A vég vagy a vége – mi közeleg?

Mikor lesz már végre ennek az eszement háborúnak, amit az oroszok indítottak? Mikor állunk vissza a régi kerékvágásba, mikor olcsul vissza s gáz és mikor múlik el az élelemzési válság kísértete? Kérdések, amelyekre egyértelmű válasz nincs, és nem is lehet rá egyértelmű választ adni, ugyanakkor tendenciák már látszanak, ezekből pedig lehet következtetéseket levonni, ha elég bátor az ember. 

Oroszország ezt a háborút elveszítette akkor, amikor elindította – írtuk rögtön a háború második napján, és ez ma mindennél világosabb. Semmi, de semmi nem jött össze az oroszoknak abból, amit el akartak érni.

Nácitlanítás? Ugyan, ezen a világ röhögött, még Oroszországban sem hitte el mindenki, de emögött az a valós szándék húzódott meg, hogy megbuktatják az ukrán kormányt, helyére pedig egy oroszbarát bábkormányt ültetnek. Úgy tervezték, hogy egy-két hét alatt elsöprök az ukrán ellenállást, a Nyugat meg beletörődik. Nem így lett. Mi több, erről a céljukról – legalábbis a Kreml szócsövei szerint – már le is tettek.

Szerettek volna egy szárazföldi korridort a Krím félszigetig: ez még összejöhet, de borzalmas áron. Annyi orosz katona halt meg eddig, mint a két csecsen háborúban együttvéve, mindez pedig egy zsebkendőnyi földterületért?

Nem tűnik jó biznisznek, de azt is tudjuk, hogy Oroszországban az emberélet, főleg, ha katona, akkor az nagyon is olcsó. Putyin saját katonáit immár ágyútöltelékként kezeli, ez a napnál is világosabb, ráadásul meglepődni sem kell ezen, mert minden háborúban így csinálták az oroszok.

Nem úgy néz ki,

hogy jelentős, az áldozatok számával legalább a háborús logika szerint összhangban levő, azzal megfelelően nagy területet már nem tudnak megszerezni. A Donyecki és Luhanszki úgynevezett népköztársaságok területe eddig is Moszkva irányítása alá tartozott, amennyiben a donyecki és luhanszki régiót sikerül elfoglalniuk, akkor is csak annyiról beszélünk, hogy a meglévő két népköztársaság területét kicsit kibővítették. Az áldozatok számával ez sem áll összhangban. Messze nem.

Nem tévedtünk sokat, amikor azt írtuk: akkor lehet visszafele számolni a napokat, amikor megtörténik a nagyon-nagyon csúnya dolog, a mindent elborító tragédia. Állításunkat a délszláv háború tapasztalataira alapoztuk, a szerbek és az oroszok nagyrészt ugyanazt a mentalitást követik háborúban, azaz: ha nem megy, akkor okozz minél több és minél nagyobb szenvedést az ellenségnek, pusztíts el minélt több mindent, ölj meg minél többet az „ellenség” civiljei közül, erőszakold meg nőiket, gyújtsd fel falvaikat. (v.ö.: Szép falvak szépen égnek….)

Jön a gázembargó és a NATO-Russzija háború? Putyin 19-re lapot húzott

Most pont itt tartunk

Bucsában és a Kijev környéki településeken talált tömegsírok jelzik, hogy már itt tartunk. A vég kezdeténél, de ebben a kontextusban a vég elég hosszúra is elnyújthat, még az az idei esztendő is rámehet. (Isten őrizzen!) Ugyanakkor szeretném felhívni az olvasók, a híreket valós figyelemmel követők táborát arra, hogy ez még nem Srebrenica! Nagyon nem!

Nem lebecsülni akarom az áldozatok számát és nem tompítani akarom a kivégzésük módjának borzalmait, de az orosz hadsereg azért ennél sokkal nagyobb léptékben gondolkodik.

