Szövetségtelenítés utáni közpolitika: NE radikalizálódjunk!

Íme, feleim, eljött a várva várt pillanat, az RMDSZ-t kituszakolták az európai emberjogista díjaktól hemzsegő Klaus által vezetett és kisebbségbarát Románia kormányából, nem épp minden román párt, de mindenképp a szász elnök legnagyobb örömére, alig leplezhető ugyanis, hogy az akciónak Herr Guttentag volt az architektora. És most jönnek a nehéz napok, nincs rájuk tampon, betét, de marad az ügy intim, főleg annak pikáns részei, amelyekről most sem beszélünk, mert minek, még a végén történne valami, aztán amiatt változna meg a kényelmes, de fölöttébb húgyszagú mocsár, amit jobb híján erdélyi magyar közbeszédnek nevezünk.

Az idővonal nem érdektelen ebben az ügyben, de most felemlegetni tiszta felesleges, addig ajánlgatták a szarabbnál szarabb minisztériumokat a Szövetségnek, amíg az már nem tudta elfogadni – olyan romános megoldás volt, nem akartak ők örök haragot az udémérével, de most kicsit szünetre kell küldeni a magyar gyerekeket, kell a PNL-nek a szavazat, meg a PSD is szívesen venne el az AUR-tól, jött is a szuverenista duma Ciolacutól, aki most gazdasági patriotizmusban utazik kormányfőként, előtte Dragnea is próbálkozott hasonlóval, onnan ismerős a szöveg, onnan lesznek ismerősek a korrupciós helyzetek.

A Szövetség viszont, s vele együtt az erdélyi magyarok is gondba kerültek, bár nem ugyanazon etikett szerint, de eredményét tekintve egy üstbe kerültünk mindannyian, ha valamelyikünk kimászna, a többiek visszahúzzák, így ezen a területen sem érdemes túlzott stressznek kitennünk magunkat, vérünkbe ivódott balkáni és cinikus közönyünkkel kérünk még egy kör tűzifát, csak a Hargitáról legyen, hallod-é oláh, s máris jobb a kedélyünk, vígan öblögetjük torkunk a pokol fenekén.

A Szövetség kibulikázása a koalícióból

ugyanis nem abból az okból történt, ami miatt jó lett volna megtörténnie, jelesül az erdélyi magyarok etikai, politikai-erkölcsi ébredése miatt, a szavazók nyomására, átgondolni mindent, majd újrakezdni, jelige: grét reszet, az összesküvő-teoristák, akiket csak ez a pár betűnyi különbség különböztet meg a terroristáktól (vajon tényleg van köztük különbség?), máris fenhetik fogukon a piros-fehér-zöld-kék-arany-ismét piros-fekete kredencükbe rejtett nem túl éles késeiket.

Szóval, ha mindez azért történik, mert az erdélyi magyarság, mint színes, de egységes társadalmi szerv úgy dönt, hogy nem érdemes többet Bukarestben kormányon kínlódni, akkor ez még jó is lehetne.

DE NEM EZ TÖRTÉNT!

És emiatt aztán fura, sőt, kissé röhögtetős olyasmiket olvasni a Szövetség szabad szemmel látható eredményeket sosem elérő ellenzékétől, hogy aszongya jó ez így, ideje is volt, mert kormányon nem tudták kiharcolni az autonómiát, akkor inkább ne is legyenek ott, mert, ha nekünk se jó, akkor másnak legyen még rosszabb, diktálta tollba Putyin a székely agendáriumot hű követőinek, talpnyalóinak és hasznos idiótáinak – a halmazból való kiválasztás folytatódik, eredményhirdetés Gagauziában, zsűritag Kulcsár Therza József.

A hír érkeztekor azt hittem elsőre, majd másodjára is, sőt, még most is úgy tippelem, hogy a román kormány szövetségtelenítésében nagy szerepet játszott az, hogy az erdélyi magyarság többsége, jelentős része, kinek hogy tetszik, csontputyinista, ilyen téren jobbról, járdán, padlógázzal előzi a magyar katonák úzvölgyi temetőjét elrabló AUR pártot.

Putyin ötödik hadoszlopa lett az erdélyi magyarság? Egy felmérés eredményei

És innen induljunk ki,

amikor meg akarjuk fejteni Werner indíttatását: Klausról ugye tudjuk, hogy alig egy éve van még hátra az elnöki mandátumából, azt is tudjuk, hogy nem szereti a magyarokat. Nem, nem az RMDSZ-t nem szereti, azt sem, persze, de a magyarokat sem, nem is feltétlenül a jónapotkívánokPSD-re kell itt emlékeznünk, hanem arra, amikor az ajándékba átnyújtott székely zászlót fintorogva utasította vissza.

Nos, Klaus úgy kalkulált, hogy elnöki mandátumának végén mi mást tehetne, mint jó románként kitessékeli az RMDSZ-t a koalícióból, persze nem úgy, hogy ezt fel is vállalja, annyira azért nem tökös a kovidjárványban golffal foglalkozó államfőnk, de arra azért számít a ravasz fejével, hogy lépése majd jól radikalizálni fogja a magyarokat, ebből pedig lehet olyan szép belpolitikai (akár nemzetközi – khm…) botrányokat kerekíteni, amelyek a kisebb kormánypártként is ismert, jelenleg harmadik erő (az AUR és a PSD mögött) PNL-nek is hoznak majd szavazatokat a konyhára. Ugyanis a 2024-es parlamenti választásra, hiába tervezik a nagykoalíció továbbéltetését, a PNL súlyát, az ezzel járó miniszteri székeket és pozíciókat az adja majd, hogy mennyi szavazatot tud szerezni.

A késnek azonban két éle van:

Iohannissal mi is ki tudunk cseszni. Például szépen NEM ülünk fel a nemsokára menetrendszerűen érkező provokációkra, NEM RADIKALIZÁLÓDUNK, és, talán most végre elkezdünk fellépni a kommentfalakon dühöngő putyinista csőcselékünk ellen – a krízisközeli politikai helyzetünket már megköszönhetjük nekik, nem kéne megvárni, amíg mindez tovább súlyosbodik majd.

Addig is, elkezdhetnénk beszélgetni – ha még van akivel – arról, hogy mit teszünk majd 2024 után, amikor napirendre kerül az ország területi-adminisztratív reformja, hogy egyéb és súlyosabb példákat most ne is említsek.

Örsh

Regionalizálás: itt az első törvényjavaslat, Székelyföld feldarabolódik

(Nethuszár)