetkeztétől: nem mertünk rágondolni sem.

2. Putyin az agresszor!

Hiába szemetelik tele ma az interneteket a Kreml hasznos idiótái, a tények azok tények: a tankok megindulására Putyin adta ki a parancsot! A civilek mészárlása, a gyerekek legyilkolása, a városok bombázása – mind-mind Putyin parancsára történik, aki ezért felelni fog. Ahogy Milosevics, úgy ő sem fogja megúszni, az orosz nép számára pedig egy kérdés maradt: követik a лидер-t a halába, ők lesznek Európa páriái, évtizedekig nem tudnak majd Európa civilizáltabb felére még ellátogatni sem, vagy megdöntik ennek az őrültnek a hatalmát?

3. Az igazság

mifelénk, Európában absztrakt fogalom, megszoktuk, hogy abból többféle létezik, sőt, mindenkinek megvan a magáé, ezért vitákkal, érvekkel, szerződésekkel szoktunk konfliktusokat megoldani és lezárni. Oroszország nem ez az ország: ott annak van igaza, akinek több fegyvere van, van jobb kapcsolatai vannak a maffiával.  Ugyanakkor az igazság már nem szerepel a mentális napirenden onnan kezdve, hogy Putyin elindította tankjait. Amikor mindezt megfejelte pár nappal később azzal, hogy belengette a nukleáris fegyvereket, akkor minden tárgyalási lehetőséget felfüggesztett. Ahogy azt a Hogyan bánjunk egy őrült pszichopatával, aki zsarol minket? című szakkönyv első fejezetének első mondta említi: ne engedj a zsarolásnak! Azokat ugyanis újabbak követik, és sosem lesz vége.

3. Ukrajna provokált

A magyar internetek népszerű szövege, „érvként” azt szokták felhozni, hogy Ukrajna csatlakozni szeretett volna a NATO-hoz, valamint az EU-hoz, ami – szerintük egyébként érthetően és jogosan! – nem tetszett az oroszoknak, és ezért van most háború. A csicskamentalitás felböfögése: az, hogy Ukrajna, mint szuverén állam csatlakozik-e egy szerződéses megállapodáson alapuló szövetségi rendszerhez, az két entitáson múlik: Ukrajnán és a NATO-n, illetve az EU-n.

Moszkvának annyi köze van ehhez, hogy az pontosan a nullával egyenértékű. Ha mégis, valamiféle Stockholm-szindrómából kifolyólag elfogadnánk, hogy Moszkva ebbe beleszólhat, akkor azt is le kell nyelnünk, hogy Moszkva másba is beleszól majd. Például abba, hogy milyen zenéket osztasz meg a közösségi médiában. Nem hiszed? Tessék:

Oroszország ma: Rammstein? 2,5 év letöltendő!

4. A NATO, EU fegyverezte fel Ukrajnát

meg az amerikaiak. A népszerű kontentgyártók szerint 2015-től kezdve Amerika egyfolytában, fúrfeszt az ukránokat fegyverezte, és emiatt lettek idegesek az oroszok. Bizonyára tiszta véletlen és mellőzhető szempont, hogy 2014-ben Moszkva egyszerűen annektálta Krímet és a Nyugat, Amerikával együtt ezt lenyelte, minthogy háború legyen belőle. Nem most téved a Nyugat, amikor szembeszáll a Kreml őrültjével, hanem akkor tévedett, hogy nem tette meg – bár bizonyára voltak ennek racionális okai is akkor.

Másrészről: az oroszpárti kommentelők széles rétege, akik a fenti érvelést úgy osztják, mintha az valami rejtett igazság lenne, amit csak ők fedeztek fel, azok közé tartoznak, akik Trump elnöknek drukkoltak vala. Nos, ha Amerika fegyverezte fel Ukrajnát, akkor ennek a periódusa majdnem teljes egészében Trump elnöki mandátumának idejére esett.

Akkor most, hogy is van? By the way: a republikánusok kőkeményen osztják immár Putyint, és nem a szívük csücske, elég csak benézni néhány elvakult trumpista blogba vagy a Reddit vonatkozó felületeire.

