Putyin beszéde: meggyászolta önmagát

A háború évfordulójához közeledve Vlagyimir Vlagyimirovics Sztálin Putyin úgy gondolta, hogy szólnia kéne népéhez. Azaz: nem így gondolta, legszívesebben atombiztos bunkeréből kommunikált volna videócseten a szükséges minimumnyi emberével, de hát a trottyos, láthatatlan barátaival kezet fogó, bepisilős, pelenkás, demens (mit hagytam ki? Putyoinisták, szóljatok!) vénember, egy bizonyos Joe Biden amerikai elnök tegnap lazán fütyörészve sétálgatott Kijevben.

Putyinnak nem volt más választása, szólnia kellett tehát, különben még olyan hangok lesznek, hogy majd azt követelik a goszpodiny prészidenttől, látogasson ki a frontra, de lássuk be, ez azért túlzás, van így is elég vesztesége a ruszkiknak, nem kell nekik az elnök közvetlen segítsége.

Szóval, Putyin összevonta saját külön bejáratú parlamentjének saját külön bejáratú alsó és felsőházát, válogatott közönség, mindannyian kipróbált úri tapsolók és itt elmondta a szózatát.

A világ kíváncsian várta, hogy mégis, a háromnaposra tervezett spécoperácijá első évfordulóján mivel rukkol elő az orosz elnök, az angol fogadóirodáknál alig pár pennyt lehetett volna nyerni azzal, ha atomfenyegetésre tippelünk, de Vlagyimirovics ma túljárt mindenki eszén IS, és elmondta, hogy…

nem mondott semmit.

Ez a nagy büdös igazság.

Vlagyimir Vlagyimirovics nem tudott semmi, de semmi újat, lényegeset még kevésbé mondani, felolvasta a ruszki propagandagyár összest, mintegy két órán keresztül, a közönségben többen is csak azért nem aludtak el, mert a nyitott ablakok képe felriasztotta őket.

Ennyi történt ma, Moszkvában.

(Nethuszár)