A gyémántbányászat környezeti terhelését kutatják a szegedi tudósok

A gyémántbányászat környezeti terhelését csökkentő, a folyamatot költséghatékonyabbá tevő kutatások folynak a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI–t.

A közlemény szerint mintegy ezer olyan vulkáni kürtő ismert, ahol van esélye annak, hogy gyémántot találhatnak. Ezeknek eddig elenyésző hányadát, mindössze hatvanegyet bányásztak ki. A nagyon kis mennyiségű gyémántot tartalmazó kőzettestek bányászata azonban rendkívül drága, és veszteséges a bányavállalatok számára. Emellett rengeteg energiát és munkaerőt használ fel, és a környezetre is káros.

Sahroz Khan, az SZTE Földtudományok Doktori Iskolája PhD–hallgatója kutatásának fókuszában az áll, milyen eltérés figyelhető meg az olyan kürtők között, amelyekben van jelentős mennyiségű gyémánt és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs. A rangos Gondwana Research című folyóiratban bemutatott kutatási eredmények szerint a különbség a keletkezés körülményeiben keresendő, amelynek kézzelfogható nyomait a gyémántot hordozó kőzetben találhatják meg a hozzáértők. A gyémánt a tiszta szén egyik ritka megjelenési formája. Messze a Föld felszíne alatt, több mint 150 kilométer mélységben, nagy nyomás alatt keletkezik. Az itt uralkodó fizikai körülmények stabilan is tartják a gyémántot, mindaddig, amíg az valamilyen földtani folyamat során a felszínhez közel nem kerül. Az emelkedés közben megváltoznak a fizikai paraméterek is, kisebb lesz a nyomás, számottevően csökken a hőmérséklet, amire a gyémánt kétféle módon reagálhat: vagy átalakul a szén kis nyomáson stabil módosulatává, grafittá, vagy oxigénnel reagálva szén–dioxiddá válik.

A gyémánt akkor jelenik meg, ha nagyon gyorsan kerül a felszínre, elsődlegesen a kimberlit nevű magmás kőzetben. Ez hatalmas, akár 2,5 négyzetkilométer felületű, lefelé a sárgarépához hasonlóan elvékonyodó, de akár kilométeres mélységet is elérő kürtőket alkot. A kialakulásukkor a vulkáni anyag nagyon gyorsan, másodpercenként több mint 5 méteres (csaknem 20 km/h) sebességgel tör felfelé a mintegy 150 kilométeres mélységből, így őrizve meg néhány gyémántszemcsét. Ennek ellenére a kimberlit csövek többségében nagyon kevés gyémánt van, kevesebb, mint 5 gramm/tonna.

Az SZTE mellett az MTA, a Magyar Kutatási Hálózat és a kanadai Dalhousie University együttműködésével folyó kutatás során nem a gyémántokat vizsgálták, hanem az azt körülvevő kőzetalkotó ásványok összetételében keresték a megfigyelhető elváltozásokat, mintázatokat. Ezek az ásványok fontos támpontokat adnak arról, hogyan pusztulhattak el a gyémántok. A vizsgálatok során a gyémántban gazdag és szegény dél–afrikai bányákból származókat vetik össze. Ez segít meghatározni a gyémántok pusztulásának helyét, csökkentve a drága és pazarló bányászat szükségességét. A jövőben más kontinensek lelőhelyeire is kiterjesztik a kutatást – áll a közleményben.

FORRÁS: MTI

(Nethuszár)