Ez már nem sztrájk, hanem gazemberség

Románia, a lehetőségek, a minden lehetőségek (hogy szó szerint adjam vissza a nem kissé önkritikus román mondást) hazája. Nálunk ugyanis tényleg mindent IS lehet – például sztrájkolni akkor is, ha a kormány beígért egy fizetésemelést, nem is keveset, de ugye a tanárok a dupláját kérik, ezért megy tovább a munkabeszüntetés, de aprócska jó hír, hogy a kormányrokádával talán mégsem várják meg a tanárokat. Rossz hír: a diákok évzárójával csak a Jóisten és a szakszervezetek tudják, hogy mi lesz, bár utóbbiban kételkedem.

Ugye a kormány először az úgynevezett karrierkártyára utalt volna egy csinosabb összeget, két részletben, megígérve, hogy a jövő évi költségvetésben már szabályozni fogják a magasabb béreket.

Ez nem volt jó a tanügyi szakszervezetek vezetőinek, egyébként még akár érthető álláspont is lenne, ha magát az egész sztrájkot nem tartanám szerencsétlen időzítésű akciónak, de erről már írtam korábban.

Miért felelőtlenség pont MOST sztrájkolni?

Aztán a kormány is szintet lépett, látszik, hogy ők is megoldást akarnak, vagyis, akarom mondani, nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy itt csak a kormány akar megoldást, a szakszervezetek pedig a balhét, a PSD szélső ága tapsikol, az AUR vigyorog, élünk mi is, mint maki a dzsungelben.

Szóval, a kormány jött, látott, tárgyalt és bemondta: ezer lejes bruttó fizetésemelés MOST, aztán három év alatt lépésekben a többi. Egyszerűbb olvasóink kedvéért: a minimálbér-emelés, amit szintén rendszeresen szoktak eszközölni a különböző kormányok, alig tesz ki pár száz lejt, jelesül a tanárok felé tett javaslat egyharmadát sem!

Nem azt mondom, hogy sok az ezer lej, mert felőlem lehet akár tízezret is ajánlani, aztán, amikor kiürül a költségvetés a csőcselék megeszi a tanárokat, de tessenek megnyugodni, nem élve, ez mégiscsak a grötárok országa. A tanárok után persze jönnek majd az orvosok, a kovidjárvány alatt a Iohannis teszetoszaságának (hogy más kifejezést most ne használjak) köszönhetően karanténból kiszabadult csőcselék már megérezte a vér ízét, és ez így megy majd, míg eljön a világvége, jó hír, hogy ez sincs már messze.

Szóval, kaptak a tanárok egy ajánlatot, ezer lej bruttó, de ők mégis folytatják a sztrájkot. Első perctől mondtam, hogy felelőtlenség a sztrájk időzítése, de most azt is hozzá kell tennem, hogy a szakszervezeti vezetők nemcsak felelőtlenek, hanem egyenesen gazemberek is.

Két év olyan, amilyen online oktatás után, egy háborúval a szomszédban és egy gazdagsági válság elkerülésével küzdő kormánnyal szemben semmiféle empátiát nem tanúsítanak. Nekik legyen meg, és kész!

Az országot azonban mégiscsak a privátszféra viszi a vállán. Az a privátszféra, amelyik ezt az ezer lejes béremelést is ki kell termelje, az a privátszféra, amely erős munkaerőhiánnyal küzd, többek között annak is köszönhetően, hogy a sztrájkoló tanárok az utóbbi évtizedeben kiengedtek az utcákra egy olyan generációt, amelynek 47%-a funkcionális analfabéta.

Nincs már gusztusom szolidarizálni a tanárokkal. Ami szimpátiám volt, mert volt irányukba az elején, az most végképp elszállt. Ha te elutasítod az ezer lejes fizetésemelést abban az országban, ahol a kormány épp a napokban utalja át a 250 lejes segélyeket az elszállt energiaárak miatt, akkor te nem csak nem vagy tanár, hanem ember sem vagy.

Szubhumánok.

És ők tanítják a jövő generációt.

Gratulálok!

(Nethuszár)