5. Majdan

Szokás feleleveníteni, hogy az amerikaiak „puccsot” robbantottak ki Ukrajnában, így kergették el az oroszbarát Janukovics elnököt. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy a tüntetéseket kirobbantó ok pont az volt, hogy az oroszbarát Janukovics felmondta az EU-val kötendő társulási szerződést. Ez egy olyan társadalmi terv volt, ami az ukránok körében egyöntetű támogatást élvezett, és erre akarták építeni jövőjüket. Az egyszerű tüntetésnek induló tiltakozásról pedig Janukovics azt gondolta, hogy túl sok az ő idegeinek, legyen már csend, ezért a fegyvertelen, civil tüntetők közé lövetett. Nem, nem gumigolyóval, hanem éles lőszerrel! Csakhogy, ahogy Temesváron 1989-ben, úgy Kijevben sem azt az eredmény szülte a karhatalmi, állami erőszak, amit az elnök szeretett volna, hanem olaj volt a tűzre, és a nép végül elkergette Janukovicsot, pontosabban az elnök sunyin, éjszaka menekült el Oroszországba a privát helikopterével.

Hogy Amerika támogatta a forradalmárokat, a tüntetőket? Persze. És?

Ők tudták, amit mi, európaiak még megérteni sem akartunk, hogy Oroszország pajzsként tolja maga előtt Ukrajnát, abból a célból, hogy Európát meghódítsa. A Timosenko-kormányt is az oroszok buktatták meg, de akkor nem volt gond abból, hogy Russzija beleszól Ukrajna belügyébe, hogy támogatást nyújt X-nek, vagy Y-nak, vagy, ahogy az a Kreml urához illik, egyszerűen dioxinnal mérgezik meg az ukrán elnököt, mint a Janukovicsot egykor legyőző Juscsenkót.

6. Élve elégetett oroszok

Ez az a történet, ami nem álhír, csak épp nem bír sok relevanciával a jelenlegi háborús helyzetben. Persze, az oroszok hűséges kiszolgálóinak minden csont jól jön, amit oda lehet vetni a habzó szájú közönségnek a Facebookon, de ismertessük röviden akkor az oroszok élve elégetésének történetét: ahogy az pár háborúkitöréssel is megesett már tájainkon, a balhé egy focimeccsel indult, ahol a két, egymással szöges ellentétben levő csapat ultrái találkoztak.

Az egyik fél a kijevi kormány támogatóinak nem gyengén jobboldali szektora, a másik pedig az oroszpárti, a donyecki és luhanszki régiók elszakadásért küzdő partizánok. Ők el-el bokszolgattak a városban, amíg az oroszbarát ultrák Odessza egyik tere felé vették az irányt, ahol már napok, hetek óta tüntettek az oroszbarátok, sátortábort felállítva. Az ukrán ultrák érkezésének hírére sokan bemenekültek a közeli szakszervezetek házába. Az ukrán szurkolók előbb felgyújtották a sátortábort, majd az épület bejáratát is, ahonnan a tűz tovább terjedt, végül 38 ember benne égett.

A városban zajló összecsapásoknak összesen több mint negyven halottja volt, de tegyünk hozzá valamit: semmiféle katonai szerv nem vett részt a dologban, a rendőrség is elkussolt, akárcsak a ’90-es március eseményekor. A felek mindegyikénél voltak fegyverek, sor került lődözésre is. Hetekkel később már mindkét fél megszólalói egyetértettek abban, hogy külős erők „rásegítettek” a balhé kialakulására, természetesen mindenki a másik fél titkosszolgálatát vádolva ezzel.

Tegyük hozzá, hogy mindez a Krím orosz általi bekebelezése után rögvest történt, ekkor Ukrajnának mér csak Odessza maradt meg, mint egyetlen tengeri kikötője. Ez eleve alapot szolgáltatott arra, hogy a városban 50 százalékos kisebbséget alkotó oroszok eljátsszák valahogy a többségi „függetlenségpártiakat”, továbbá az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy maguk az ukrán hatóságok egy ukránt végül felelősségre vontak és el is ítéltek. Orosz részről nem történt ilyesmi.

