Az első orosz katona Romániában

A háború a szomszédban van, itt zajlik a szemünk előtt. Az interneten rengeteg álhír terjed, hogy melyik más államot próbálják belerángatni a konfliktusba. Sokan úgy vannak vele, hogy mindegy, csak mi maradjunk ki belőle. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor Vlagyimir Vlagyimirovicsnak elege lesz az Ukrajna és a Fekete-tenger közé ékelődött országból és elküldi Vaszilij Vasziljovicsot, hogy vigye el a hadüzenetet Bukarestbe.

Mivel a nyugati autóipar már kivonult Oroszországból, ezért Vaszilij kap egy vadonatúj Euro2-es besorolású Ladát, amiben nincs légzsák, abs, esp stb, de még biztonsági öv sem jár az alapmodellhez. Na de ilyen az orosz bátorság, ezért Vaszilij nem sokat agyal ezen, hanem elindul, hogy küldetését véghez vigye.

Az első problémák már a határon jelentkeznek, hiszen a határőrök egy kukkot sem beszélnek oroszul, ezért szegény Vaszilijt moldáv autókupecnek nézik és elkezdik elővetetni a zsírúj Lada papírjait, a közelben állomásozó RAR (Registru Auto Roman) vérszemet kap és egy gyorstesztnek vetik alá az orosz ipar csúcstermékét, majd megállapítják, hogy a füstkibocsátása sajnos nem megfelelő a romániai normáknak, ezért elveszik szegény Vaszilij orosz diplomata rendszámát és adnak neki egy 2 hetes dovádát, meg egy jó nagy büntetést…

Vaszilij kerek 24 órát kell várjon egy ideiglenes rendszámra, amelyet jó sok sorban állás után meg is kap, tehát folytathatja az útját Bukarest fele.

Már majdnem 100 kilométert haladt befele pátriánkba, úgy érzi sínen is van, viszont nem számol az utászok által kint felejtett sebességcsökkentő táblára, amely 20km/h-ban szabja meg a felső sebességhatárt és a rend őrei lemeszelik 70 km/h-val. Gyorsan be is vonják Vaszilij hajtási engedélyét 3 hónapra és kiállítják az 1500 lejes csekket, azzal veregetik a vállát, hogy ne aggódjon, hiszen a román törvények lehetővé teszik, hogy 1 hónap után vizsgát tegyen és akkor hamarabb visszakaphatja. Emellett a készséges yard megmutatja neki, hol kell befizetni a bírságot, hozzá téve, hogy igyekezzen, mert 48 órán belül csak a felét kell lepengetni.

Hősünk üres zsebbel és korgó gyomorral folytatja útját, közben mélyen gondolkodik, hogy miféle népség lakik itt, hogy még jóformán meg sem érkezett, már de jure nincs autója (de facto azért még igen) és hajtási engedélye sem…

A Predeálon persze újabb meglepetés, hiszen egy kamionos, aki éppen vezetés közben medvéket videózott a telefonjával, keresztbe fordult az úton és elállta a forgalmat mindkét irányban. A több órás araszolás oda vezet, hogy kifogy Vaszilij Ladájából az üzemanyag, ezért kénytelen lesz Szinaján stoppolni. Nagy nehezen felveszi egy regáti paprikaárus, aki pont a főváros fele tart. Oroszul ő sem sokat tud, de kézzel-lábbal értekeznek. Sajnos Vaszilij elárulja, hogy nincs pénze, a másik megérti (ezt alapból értik), ezért kirakja hősünket Urziceni után Barbulesti községben, ahol a legtöbb manelista bölcsője található.

Mivel pénze nincs, helyismerete meg annyi sem, kénytelen a manelista cigányok kegyeire bízni magát. Azok beveszik az egyik legújabb együttesbe dobolni…Vaszilij már lelépne, de ekkor bejelentik, hogy nyomás a Fekete-tenger partjára, hiszen szezon van és pénzt kell keresni. A nyár hátralevő részét Vénuszon tölti, ahol esténként dobol, majd összekalapolja az 5-10 lejeket, amit a sebtében verbuválódott közönség ad a produkcióért. A nyár végén persze a zenekar többi tagja elveszi a pénzét, megverik és kidobják Bukarest külvárosában. A viszontagságok ellenére Vaszilij eljutott Bukarestbe, már csak a parlamentet vagy a Cotroceni palotát kellene megtalálni, hogy átadja a hadüzenetet, amelyet ravasz módon a bakancsába varrva tartott eddig. Pantelimon negyedben sajnos megkéselik, és bekerül a helyi kórházba, ahol a gyatra ellátás ellenére is szépen gyógyulgat. Amikor kiengedik, írnak neki egy 50.000 lejes kórházi számlát, hiszen nem volt román egészségügyi biztosítása…Morogva és átkozódva teszi zsebre, arra gondolva, hogy úgy is szétbombázza a cárevics ezt a porfészket és nem kell majd fizetni.

A Cotroceni palotához közeledve megállítja egy őr és útba igazíja, hogy álljon a turisták által használt részre, de előtte töltsön ki egy nyilatkozatot a személyes adataival, valamint egy másik okiratot, amelyben beleegyezik az adatai felhasználásába. A csöves alkesz segít hősünknek kitölteni a papírokat, cserébe csak pár ruhadarabtól kellett megválnia. Az elnöki palotában, a turisták között araszolva megpillantja Iohannis elnököt, amint éppen komoly pofával interjút ad. Az örömtől megrészegülten oda is szalad, de a biztonságiak lefogják és egy alagsori szobába viszik kihallgatni. Itt már civilizáltabb a hely, gyorsan kerítenek egy orosz tolmácsot, akin keresztül elmondja kicsoda ő, ki küldte és miért is jött. Egy pillanatra a titkosszolgálat emberei pánikba esnek, ám akkor az egyik szocializmusban edződött bajuszos ezredes felhúzza szemöldökét és megkérdi: – na és hol a papír a hadüzenetről?

Vaszilij diadalittasan nyúl a bakancsához, azaz csak nyúlna, mert hát odaadta véletlenül a csövesnek a papírok kitöltéséért cserébe. A titkosszolgák lebolondozzák, megverik és kidobják az utcára. Szegény Vaszilij sétál Bukarest utcáin, amikor egy óriás kivetítőn megjelenik a bréking nyúz: ,,Az ukrán-orosz háborúnak vége”

Szóval ezért nem keveredtünk vagy fogunk belekeveredni a háborúba. Ha úton is van a hadüzenet, most valahol Costinesti és Eforie között árulja a lángost és a főtt kukoricát…

(Nethuszár)