Röntgensugár, szerzetesek és csillagok: így bukkant elő egy 2000 éves görög „csillagtérkép”
2026. 02. 02. 11:43:36
Mi köze lehet egy részecskegyorsítónak az ókori görög csillagászathoz? Elsőre semmi. A valóságban viszont épp egy modern, nagy erejű röntgengép segített feltámasztani a történelem egyik legfontosabb – és több mint ezer éve eltűntnek hitt – csillagkatalógusát.
Kaliforniában, Menlo Parkban kutatók sikeresen „átvilágítottak” egy középkori kéziratot, és alóla előbukkant Hipparkhosz, az ókori görög csillagászat nagy alakjának elveszett csillagjegyzéke. A dokumentum több mint 2000 éves, és eddig szó szerint imák és vallási szövegek alá volt temetve.
Amikor a modern fizika lekaparja a középkort
A Codex Climaci Rescriptus nevű kézirat egy úgynevezett palimpszeszt: olyan pergamen, amelyet régen többször is újrahasznosítottak. Az eredeti szöveget lekaparták, majd újraírta egy másik kor – jelen esetben az 5–6. századi egyiptomi keresztény szerzetesek, akik később szír nyelvű vallási szövegeket vittek fel rá. A Victor Gysembergh (CNRS) vezette kutatócsoport azonban nem törölni akart, hanem visszahozni a múltat. Ehhez egy szinkrotront használtak – vagyis egy részecskegyorsítót, amely extrán erős röntgensugárzást bocsát ki.
A trükk egyszerű, de zseniális:
- a középkori tinta vasban gazdag,
- az ókori görög írás viszont kalciumot hagy maga után.
A röntgensugarak ezt a különbséget „látják”, így a régi szöveg újra megjelent a monitorokon.
„Ez a csillagkatalógus kulcsfontosságú a tudomány születésének megértéséhez, ezért mindent bevetettünk” – mondta Gysembergh a Scientific Americannek. – „A látvány össze sem hasonlítható a korábbi módszerekkel.”
A Vízöntő visszatér az égre
A washingtoni Museum of the Bible által biztosított 11 oldalon lassan előtűntek az ógörög sorok. A kutatók már azonosították például a „Vízöntő” csillagkép nevét, valamint az ott található fényes csillagok leírásait és koordinátáit. Ez azért nagy szám, mert Hipparkhosz – aki Kr. e. 150 körül dolgozott – készítette az egyik első szisztematikus csillagkatalógust, és a trigonometria kialakulásában is fontos szerepet játszott. A műve maga azonban évszázadokon át elveszettnek számított, csak a hatása maradt fenn későbbi csillagászok írásaiban. „Van egy függelék, amely a költeményben tárgyalt csillagok koordinátáit és kis csillagtérkép-vázlatokat tartalmaz” – mondta Minhal Gardezi, a University of Wisconsin–Madison fizikusa.
Plágium? Inkább tudomány
Az új adatok egy régi vitát is tisztázhatnak: vajon Ptolemaiosz, a római–egyiptomi csillagász egyszerűen lemásolta-e Hipparkhosz munkáját? Az eddigi elemzések szerint Ptolemaiosz valóban referenciaként használta Hipparkhosz katalógusát, de más forrásokat is beépített. „Ez nem plágium, ez tudomány” – fogalmazott Gysembergh. – „Ma is pontosan ezt csináljuk: több forrásból dolgozunk, hogy jobb adataink legyenek.”
Csillagászat távcső nélkül
Amikor a kutatás lezárul, a Codex Climaci Rescriptus várhatóan Hipparkhosz megfigyeléseinek legteljesebb fennmaradt gyűjteménye lesz. Egyfajta időkapszula, amely megmutatja, hogyan térképezték fel az ókori csillagászok az eget – távcsövek, számítógépek és műholdak nélkül, pusztán észleléssel, számolással és kitartással. Kétezer évvel később pedig egy részecskegyorsító segített nekik újra szót kapni. Ha ez nem szép kozmikus irónia, akkor semmi sem az.
(Nethuszár)