Ami viszont tény: katonai, sőt semmilyen hivatalos állami szervek nem vettek részt a balhéban, sem ukrán, sem orosz részről, ha pedig igen, akkor szerepük és tevékenységük ma még nem ismert. Bár az esemény elítélendő, és szó sem lehet róla, hogy emberek élve elégetését dicsőítsük, azért mindez elég aránytalanul viszonyul ahhoz, hogy az orosz hadsereg jelen percekben is teljes erővel bombázza Ukrajna egész területét, ártatlan kisgyermekek halálát is okozva ezzel.

7. Ne ráncigáld a medve bajszát

Szintén népszerű oroszpárti „érv”, hogy „úgy kellett az ukránoknak, minek ráncigálták a medve bajszát”, illetve előjönnek itt a geopolitikai bölcsek is, akik szerint a realitás az, hogy „az erősebb kutya baszik”. Pont fix ugyanezek az emberkék szerint „Nyugat minket valójában leigázott”, nem is mi akartunk csatlakozni hozzájuk, de ilyenkor az erősebb kutya valamiért már nem kéne basszon, dugjuk el a viagráját…  Ez ugyancsak egy csicskamentalitás.

Ilyen alapon mindenki tartsa oda gyorsan a hátsóját a környezetében levő legerősebb embernek, lehetőleg vágjon jó képet az anális élvezetekhez, így nyugodtan élhet majd…öööö…, meddig is? Amíg a legerősebb be nem veszi ismét a viagráját. Akkor lehet előrehajolni a kaloriferen, megkeresni a szappant, és vágni a jópofát., A rossz hír az, hogy nem te döntöd el, hogy a legerősebb ember mikor vegye be a viagráját. Amit az a Pfizer gyárt, amelyik az oltásokat is.

Teljes a kör, ugye? EZEK le akarnak minket igázni…

8. Oroszország nem engedheti meg, hogy a szomszédjában

A legkellemesebb érv: amikor magyarok vagy románok szájából, billentyűzetéből sül el, akkor megszoktam magamtól kérdezni, hogy vajon ezek az emberek azzal kezdték pályafutásukat ezen a sárgolyón, hogy kinyírták a közelükben élő földrajztanárokat? Nem másért, de az, hogy egy Oroszországgal szomszédos államban zajló események, tervek, törvények és víziók közül mi felel meg Oroszországnak, azt legkevésbé sem Moszkva hivatott eldönteni, de erről lásd fentebb 3. pontot. Azt viszont hozzátenném: ami nem tetszett Ukrajnában az oroszoknak, az akkor sem fog neki tetszeni, amikor Oroszország lesz az új szomszédod.

Akkor majd te leszel az, aki zavarod Moszkva nyugalmát, majd következik Ausztria és így tovább.

9. Ledobja-e Putyin az atombombát?

Az olvasók irányából ezt a kérdést tetszik fel nekünk a legtöbbször. Megtisztelő, hogy érdekel a véleményünk, mielőtt válaszolnánk, magyarázzunk el valamit: az analitikus, elemző gondolkodásmód nem a fekete-fehér válaszokra törekszik, hanem a cselekvést megelőző periódus feltárására, az okok, érdekek és érzelmek közötti összefüggések, az ebből adódó lehetőségek mérlegelésére stb. épít.

Ezek alapján: tekintve, hogy Putyin hazudott, amikor azt mondta, nem akarja megtámadni Ukrajnát, tekintve azt, hogy Putyin hazudott, amikor azt mondta, hogy csapatait már vissza is vonta a határról, legalábbis elrendelte, tekintve azt, hogy civil áldozatoktól mentes gyors háborút ígért a sajátjainak, de nem így lett, tekintve azt, hogy a háború elakadásakor, lelassulása után máris belengette, a nukleáris fegyvereket, tekintve azt, hogy neki visszaút már nincs, ő már nem fog elnökként nyugdíjba vonulni, hanem vagy a hágai nemzetközi törvényszék előtt felel háborús bűnök miatt, és ott fog kipurcanni egy cellában, vagy meghal valami véletlen balesetből kifolyólag, összegezve: a fentiekből kiindulva és aztok alapján kijelenthető:

a nukleáris fegyverek bevetése igencsak valószínű forgatókönyv!