Valami sokkal, de sokkal borzalmasabb

fog következni, hacsak addig az ukránok nem mérnek olyan csapást az oroszokra, amely megváltoztatja Moszkva háborús logikáját, azonban a fentebb említett orosz mentalitás ezt nem engedi. Tulajdonaképp saját téveszméik fogáságban vergődik most komplett orosz vezérkar…

Az Moszkva nevű orosz cirkáló elsüllyesztése ilyen csapás lehet – de sajnos nem elégséges! – ugyanakkor jól jelzi a mentalitásbeli problémákat: amikor a türelmetlenség, a bosszúvágy jelentkezik az orosz vezérkarnál, akkor tudni lehet, hogy a dolgok erőst nem jól mennek az ő szemszögükből.

Jelzés az is, amikor az orosz tábornok úgy fogalmaz, hogy a Moszkva cirkáló elsüllyesztésért, bosszúból, most Kijevet fogják bombázni. Miközben alig két napja, tán még annyi sem, pont arról szólt a Kreml hivatalos verziója, hogy az ukránoknak közük sincs a cirkáló elsüllyesztéséhez, valami matrózok tiltott helyen dohányoztak és berobbant a lőszerraktár.

Mielőtt szénné röhögnéd magad, szólok, hogy ez így igaz, ezt mondták a ruszkik, hogy aztán ma már bosszúhadjáratot hirdetnek, amiért az ukránok elsüllyesztették a cirkálót. Több ilyen találatot kívánok ukrán tesóinknak!

Miért jelzésértékű?

A cirkáló körüli kommunikációs zavar, az indulatból született bosszú bejelentése, Amerika és Nagy-Britannia fenyegetése, amiért fegyvereket küldenek Ukrajnának (a szír és csecsen zsoldosok, a kínai segítség stb. persze nem probléma, nekik szabad, sőt, nekik LEGYEN szabad – ez is az orosz háborús mentalitás része!) mind-mind azt jelzik, hogy az oroszok érzik ugyan a végzetüket, de visszavonulni nem akarnak, vereségüket beismerni nem akarják, így egy esélye maradt Moszkvának – „kihozni a meccset döntetlenre”, azaz, akkora pusztítást végezni, hogy egyik fél se tudjon győztesen levonulni a háborús mezőről.

És persze: az „ellenség” sose tudjon talpraállni!

Béke, tárgyalások, kanyarban a háború vége?

Nos, ez következik most

Lehet, hogy az elemzők által annyira várt Donbászi csata lesz az. Lehet, hogy csak megtámadják Odesszát, vagy épp Kijev rommá bombázása lesz, vagy ezek valamilyen szörnyű kombinációja, de, hogy kellően elrontsam a kedveteket, még ez sem a csúcspontot jelenti, ugyanis:

nagy valószínűséggel be fogják vetni az atomfegyvert!

És ez a baj, mert Amerika beígérte, hogy az a vörös vonal. Onnan kezdve másképp beszélünk, felszállnak a NATO gépek, esetleg Amerika is visszalő? Nem tudjuk mi lesz a nyugati világ reakciója, de az biztos, hogy szó nélkül nem mehet el mellette, válaszlépés nélkül sem hagyhatja, mert akkor az oroszok folytatni fogják a harcászati atom bevetését – ha azt látják, hogy ettől aztán tényleg beszart a Nyugat, akkor csak azért is. Ha válaszolunk, akkor nagyon gyorsan bejelentik a békét, hogy elkerüljék a NATO-Oroszország összecsapást. Vagy nem, és akkor mindenki lőni fog mindenkit!

Így gondolkodnak ők

Mindig is így gondolkodtak, mindig is így harcoltak. Erejük sosem az eszükben, az előrelátásban rejlett, hanem a vas és acél kombinációjában és a tömegekben, akiket nem sajnáltak golyófogónak küldeni.

Úgyhogy, elkezdtünk közeledni a vége felé, és nem biztos, hogy ez jó hír, de, akik eddig is olvastak minket, azok tudják: ez a része elkerülhetetlen. Enélkül nincs és nem is lehet vége!

A többi probléma, mint energia- és élelmiszerválság csak ezután kerül terítékre. Azt csak akkor tudjuk megoldani, ha béke lesz. És a béke nem azonos a győzelemmel!

Szóval, putyinisták, megköszöntétek mér az idolotoknak, hogy elbaszta a következő tíz éveteket?

Ghonzó

(Nethuszár)