Felvidéki tesók, szevasztok!

2023. 10. 04. 18:36:16

Lezajlott a szlovákiai parlamenti választás, hozta amit hoznia kellett: egy parlament magyar párt nélkül és egy kormányt Ficoval, ez utóbbi még nem biztos, és ami ebből annak látszik, az sem az, de nyugodjunk le a picsába, mondom én, hiszen csak az történt, amit megírtunk már a járvány idején is: eljött a csőcselék kora. Erdélyi vélemény a felvidéki tesóinkat érintő választásokról – ami olyan, mint a segglyuk, nekem is van, a sajátom sem érdekel, nemhogy a másé, mert éljen a bunkerértelmiségi osztálytudat!

hirdetés

Kezdjük a számunkra fájóbb ponttal: nem jutott be, idén sem jutott be, immár közel másfél évtizede nincs magyar párt a szlovák törvényhozásban, itt érdemes megjegyezni, hogy etnikailag tutkó magyar pártról lenne nagyba’ szó, amelyik ízig-vérig az, nem mint azok az árulók, akik a Híd-Mostba tömörültek Bugár vezetése alatt, ők ugyanis nem kifejezetten magyar etnikai pártként, de parlamenti jelenlétben rávertek a többiekre, most már ők sincsenek, elmúltak, mint száz másik pillanat, ez utóbbi az idő legkisebb egysége, amiből mi ugyan kifogytunk, de az etnikailag fajtatiszta magyar pártok tovább nézik óráikat – majd legközelebb.

Aztat írja ki szlovák nyelven a Facebookra az etnikailag korrekt magyar párt jelöltje, hogy vége az etnikai politizálás korának. Ő már csak tudja, korábban nem etnikailag politizált, be is jutott a parlamentbe, akkor még Jurajnak hítták őkelmét, ma már György, (Jurííííj, bumm-bumm-bumm-kalasnyikov, kalasnyikov, tessenek Bregovicot újrahallgatni, a vörös csillag nem vásik el, bezzeg a jellem, bezzeg…), de lesz még ő Vlagyimirként a szlovákiai szovjet tanácsok közös jelöltje a moszkvai Dumában, meglássátok, tehetséges ember, nagy jövő, fényes, az ami rá vár – mert ilyen kort élünk.

A felvidéki magyar fiókban akadt még éles kés,

és ez irónia, ami az az ország, ahol az ironok laknak: jöttek a Szövetség nevű etnikai magyar párt vezetői, és kampány kellős közepén belenyilatkozták a jobb sorsra érdemes kassai, szenczi, pozsonyi, gömöri stb. polgárok fülébe, hogy aztán ők majd Ficoval és pártjával, a Smerrel is leülnek kormányalakító tárgyalásra, ha úgy hozza a balsors, akit régen tép, mint Malina Hedviget a Fico irányította sovén belpolitika, mint Sólyom László frizuráját a szél, amikor kitiltása miatt visszafordult Szlovákiából, mint dunaszerdahelyi szurkoló felsőjét a maszkos szlovák rendőr, mint, mint, mint… – a sor szinte a végtelenbe ér, oda, ahol a párhuzamosok találkoznak, mint etnikai magyar politikus a magyarevő szlovák néptribünnel.

Minden kampány alapja, hogy nem bonyolítod túl a dolgot választóid számára, mert a választópolgár, amikor nem tud, nehezen tudna dönteni, akkor azt teszi, amit tennie kell, ez pedig annyit jelent, hogy nem tesz semmit.

Például nem megy el szavazni.

Csak ez az egy kurta-furcsa nyilatkozat elég lenne, hogy megmagyarázzuk, miért nem sikerült a bejutás, de persze a politikus sem Felvidéken, sem Erdélyben nem hibázhat, nem, nem, soha!, ezek ilyen helyek, egyszerűen zsenik születnek itt lépten-nyomon, minden utcasarkon, a prostitól balra, egy óra kétszáz, óccsó, mint kínai migráns a padlószőnyeg-boltban.

A hibást máris megtalálta a pártvezetők egyike: a média, a közvélemény-kutató intézetek, a lipsik és a nácik, esetleg együtt, talán külön-külön, de mondnom még egyszer, jól vésd az eszedbe: ők, az etnikailag tiszta magyar politikusok NEM hibásak. Különben is, ugyanattól a politikustól hallhattuk alig tíz perccel korábban, hogy a Szövetség eredménye tulajdonképp „történelmi siker”.

Ikken, tátti! (Hogy mondják szlovákul, hogy táttájé?)

Nem bejutni, történelmi siker, kérdezném kevéstől kissé alacsonyabb mértékű tisztelettel, hogy milyen lehet akkor a történelmi bukás, de már nem merem, mert még képes, és válaszol is az Isten barma.

A történelmi sikernek nevezett bukás oka tehát egyszerű, mint az egyszeregy: a felvidéki etnikailag magyar politika képviselőiből hiányzott mindenféle intellektus.