Ugyanakkor tisztázzunk valamit: ez nem jelent, vagy nem feltétlenül atomcsapást, azaz a villanást és vége mindennek, jelentheti azt, hogy „csak” olyan nukleáris töltettel ellátott rakétát vetnek be, ami mondjuk nem takarít le a bolygóról mindent, viszont Kijev eltűnik a térképről.

Nem vagyok szakértője a rakétáknak és a különböző fegyvereknek, nem is akarok az lenni, csak érzékeltetni akartam, hogy még ezen a nukleáris veszélyen belül is van egy skála, ami a rombolás súlyosságát illeti, igaz, hogy a legalacsonyabb sem olyasmi, amit mi, egyszerű emberek, itt, az orosz medve seggében túlélnénk.

Ugyanakkor jelenleg sokkal nagyobb veszélynek látom azt, hogy a szemmel láthatóan nem túl képzett, illetve harci tapasztalat nélküli orosz pilóták egyszerűen egy sima rakétakilövést úgy elkúrnak, hogy azt belelövik egy ukrán atomerőműbe – akkor pedig Csernobil kettő.

10. Megfagyunk-e jövő télen?

Jó kérdés. Az biztos, hogy az energiaellátásban zűrök lesznek, azt egyelőre nem tudni, hogy mekkorák. Korábban írtam már egy hosszú elemzést az előttünk álló helyzetről, de akkor még nem láttam, nem is láthattam, illetve én magam sem hittem volna, hogy az a Nyugat, amelynek térképét erősen átszabdalják a különböző államok különböző érdekei ennyire egységesen, határozottan fog fellépni, ahogy az történt és történik az invázió megindulása óta.

Mi több: Joseph Borrell, az az uniós külügyminiszer, akin eddig azért röhögtünk, mert engedte Lavrovnak, hogy felmossák vele a padlót Moszkvában, most egyszerűen, de annál kategorikusabban kijelentette, hogy az üzleti, gazdasági előnyökre építő kapcsolat Oroszországgal megszűnt. Kijelentése előtt alig két nappal pedig Scholz kancellár tette világossá, hogy Németország megszünteti az orosz gázfüggőséget.

Igaz, ez nem kétnapos feladat, de gáz és kőolaj kerül a világ más piacairól, ugyanakkor az már most biztosra vehető: olyan technológiai fejlődés indul be ezen a téren, hogy nagyjából 20 év múlva már nem lesz szükségünk gázra.

Húsz év nagy idő? Kevés? Sőt, talán már tíz év múlva megjelennek az első olyan fűtési rendszerek, amelyek tömegek számára biztosítanak meleget úgy, hogy nem használnak gázt. Épp Ferikének meséltem, amikor erről elmélkedtünk, hogy én ugye 45 éves vagyok. Nem sok, nem is kevés. Az 1996-os esztendőben alig múltam még 18, Budapestről még úgy telefonáltam haza, hogy 20 forintosokat dobáltam az utcai telefonfülkébe. Tíz évvel később, 2006-ban, már mindenkinek volt mobiltelefonja, sokaknak már volt számítógépe és internete, és sokaknak már olyan mobiltelefonja volt, amelyen egy-egy internetes oldal újságcikkét el lehetett olvasni. Újabb tíz év, 2016, és már a legszegényebb kategóriába sorolható emberek között sem ritka az okostelefon, és már senki sem dobálja a húsz forintosokat az utcai telefonfülkébe, hanem videóhívásokkal tartják a kapcsolatot, az internet pedig jóformán teljes egészében felköltözött az érintőképernyős telefonokra.

Ami igaz, addig valahogy ki kell bírni, de az is biztos, hogy ez az időszak még a mi életünkben eljön.

Ahhoz viszont, hogy erről a kérdésről adekvát beszélgetéseket folytassunk, véget kell vetni a háborúnak, méghozzá úgy, hogy abból Putyin lehetőleg ne kerüljön ki élve!

#standwithukraine

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár