Az ukránok megakadályozták az orosz csapatok átcsoportosítását

Március 12.: Ma sok friss hír érkezik a donyecki régióból. Itt az orosz parancsnokság rájött, hogy ha el is fojtják a lázadást és újabb támadó hadműveletre kényszerítik a tengerészgyalogosokat, az csak egy újabb katasztrófát eredményezne. Ezért úgy döntöttek, hogy sürgősen áttelepítenek a régióba egy lövészdandárt és több Wagner egységet. Ezalatt az ukránok nagyarányú HIMARS csapást mértek a régió központi közlekedési csomópontjára, amely a keleti és a déli utánpótlási útvonalak kereszteződésében állt.

Legutóbb arról számoltam be, hogy az orosz tengerészgyalogosok és néhány irreguláris alakulat a kiterjedt veszteségek és a felszerelés hiánya miatt visszautasította a parancsot, hogy újabb támadó műveletet indítsanak Vuhledar irányába. Azt is elmondtam, hogy az orosz parancsnokság sürgős intézkedéseket tett a lázadás elfojtására, és Rosgvardiát küldte a térségbe.

A közelmúltban a közösségi médiában megjelent felvételek megerősítették, hogy az orosz parancsnokság úgy döntött, hogy a 155. haditengerészeti gyalogosdandárt a 136. gépesített lövészdandárral váltja fel. Úgy tűnik, megértették, hogy a demoralizált katonák, akik 3 hét alatt végignézték a dandárjuk felének halálát, nem lesznek képesek az elhúzódó támadások végrehajtására. Ennek ellenére a problémájuk itt nem ért véget, mert a 136. Motorizált Lövészdandár elkezdte követelni az orosz katonai vezetéstől, hogy mielőtt leváltják a tengerészgyalogosokat, biztosítsanak számukra több tüzérségi lövedéket és lőszert.

Azonban még ha meg is kapnak minden szükséges utánpótlást, testpáncélt és lőszert, ez az egy az egyben történő csere nem jelenti a támadóerő orosz megerősítését. Az orosz hadseregen belüli belső dinamika valószínűleg rövid távon a nagy véráldozattal járó offenzívák lehetséges újraindítását eredményezi. Az orosz védelmi miniszter, Shojgu állítólag utasította Muradovot, a keleti katonai körzet parancsnokát, hogy mindenáron vegye be Vuhledart, hogy leszámoljon a széles körben elterjedt kritikával mely a Vuhledar térségében tapasztalt előrehaladás hiánya és a jelentős veszteségek miatt érte. Úgy tűnik, Muradovnak sikerült meggyőznie Shojgu-t a legutóbbi találkozójuk során, hogy lényegesen több emberre és felszerelésre van szüksége ahhoz, hogy végrehajtsák Shoigu utasításait.

Az egyik dandár puszta cseréje nem jelent számottevő erősítést. A helyiek továbbra is az orosz erők megnövekedett mozgásáról számolnak be Mariupol térségében. Az Institute for the Study of War szerint az orosz erőknek a Vuhledar körüli jelenlegi frontvonaltól több mint 24 km-t kellene előrenyomulniuk ahhoz, hogy ez az offenzíva támogassa a Donyecki területen máshol folyó hadműveleteket. Ennek érdekében az oroszok folytatták a csapatok áthelyezését ebbe a régióba. Mint azt már észrevehettétek, az oroszok mindig civil buszokkal felszerelt oszlopokat használnak, hogy az embereiket Donyeckből Mariupolba szállítsák. Ennek az az oka, hogy e két pont között nincs vasúti összeköttetés. Van ugyan egy vasútvonal, de az közvetlenül a frontvonal mentén halad, ami emiatt használhatatlan. Az orosz csapatszállítás korlátozása érdekében az ukránok HIMARS csapást mértek a Volnovakhában lévő orosz szállítási csomópontra. Fő célpontjuk egy személyszállító vállalat telepe volt, ahol sok buszt tároltak.

A geolokációs felvételek megerősítették, hogy az ukránok súlyos károkat okoztak az épületben, és orosz források szerint legalább 10 autóbuszt semmisítettek meg. Ez majdnem fele annak a menetoszlopnak, amelyet az oroszok általában az erők áthelyezésére használnak. Ma az ukránok állítólag HIMARS csapást mértek egy Mariupolban lévő orosz támaszpontra is. A geolokációs felvételek szerint a csapás célpontja a város nyugati részén, a repülőtér közelében található bázis volt. Mivel az ukránok itt egy héttel ezelőtt több lőszerraktárt is megsemmisítettek, nagyon valószínű, hogy ezúttal a célpontot az összevont katonai egységek jelentették, különösen annak fényében, hogy Mariupol ukrán polgármesteri tanácsadója nemrég azt nyilatkozta, hogy az oroszok itt számos tábort létesítettek, ahol az újonnan érkezett csapatokat állomásoztatják.

Összefoglalva a Vuhledar körüli, nagy véráldozattal járó offenzívák folytatására tett orosz kísérletek azt jelzik, hogy az támadók továbbra is rosszul osztják be a már amúgy is meggyengült erőiket egy olyan műveletre, amelyet valószínűleg nem is tudnak majd végrehajtani. Az Institute for the Study of War rámutatott, hogy a hadműveleti szempontból jelentős előnyök eléréséhez az oroszoknak olyan előrenyomulási sebességet kellene elérni, amelyet a támadó erők a teljes körű invázió első hónapjai óta nem értek el. Az érintett parancsnokok egyéni motivációi miatt azonban a térségben lévő erők ennek ellenére folytatják ezeket a hadműveleteket. Az orosz kudarc itt valószínűleg stratégiai előnyhöz juttatja az ukránokat, mert nemcsak Melitopol, hanem Mariupol irányába is megkezdhetik ellentámadó hadműveletüket.

(Nethuszár)

Még több háborús hírért keresd Háborús idők rovatunkat:

Háborús idők