Ruszijá megtámadta (volna?) Japánt!

Akkor most vajon mit mondanak az új világrend hívei, a muszkaszívű magyarajkú putyinisták? A háború melegindítása óta ugyanis az volt az egyik érvük, akarom mondani: „érvük”, hogy Ruszijá valamiféle jogos tulajdonosként akarja birtokba venni Ukrajnát, és esze ágában sincs megtámadni más országot, áh, dehogy. Aztán egy FSZB -ügynök szivárogtatott a Gulagu.net orosz portálnak, és azt anyagból kiderül, hogy tavaly augusztusban még Japán volt a célpont. Khm, vajon most erre mit mondanak a putyinisták, igazán kíváncsi vagyok. Vagyis, nem, nem vagyok kíváncsi, de van egy gyanúm, hogy ennek ellenére is magoztatják velem, velünk, hogy mindez nem igaz, amerikai ármány stb.

Szóval, a Gulagu.net főszerkesztője, aki ugye kénytelen Franciaországban élni, mert Putyin valamiért nem bírja azokat, akik a sztálini horrort kutatják és publikálják, levelet kapott egy FSZB-s kontaktjától. A „változás szele” fedőnéven kommunikáló ügynök szerint Putyin fejében komolyan megfordult, hogy Japánt támadja meg.

Az ügynök által küldött infókat Vlagyimir Osecskin világszerte elismert FSZB-szakértő is megvizsgálta, mi több, átadta két valódi FSZB-s kontaktjának, akik szintén megerősítették, hogy azt „egy kollégájuk” írta. A szivárogtató orosz ügynök részletesen elmeséli, hogy miként célozták elektromos fegyvereket hordozó helikopterekről Japánt, miközben az orosz propagandamasinéria is beindult, a felkelő nap országát „nácinak” és „fasisztának” nevezte a Kreml-média, mert ők úgy hűségesek Putyinhoz, hogy közben sutba vágják a kreativitást. Hogy végül mégis miért Ukrajnát támadta meg Moszkva, arról az FSZB-s szivárogtató annyit tudott mondani: „erről másvalakit kell megkérdezni”.

Japán és Oroszország között papíron nem ért véget a második világháború, ugyanis nem tudtak megegyezni a Kuril-szigetek hovatartozása kapcsán, amelyeket mindkét ország a magáénak vall.

Van egy erős gyanús, hogy a történet nem ér itt véget, és Putyin bukésa után még sok minden gonoszságra, ördögi ruszki tervre fog még fény derülni, de egyelőre maradjunk ennél a hírnél. Hogy is volt az, hogy az Orosz Föderációnak csak Ukrajnában vannak tervei? És mi van azzal a súlyos félretájékoztatással, amit nagyon sok sajtóorgánum elkövetett, hogy az előbbiekből kiindulva Ukrajnát magára kéne hagyni, sőt, Zelenszkij kapituláljon, és akkor béke lesz? Lesz valaki, megszületett már az a magyar ajkú putyinista, aki bocsánatot kér majd a sok hazugságért?

A költői kérdéseken túl, látnunk kell, hogy az Orosz Föderációnak esze ágában sincs megállni Ukrajnában, és soha nem is volt ilyen jellegű terve. Emlékszünk még tavaly decemberre, amikor pont karácsony tájékán közölte a kereszténységet buziktól és minden egyéb állatfajtól megvédő medvelogagló macsó, hogy a NATO vonuljon vissza az 1997-es határai mögé, és akkor nem lesz semmi baj.

Mindez azt jelentette volna, hogy Kelet-Európa védtelen marad, mert az Orosz Föderáció veszélyben érzi magát, ha a szomszédjában vannak az északi atlantisták. Aztán, ha elfoglalja Ukrajnát, akkor annak a szomszédja nem lehet NATO-tag, mert Putyint feszélyezik, így szép lassan a németek is léphetnek ki a NATO-ból, hogy aztán szépen, de nem csendben el lehet jutni az Atlanti-óceán partjáig is.

A Japán ellenii orosz támadással kapcsolatos hír pont ezt bizonyítja: Putyinnak esze ágában sincs békét kötni, és legkésőbb tavaly augusztus óta háborút akart, maximum ennek a földrajzi iránya volt kérdéses, de a fiúk ezt is megoldották, mert a Kremlben ügyes emberkék ülnek, hogy úszott volna cápa az anyjuk magzatvizében.

Összegezve: le kell számolnunk mindenféle illúzióval, amely azt kívánja erőltetni, hogy az Orosz Föderációval bármiféle komoly tárgyalás, esetleg békeszünet lehetséges – amíg Putyin és klikkje van hatalmon, addig ez nem több, mint saját gyávaságunk elöli menekülés, ráadásul egyelőre nekünk nem is kell harcolnunk, megteszik helyettünk az ukránok.

Slava Ukraini!

Ghonzó

FORRÁS: Newsweek

(Nethuszár)