Novák Katalin Erdélyben – incidensek és tanulságok

Novák Katalin elnök asszony Erdélyben járt, és ettől egyes román politikusok kisebb ideggörcsöt kaptak, de csak az történt, amire számítani lehetett, hogy megtörténik.

Amint arról széltében-hosszában olvasni lehet, és bizonyára olvastatok is róla, mert a Nethuszár olvasói nemcsak Nethuszárt olvasnak, hanem mindent IS (ugye?), így aztán az átalag internetezőknél tájékozottabbak vagytok (ugye?) Novák Katalin Magyarország elnök asszonya Erdélyben járt. Kolozsvárra érkezett, ellátogatott Magyarlápodra, ami egy szórványfalu Fehér megyében, majd Gyulafehérvárra ment, ahol a Magyar Református Egység Napja alkalmából egész alakos Bethlen Gábor szobrot avattak. Novák Katalin a szoboravató után még betért egyet Torockóra is, ahol megmászta a Székelykőt, és ezzel ért véget Magyarország elnök asszonyának erdélyi útja. Szép volt, és főként tanulságos.

Hölgyeim és uraim,

tessenek megnyugodni, Magyarországnak ugyanis van egy elnök asszonya, aki pont fix oylan, amilyen szerettünk volna magunknak: nyugatos irányultságú csinos hölgyike, aki természetes bájosságával mindenféle ellent leszerel, akivel nem lehet nem szimpatizálni. Akárhogy is izzadt a román sajtó egy része, na meg a román külügy, csak olyasféle ellenakciókra futotta tőlük, amivel saját magukat járatták le.

Ugye először azon akadtak ki, hogy az Elnök asszony valahogy úgy fogalmazott, miszerint a határon túli magyarokért is felelősséget visel a magyar állam, ami Bogdan Aurescunál jó volt egy körre, rögtön küldte is a jegyzéket a bukaresti magyar nagykövetnek, miszerint itten ne nagyon ágáljanak a magyar hivatalosságok, hiszen a Románia területén élő magyarok dolgának rendezése az Románia dolga, ami egyrészt remek hír, most erre hivatkozva elég sok mindent fogunk behajtani tőlük, másrészt Aurescu elfelejtett egyeztetni Iohannissal, így aztán pont azt vetette Novák Katalin szemére, amit nemcsak a jelenlegi román elnök, Klaus Iohannis, hanem az összes román államfő, miniszterelnök, képviselő és szenátor képviselt az elmúlt harminc évben, szünet nélkül, időnként jó hangosan, miszerint Románia megvédi a határon túl élő testvéreit, hogy a Moldovai Köztársasággal való egyesülésről már ne is beszéljünk – ezt sem szokták véka alá rejteni, maradjunk annyiban.

Az egésznek van olyan szagos bukéja, mintha Brüsszelből odacsörögtek volna Bukarestbe, hogy „te, figyeljetek, megy hozzátok ennek a Magyarországnak az elnöke, nem tudjátok kicsit megszivatni?” – és Bukarest megpróbálta, úgy, ahogy, leginkább saját magát is kényelmetlen helyzetbe hozva, amiből én bátorkodom azt a következtetést levonni, hogy a rendkívül képzett és atomjó Bogdan Aurescu külügyminiszternek (sokan hasonlítják őt Titulescuhoz) azért annyira nem volt ehhez kedve, elvégre vannak neki komolyabb gondjai is.

Ugyanez az incidens némiképp más hangnemben zajlott le a román sajtó egy részében, korántsem a teljesben, amely mintha vadászna arra, hogy mivel tudjon belekötni a magyarokba, de a végeredménye nagyjából ugyanez volt: a kolozsvári parkban vidáman kocogó Novák Katalin fényképe minden magyarellenes érzületet elhervasztott abban az országban, ahol egy jéghideg szász elnök viszont golfozni jár a kovidjárvány és a politikai válságok kellős közepén.

