A nap, amikor Putyinnak is volt egy kicsi igaza

Vlagyimir Putyin orosz elnök minap a Rosszija1 tévécsatornának adott interjút. Ez önmagában nem lenne hírértékű, hiszen a Rosszija1 egy államilag irányított, a Kreml hangját továbbít csatorna a minimális kritikai észrevételek teljes mellőzésének jegyében végzi tevékenységét. Putyin részéről sem hírértékű, szokott ő interjúkat adni a házimédiának, ezek többsége a stand-up tragédia műfája sorolandó, ahol az orosz elnök imperialista, macsó és népeket eligázó, semmibevevő vízióival szokta borzolni a kedélyeket. A mostani azonban kicsit más volt.

Egyrészt Putyin meglehetősen sokat beszélt a békéről, az ukrán háború leállításáról, befejezéséről, a tárgyalások lehetőségéről. Mondjuk önmagában még ez sem tenné érdekessé az interjút, hiszen ilyen jellegű nyilatkozatokat korábban is tett a Kreml fura ura, most azonban olyan realista megközelítést alkalmazott, aminőt korábban nem, vagy csak nagyon ritkán. Az interjú egy adott pontján az aláírandó dokumentumok témája került szóba, ahol Putyin kifejtette azon nézetét, miszerint Zelenszkij nem legitim államfő – és itt nem is hazudott akkorát.

Íme az orosz államfő szavai az MTI híre alapján (kiemelés tőlem):

„Tárgyalni bárkivel lehet. (…) A dokumentumok aláírásának szempontjából mindennek úgy kell megtörténnie, hogy a jogászok megerősítsék azoknak az embereknek a legitimitását, akiket az ukrán állam felhatalmaz arra, hogy aláírják ezeket a megállapodásokat”

Pontosan hasonlóan látom én is a legitimitás problémáját. Ugyanis Ukrajna itt kettős gonddal szembesül: egyik az, hogy életben van az a törvény, amely szerint az ukrán hatóságoknak, államfőnek TILOS tárgyalniuk az Orosz Föderációval addig, amíg Vlagyimir Putyin az orosz elnök. A másik pedig maga Zelenszkij legitimitása – az ukrán elnöknek már korábban lejárt ötéves elnöki mandátuma, a háború miatt pedig nem tarthattak választásokat. Ez utóbbinak lehetnek még érdekes, és Ukrajnára nézve akár hátrányos következményei is: a tavalyi év első felében ugyanis az amerikai republikánus képviselők és szenátorok egy csoportja – maroknyian ugyan, de döntéshozók! – attól kívánta függővé tenni az amerikai katonai segélyek további folyósítását, hogy Ukrajnában tartsanak elnökválasztásokat. Háborús körülmények között ez nyilván lehetetlen, az amerikai segélyek folyósítását végül a Kongresszus is megszavazta, azóta viszont Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, a képviselőházban pedig többségbe kerültek a republikánusok.

Putyinnak így hát miden alapja megvan ahhoz, hogy az esetleges béketárgyalásokat pont Zelenszkij személye miatt utasítsa el – olyan helyzet is előállhat, hogy a megegyezés tulajdonképp megszületik, de az orosz fél erre a legitimitás-problémára hivatkozva nem írja majd alá a dokumentumokat, ezzel lépéskényszerbe hozva a Nyugatot, akinek nem marad más választása, mint elbábozni Zelenszkij menesztését, vállalva ennek minden politikai kockázatát.

Tegnap írtam arról, hogy a háború folytatását is diktálhatják bizonyos érdekek, és itt az ukrán legitimitási kérdést is felvetettem. Mindezekből pedig adódik a feltételezés: mi van akkor, ha a tűzszünet és béketárgyalások legnagyobb akadálya maga Zelenszkij elnök lesz, és nemcsak az orosz fél aggályaira célzok itt, hanem a nyugati fenntartásokra, különösen az amerikaiakra – ahogy látjuk, ez utóbbiak már korábban is léteztek.

Ellenpontok: Putyinnak, Trumpnak és még Zelenszkijnek is érdeke lehet a háború folytatása

Nota bene: előállhat az a furcsa helyzet, hogy Zelenszkij vezetésével kötik meg a fegyverszünetről szóló egyezséget, majd a soron következő választásokon más elnök érkezik, aki pedig minden különösebb jogi aggály nélkül vonhatja vissza a korábbi megegyezés részleteit vagy annak egészét, mondván, hogy az ukrán törvények értetlenében tilos volt Putyinnal tárgyalni. Ennek ellentmond, hogy egy ilyen lépés valószínűleg pont Ukrajna támogatóit hozná lehetetlen helyzetbe, de egy olyan elnök, aki nem feltétlenül Ukrajna nyugatos irányát tartja szem előtt akár ki is használhatja ezt a rést. És íme, így léptünk be abba a paradoxonba, amikor Putyin aggályai Ukrajna hosszú távú érdekeit szolgálják. Ki hitte volna, hogy ezt is megérjük? Az ironikus megjegyzésen túl, célszerű lenne, ha Ukrajna és a Nyugat ezt a problémát igenis a helyén kezelné és mihamarabb találna rá valamiféle megoldást!

-örsh-

(Nethuszár)