Pont.
Ezt nem kell tovább ragozni, ennyi, itt állunk, másként nem tehetünk.

Fico és a csőcselék kora

A mainstream média kis híján szívszélhűdést kapott, hogy Fico és pártja nyerte a választásokat. Ez pedig a helyzet teljes félreértelmezése – Fico ugyanis nem nyert, hanem vesztett, mégpedig óriásit, de nézzük csak meg jobban ezt a Smer-esetet, mert állatorvosi lova annak, ami Németországban az AfD, vagy Romániában az AUR estén történne, nem vagyunk messze ettől, de még elránthatjuk a kormányt!

Fico ugye az újságíró-gyilkosság után bukott meg, azután Pellegrini is kilépett pártból, vitte magával a jobb érzésű és még jobb képességű smereseket, ekkor pedig elemző nem volt a világon, ki két fillérnél többet adott volna Ficonak, mint politikusnak a jövőben. Aztán jött a járvány, és Fico felült az antivaxer-grétriszít-billgétsz kombóval vonatott és – akárcsak az AUR, vagy épp Sosoaca Romániában – felmászott a hedonista szabadosságvágyukba évtizedek kényelme miatt belebolondult csőcselék üvöltésétől kísért demagógvonatra.

Hogy magyarok is szavaztak a Smerre?

Tessék megnézni az AUR vagy épp Sosoaca járvány idején felfutó székelyföldi népszerűségét! Különbség csak annyi, hogy nálunk nem tartottak előrehozott választást, illetve a mainstream észbe kapott, és a két legnagyobb párt (PSD és PNL) lepacsizott egymással, mielőtt az aranytökűek által felheccelt antivaxer tömeg (aki az orvosok felakasztásáért tüntetett a kórházak előtt!) meglincselte volna őket.

Hogy jutottunk ide mi, itt, Romániában?

Nem volt olyan hosszú folyamat, de mint cseppben a tenger írja le a helyzetet az a jelenet, amikor Iohannis államfő csak azért vetette el a járványügyi szabályok szigorítását (amikor hetente halt meg egy községnyi ember!), mert attól félt, hogy az AUR kiviszi az embereket az utcára.

Szlovákiában hasonló volt a helyzet, egy színes, több pártból és különböző karakterekből álló koalíció próbált úrrá lenni a járványon, nem sikerült ez nekik annyira, mint szerették volna, de még 100 százalékos teljesítmény esetén sem tudták volna meggátolni Fico visszajövetelét, mert a csőcselék ilyen, a járvány visszaszorításáért tett korlátozó óvintézkedésekből csak annyit látott, és azt is tévesen, hogy nem tud enni, inni, aludni és baszni úgy, mint azelőtt, erre ráépült a ruszki propaganda, ami szállította a Fico-, Simion-, Sosoaca-féle politikusnak a kommunikációs paneleket.

Fico nem most hétvégén nyerte meg a választást, hanem akkor, amikor a járvány idején hatalmon levő kormány nem baszta be őt az első börtönbe, mondván álhíreivel, uszításával veszélyezteti a komplett szlovák lakosság egészségét és életét. Ahogy az AUR sem tegnap lett a második legerősebb párt Romániában…

Írtam már akkoriban is: amennyiben ezzel a csőcselékkel nem kezdünk valamit, nem gúnyoljuk ki őket lépten-nyomon, nem ütünk vissza, akkor az árát meg fogjuk fizetni, ők jönnek majd hatalomra.

Tessék, lőn!
Most fizetünk…

Abban azért biztosak lehetünk,

hogy bukásuk elkerülhetetlen – úgy Fico, mint Simionék, úgy Szlovákiában, mint Romániában, csak a korszellem termékei, egy olyan koré, amit a csőcselék ízlése határoz meg.

Csakhogy ettől még nem múlnak el azok a problémák, amelyekkel kormányon kell szembenézni, amikor már nem elég a rizsa, amikor gazdasági, technológiai stb. ismeretek kellenek egy adott probléma megoldásához, no meg komoly, tőkeerős partnerek. A fundamentalista politikai alakulatok vége mindig az, hogy hatalomra kerülve szembesülnek a valós lehetőségekkel, amelyek kimaxolása sem elég a pont általuk felheccelt csőcseléknek, így majd sajátjaik eszik meg őket.

Ezért mondom, hogy Fico veszített: egy nagyon komplex, nagyon sokrétű válsággal sújtott világban és Szlovákiában kell megmutatnia képességeit, ráadásul az általa lebutított tömeg végtelen igényeit kell kielégítenie.

Ha nem tud kormányt alakítani, akkor oda az erős ember mítosza.
Ha kormányra kerül, akkor maga alá temetik a problémák.

Nekünk „csak” ki kell várnunk…
„Csak”!

Csak legyen még száz másik pillantunk erre!

Felcser V. Örs