Szóval, a román politikának nem sikerült értelmezhető fogást találnia Novák Katalin elnök asszonyon, nem is igazán lehetett, de Gyulafehérváron megjöttek a helyi nackók, aki a szoboravatón egy Avram Iancu képet helyzetek el a szobor körüli gyepre, mondván idén lesz 150 éve, hogy meghalt a mócvezér, neki miért nincs szobra Gyulafehérváron. Mondjuk az nem világos, hogy ennek mi köze van Novák Katalinhoz, ahogy az sem volt világos, hogy az illető lázadó, aki civilben a koalícióstársunk PSD-s szenátora, Călin Matieș valójában a helyi polgármesternek címezte üzenetét, persze, ha már magyarok is voltak ott, akkor lehetett uszulni is egy kicsit, de Balogh Zoltán nem kissé meghökkentő módon szerelte le a lázongó atyafit, egyszerűen arcon csókolta.

Ez az incidens ugyanakkor más eredőkkel rendelkezhet, mint az előbbi – az AUR-hoz közel álló ellentüntetők, rendezvénymegzavarók eléggé erősen kötődnek az oroszokhoz, erről már mi is írtunk, amikor az úzvölgyi temetőrablók mögött meghúzódó szálakat mutattuk be. Sokat nem kellett kaparjunk ahhoz, hogy megtaláljuk Dugint és az ő román híveit, akik aztán ilyen vagy olyan formában, de Úzvölgyében is felbukkantak.

Testvériség a spájzban: hogyan keveredett orosz szál az úzvölgyi botrányba?

Hogyan nyomják a putyinista kommentelők víz alá
a magyarok fejét– erdélyi fejezet

Most, hogy megállapítottuk, hogy ez egy MESTERSÉGES balhé, tegyük fel a kérdést: miért van a román politikának szüksége arra, hogy belekössön a magyarokba?  Nos, kézenfekvő lenne a válasz, hogy az Orbán-kormány miatt, de ez most spéci nem igaz, illetve nem ez a fő ok, ráadásul ez válasznak édeskevés, ebből következően pedig félrevisz és elrejti mindannyiunk közös felelősségét.

A magyar vétó lenne az ok? Azt eléggé tárgyilagosan ismertette a román sajtó, sok román is támogatta Orbán Viktort, mondván, hogy csak a gazdaságát védi stb. Azt sem mondhatom, hogy olyan nagyon ellenséges hangnem alakult volna ki a magyar kormánnyal szemben a román sajtóban, vagy a román politikában – legalábbis nem súlyosabb, mint volt az elmúlt években, az úzvölgyi temetőattak idején pedig ennél sokkal rosszabb is volt a helyzet.

Ugyanakkor azt sem mellőzhetjük, hogy a jelek szaporodtak, és szaporodnak: a román sajtó szinte már betéve tudja a székely himnuszt, így akárhol csendüljön fel annak egy sora is, rögtön baj van belőle, sőt, akadt olyan médiaorgánum, amelyben tisztán és közérthetően tettenérhető a manipulációs szándék. Több román sajtóorgánum is hozott le elemzést arról, hogy az erdélyi magyar sajtó budapesti kormány által finanszírozott része mennyire putyinista stb. A PressOne fel is sorolt összesen HÁROM olyan erdélyi magyar sajtóorgánumot, akik Putyin-ellenesek – és csak ők azok. Jól látszik ebből a felsorolásból, hogy mennyire nem ismernek minket – a Nethuszárt meg sem említették, holott az erdélyi magyar sajtóban nincs nálunk antiputyinistább, de azt hiszem az egész Kárpát-medencében mi toljuk a legkeményebben ezt a vonalat. Nem arról van szó, hogy hiányolnánk a PressOne kitüntetett figyelmét, elvégre tisztában vagyunk vele, hogy nem mi vagyunk a BBC, s talán nem is leszünk azok, de azért na – a példa kicsi, de mutatós, látszik belőle, hogy szeretik elnagyolni azokat a kérdéseket, amelyek számunkra majdhogynem élet-halál fontosak.

