Elhunyt Moldova György

Elhunyt Moldova György!

Író.

Az az író, akit ősjobboldaliként nem szerettem, mert a politikai nézetei távol álltak az enyémtől.

Soha nem találkoztam vele személyesen.

Politikai nézetei nagyon távol álltak az enyémtől – ezt már mondtam, tudom.

Könyveit sokat olvastam, mint írót „ismertem”, s mint ilyent, tiszteltem, nagyra tartottam.

Moldova Györgytől azt biztos megtanultam, hogy a fekete nem fehér, és a fehér nem fekete – mindennek több árnyalata van. Az árnyalatok cinikus humort viselnek, időnként iróniát és nem is túl ritkán öniróniát. Hiánycikk manapság…

A Kádár Jánosról írott könyve még velem, az erdélyivel is meg tudta értetni, hogy miről IS szólt még az a rendszer. Fontos tétel, mert enélkül nem értettem volna és ma sem érteném Magyarország lakosságának kb. felét. Ahogy nem is értem. Talán nem is fogom, ha kérdésem lenne ahhoz a feléhez, akkor Moldova Györgyöt lapozom fel. Ha válaszolni akarok ennek a felének, akkor is…

Később, a könyv elolvasása után tudtam meg: Moldova annyira haragudott Kárárra ’56 miatt, hogy egy időben le akarta lőni. Szabályos merényleten gondolkodott, aztán inkább írt egy könyvet. Majd még egyet, és utána többet is, míg Kádárral is összecimborált. Fene sem tudja, hogy van ez, de nem biztos, hogy Moldova vesztett ezen a meccsen. Talán nem is nyert.

Talán meccs sincs, csak a mi fejünkben van ez az örök döntetlen.

Pedig nem tanított, engem nem is tudott volna, izomból elleneztem az ilyesmit – egyszerűen csak megtudatott veled néhány szempontot.  Olyanokat, amelyek egész generációkat, egész társadalmi osztályokat jellemeztek, kisebb vagy nagyobb intenzitással, te pedig nem is halottál ezekről.

Lehet, hogy nem is léteztek.
De a bemutatásuk akkor is olvasmányos volt.

Isten nyugtassa!

(Nethuszár)