Út a semmibe: autonómiatörvény fércmunkából

Hát, igen – kicsire nem adunk, mert mindennapi gondok megoldása itt senkit nem érdekel, főleg nem politikusainkat, így aztán az RMDSZ-lista két potyautasa nemrég be is mutatta, hogy miként kell bemutatni Székelyföldnek – a teljesen és totálisan fölösleges autonómiatervezetüket ismét benyújtották a román parlamenthez, nem is egyet, hanem rögtön hármat, mert annyi a magyar igazság, ezt tudják meg Bukiban is, ahol majd ismét az történik, ami ilyenkor történni szokott, de legalább – szintén: ismét! – rá lehet fogni a románokra mindent IS.

Az autonómiát célzó törvénytervezet szövegében ugyanis akkora baki van, hogy attól tartok, maguk a képviselők sem gondolták komolyan, esetleg a ChatGPT-vel íratták meg, utóbbira volt már keserédes példánk szeretett anyaföldünkön, úgyhogy nem lenne egyedi eset.

Nézzük csak: aztat mondja az önmagát törvényalkotónak képzelő két képviselőnk, hogy Székelyföld, mint autonóm terület a jelenlegi Hargita és Kovászna megyékből állna, ami már eleve kérdéses, hogy alkotmánymódosítás nélkül miként lehetne megszüntetni két megyét és helyére egy újat létrehozni, de ez még talán átugorható, viszont a szövegben az is szerepel, hogy Marosszék, amely most Maros megye része, szintén ennek a székely autonóm területnek lenne a része, amely jogi személyiséggel rendelkezne.

Oké.

És akkor ezt most így hogy?

Maros megye marad feleakkora, mint most, vagy hozzácsatolják a maradékot egy másik megyéhez? És a másik megye mit szól ehhez? És Maros megye ezen része mit szól ehhez? Miből gondolja a törvényalkotó, hogy egy ilyen ultrakényes és nagyon körülményes kérdést, amely, mondom ismét, alkotmánymódosítást is igényelne, majd sikerül átverniük egy olyan parlamenten, amelyben minden politikai erő a soron következő választásokra készül.

Külön említésre méltó az az igyekezet, amellyel a leendő és önálló Székelyföld finanszírozási kérdéseit taglalja a törvényalkotó – gyakorlatilag SEMMIFÉLE KONKRÉTUM nem szerepel a szövegben, az nem több mint közhelyek gyűjteménye, akárcsak az a sovány része is, amelyen a román állam székely területek felett gyakorolt fennhatóságát taglalja – ennek legérdekesebb része, hogy az autonóm Székelyföldet irányító Önrendelkezési Tanács és Önrendelkezési Bizottság (kétkamarás parlament, nofene) közül a Tanács elfogadhatja – így, feltételes módban –, a román kormány és a román parlament határozatait, de, kétharmados többség esetén, akár kérheti is azok újratárgyalását.

Na már most: azt még mi is könnyen el tudjuk képzelni, hogy simán meglesz a kétharmados többség ebben a Tanácsban, hát még a románok. Ők szinte biztosak abban, hogy semmiféle román kormányzati intézkedést nem hajtanánk végre, erre pedig ott lenne a törvényben szavatolt kétharmados ellenszavazat, aztán szevasz.

Hogy a román kormány egy ilyen helyzetben kihez és mihez fordulhatna jogorvoslatért, egy nagyon halvány utalástól eltekintve, amely az Alkotmánybíróságot jelöli meg döntőbíróként egy ilyen helyzetre, arról a törvénytervezetben nincs szó, elvégre miért gondolkoznánk kicsit is az ő fejükkel ha már ők kell jóváhagyják, ugye?

A helyzet az, hogy az autonómiára vonatkozó törvénytervezet nem több, mint egy fércmunka, amely csak és kizárólag annyit szolgál, hogy a szóban forgó két politikus megkaphassa a 15 perc hírnevét, a román politikusokkal együtt, akik holnap, holnapután ismét megvédik Romániát a magyar ármánytól, ez nekik hoz a konyhára plusz tíz százalékot, Székelyföld lakói pedig maradnak a mindennapi gondjaikkal – azokkal ugyanis senki nem foglalkozik.

A törvénytervezetet elolvashatjátok ITT, az indoklást (expunere de motive) pedig ITT.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)