Mindezek azonban annak az átfogó jelenségnek a részei, amelyet már nagyon jól ismerünk: úgy élünk egymás mellett, románok és magyarok, hogy jóformán alig ismerjük egymást, mi sem törekszünk arra, hogy a román kollégákkal, közvéleménnyel megismertessük az erdélyi magyarság ötven árnyalatát, ők sem igyekeznek ezt abszolválni, és elvagyunk így már száz éve – úgyhogy önmagánban ezt a jelenséget okolni a Novák Katalin látogatása körüli incidensek kapcsán felszínes dolog lenne.

Így tehát nézzünk a mélyére:

A román oldalakon az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírek alatt is megjelentek az erdélyi magyar putyinista kommentelők, ahogy olyan Facebook-csoportokban is, ahol eddig románok és magyarok KÖZÖSEN szervezkedtek Erdély nagyobb önállóságáért, Bukaresttől való függetlenedéséért. Itt is, ott is, mindent elsöpört az erdélyi magyarok putyinista indulata, sorban léptek ki a románok ezekből a csoportokból, és tették szóvá, hogy mi folyik az erdélyi magyarságon belül, mi több, döbbentek meg azon, hogy ők eddig ezekkel az emberekkel közösen próbáltak szervezkedni, politizálni.

Nem kell ezt félvállról venni, olyan befolyásos erdélyi, illetve romániai román értelmiségiekről beszélünk, mint például Tudor Duica, neves autonomista (Erdély autonómiájáról van szó ebben a kontextusban, nem Székelyföldéről), sok köztük a neves színész, újságíró stb. magyarán a legmagyarbarátabb liberális román réteget fordították a magyarság ellen ezek a kommentelők. Jó, nem váltak „magyarfalóvá”, de tény, hogy sok-sok lépést tettek hátra, nem értve, hogy itt most mi zajlik, mitől leettek ilyen vérszomjasak a magyarok, miért röhögnek ukrán kisgyerekek halálán stb:

Akárhogy is

a putyinista kommentelők oda juttattatták az erdélyi magyarságot, hogy már nyíltan cikkeznek arról egyes román lapok, miszerint az erdélyi magyarság nemzetbiztonsági kockázat, plusz az RMDSZ-t ki kéne tenni a kormányból, mert a kormánykoalíció tagjaként (ne feledjük, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes) titkos NATO-információkhoz fér hozzá stb. Egyre több kommentelő és újságcikk is kéri számon az erdélyi magyarságon szövetségesi hűséget – NATO-tagok vagyunk, kemény, de egyelőre befagyott konfliktusban Oroszországgal, és kialakult az a kép, hogy amennyiben Románia háborúba kerülne az oroszokkal, akkor az erdélyi magyarságra nemhogy nem lehetne számítani, hanem egyenesen hátbaszúrnánk őket.

Nagyjából itt tartunk most, és ebben a kontextusban is értelmezni kell a Novák Katalin körüli román incidenseket. Lehet tovább folytatni a kommentcunamit az ilyen ötletes és humortalan beszólásokkal, hogy „a románok átálltak már? hö-hö-hö”, ésatöbbi, csakhogy a helyzet az, hogy Románia hű Amerika-szövetséges és ez van, kész, káncs, ezen nincs mit vitatkozni.

Vagy nagyon gyorsan letekerjük ezen a kommentelőket, mi magunk alázzuk szét őket a kommentfelületeken, amíg el nem oldalognak szégyenükben, vagy nagyon nagy bajok lesznek még ebből, ugyanis fel kell ismernünk valamit: itt már nem arról van szó, hogy egyes románok nem tesznek különbséget és magyar vagy román politikusok miatt haragsznak meg az egyszerű magyar emberekre, hanem az egyszerű magyar emberek viselkedése miatt távolodnak el tőlünk az egyszerű román emberek – eddig barátságnak hitt kapcsolatok robbannak fel anélkül, hogy bármelyik politikus tenne ezért valamit.

Magyarán: alulról indul most ez, és ezért veszélyes!

Ez pedig nem jó hír!

Erdélyi Ghonzó

(Nethuszár)