Kultúrstratégia lila ködben, avagy kimaradt egy fontos kérdés!

Kulturális stratégiát rendelt magának a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal. Ikken. Mert az évtizedek óta sanyargatott városnak úgy kell ez, mint egy falat kenyér, tényleg kell, na de úgy megrendelni, mint OLX-ről a hamisított Adidas-cipőt, azért az nem semmi. És még a minősége is olyan lett – ki tudja, talán egyszer ez lesz a politikai táttájizmus Bibliája, bár eisze még annak is gyatra.

Szóval, kellett ez így, a mandátum harmadik évében, választások előtt pár hónappal, meg is rendelték egy külsős cégtől amelyikről sokat eddig nem tudtam, de mostanra egy annyit biztos, hogy nem tőlük kölcsönzöm ki a Petőfi-összest, és akkor ez még csak a nagyon minimum.

Az említett kultúrstratégiában ugyanis olyanok vannak, hogy attól erősen kopaszodó halántékomról a maradék szőr is megadta magát: Nepomuki Szent János helyett Szent Ferenc, a múlt század elején épült vár (a román történelemhamisítók köszönik szépen az írásos alibit, ezt nem sokára visszaolvassuk majd egy AUR-Calea Neamului közlönyben), Tükörterem helyett Trónterem és egy összefüggéstelen, összehasalt, első, és sokadik látásra is inkább intelligenciahiányt szimuláló mesterséges közhelygeneráló programmal megírt valami, és itt a valami nem a fogalmatlanság kifejezője, hanem a valóság helyes verbális tükrözése, de cserébe van egy jó hírünk is: a szoftver ezek szerint működik, ugyanis ekkora blődséget ember magától nem tudna írni. (Jó, azért ne becsüljük le a táttájékat!).

A részletekben kár is elmerülni,

Szucher Ervin remekül vesézte ki a több mint 20.000 (ikken, tátti, húszezer!) euróba (ikken, tátti, euróba!) kerülő dokumentumot a Vásárhely.ma oldalán, KLIKK IDE és olvasd el!

Ami engem sokkal inkább érdekel, hogy mi ez az outsourcing? Elvégre egy politikai párt, jelen esetben a vásárhelyi RMDSZ azért kérte szavazatainkat, hogy megvalósítsa PROGRAMJÁT! Valami rémlik, hogy 300 spártai vásárhelyi értelmiség is beleállt eme nagyszerű programalkotásba, be is lett mutatva, elolvashattuk a sooszoltan.ro oldalon, amelyet kifejezetten érdekes volt jelen cikk írásakor megnyitni, ugyanis pont az fogadott, ami a városvezetést valószínűleg a legjobban jellemzi: lila köd! Tessék:

Nos, a táttájék legalább absztrahálni tudnak, de a kérdésem továbbra is az: megengedhető-e, hogy egy politikai párt, amely egy adott program megvalósítására kér felhatalmazás, mandátumának HARMADIK évében rájöjjön, hogy neki nincs is ilyesmije, és ennek megalkotását kiszervezze egy-egy külsős cégnek, amelyet – miből másból? – közpénzből fizet ki, pont akkora összegben, amelyre még épp nem kell közbeszerzést kiírni?

És tessék mondani, ez még mindig kisebbségi érdekképviselet, vagy már valami más? Költői a kérdés, annál is inkább, mert pártoktól és ideológiáktól mentes, minden időben helytálló, épp ezért választ ne várjunk rá. És csak ezután jönne a kérdés: ki az üvöltött a fájdalomtól, amikor elolvasta ezt a blődséget? (Letölthető INNEN!)

Megnyugtató kiegészítés:

a felháborodásra reagálva Portik Vilmos alpolgármester közölte, hogy nem fizetik ki a „tanulmányt”!

Kevésbé megnyugtató kiegészítés:

a stratégiát készítő cég szerint vannak még apróbb hibák, amelyeket majd javítanak.
Nem érzik.

Hát, ikken.
Táttájizmus.
Fertőző.

Örsh

(Nethuszár)