Iohannis: saját példám mutatja, hogy nálunk miden rendben a kisebbségekkel

Iohannis (még) mindig meg tudja lepni a román belpolitikában edzett cinikus elménket, és ez kétségtelenül Klaus egyik elnöki jellemzője. Más kérdés, hogy jobbára ez az egyetlen. Az államfő ugyanis tegnap, június negyedikén vehette át az immár ki tudja hányadik (ha jól számolom, talán a hetedik) nemzetközi kitüntetését, most épp a Franz Werfel emberjogi díjat. Mert Klausunk emberjogász, jónapotkívánokpészédé.

Szóval, az az államfő, aki már a járvány elején kigittelte az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hogy ne legyen itt útban holmi emberjogászkodás, aztán belengette Erdély elrablását, amikor is Ciolacu, PSD-elnököt vádolta meg azzal, hogy az RMDSZ-el együtt Orbán Viktor programját megvalósítandó eladják Erdélyt Magyarországnak. Már a nyilatkozat pillanatában is megsüvegelendő hülyeség volt ez, szerencsére Románia már az 1990-es évek Romániája, így aztán az elnöki méreg nem hatott annyira, hogy pogromok törjenek ki szerte a magyarlakta területeken, de ezt Klausunk nem tudhatta előre, mi több, alig hiszem, hogy mérlegelt volna. A jónapotkívánokpészédé után alig pár évvel már együtt kormányoznak az Erdélyt elbitorolni óhajtó szocidemokratákkal és a magyarok szövetségével – változik a világ, ugye, vagy, ahogy a monostori Cseplin cimbi mondaná: dikk tempó, moré!

Iohannist meg is büntette a diszkriminációellenes hatóság, mert ilyen is van nekünk, ő közölte, hogy ezt politikai döntésnek tartja, nem fizeti be a büntit, később a legfelsőbb bíróság törölte el a csekket, mint nem létezőt, máris tiszta a káziér, miután Klaus e tárgyban tett óvását a bukaresti ítélőtábla egyszer elutasította (és ezzel helyben hagyta a büntetést!)

Amikor a Nagy Károly díjat vette át, szintén emberjogi-demokratizálós munkásságáért, és szintén a németektől, akkor belebonyolódott egy eszmefuttatásba, ami szerint Magyarország továbbra is revizionista, múltba néző politikát folytat, és ez őt, a lelkemet idegesíti, ezzel kisebb diplomáciai vihart is kavart a szélcsendet már hírből sem ismerő román–magyar viszonyban.

Az már csak hab a tortán, hogy az illiberalizmussal való szimpatizálással nehezen vádolható 168 Óra lapjain Gál Máris arról elmélkedett, hogy Klaus és csapata egyre több illiberális vonást ölt magára.

Nos, Klausunk tegnap átvehette a Franz Werfel emberjogi díjat. Frankfurtban, a Szent Pál templomban, ahogy az dukál. Ha már így alakult, akkor Dzsohá mondott egy beszédet is, íme néhány részlet, az Agerpres tájékoztatása alapján, kezdjük a köhögőssel:

„A román nép esetében nagy hagyománya van a nemzeti kisebbségekkel való toleráns és harmonikus együttélésnek, amit egy ilyen kisebbség tagjaként személyesen is tanúsíthatok”

Jól vagy, kedves olvasó?

Az államfő, saját bevallása szerint azért írja Iohannisként a nevét, és nem Johannisként, mert a román hagyományoknak megfelelően, egy toleráns kisasszony a kommunista rendszer kormányablakánál így, románosan írta be az anyakönyve, s ha már így esett, nem volt mit tenni, maradt ő Iohannis, nem pedig Johannis.

Kitérő magyarázat, magyarországi olvasóink kedvéért: Iohannis, románul ejtve is Johánissz, míg Johannis-t a román nyelv Dzsohánissz-nak ejtené. Engem Örsnek hívnak, gyerekkoromban Örsinek, vagy épp Örsikének becéztek, a román nyelvben viszont nincsen ö és e hang, így már csak a Jóisten tudja hányszor voltam ors, orsi, orsiko. Ez egyébként nem feltétlenül a rosszindulat jele, egyszerűen a nyelvi különbözőségek rejtenek magukban ilyen trükköket.

Vissza Klaushoz:

„Románia számára a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nemcsak gazdag kulturális és emberi örökséget jelentenek, hanem valódi hozzáadott értéket is a társadalom egésze számára”

és:

„Románia számára kiemelten fontos a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme. A kisebbségek hozzájárultak Románia kulturális sokszínűségéhez és modernizációjához, és ezáltal európai és euroatlanti integrációjához. A romániai németek – köztük az erdélyi szászok, a bánsági és szatmári svábok, a cipszerek vagy bukovinai németek fontos hidat képeznek országaink között”

Szép, nem?

A fentiekhez tegyük hozzá: Klaus Iohannis román államfőt nem kisebb személyiség laudálta, mint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke és a Luxemburgi Nagyhercegség korábbi miniszterelnöke, aki szerint, idézem ismét az Agerprest:

„Az ünnepségen Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke és a Luxemburgi Nagyhercegség korábbi miniszterelnöke mondott laudációt, kiemelve Klaus Iohannis elnök érdemeit a korrupció elleni küzdelem, a jogállamiság és a kisebbségvédelem terén.”

Mit szednek ezek?

A dílerem kérdi….

(Nethuszár)