A DNA célkeresztjébe került a román filmgyártás

Meglehetősen fura hírről számol be a G4Media – a portálnak alkalma nyílt betekinteni a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) egyik dossziéjába, amely a román filmgyártást, mi több, az elmúlt évtizedek legsikeresebb romániai filmjeinek rendezőit, és a Nemzeti Filmközpont (Centrului Național al Cinematografiei, továbbiakban: CNC) vezetőit nevezi meg, mint olyan személyeket, akik felelősek egy tízmillió eurós károkozásért, miközben azt még az ügyészek is elismerik, hogy a valós kár ennek töredéke, egészen pontosan: nulla. Kis román abszurd következik.

Még Victor Ponta miniszterelnöksége idején történt, hogy az irányítása alatt álló kormányfői ellenőrző testület (corp de control) feljelentést tett a CNC ellen, amiért az nem számolt el, illetve nem kérte az általa nyújtott támogatások rendes elszámolását.

A vádirat szerint, amelybe a G4Media újságíróinak alkalma nyílt betekinteni, az ügy lényege nagyjából így foglalható össze: 2006 és 2013 között a CNC mintegy tíz millió euró értékben ítélt meg „támogatásokat” különböző producereknek és rendezőknek filmek, illetve rövidfilmek elkészítésére. A támogatást célszerű idézőjelbe tenni, tíz évre nyújtott kamatmentes kölcsönről van szó!

A szabályzat szerint viszont a támogatást elnyerőknek be kellett volna számolniuk bevételeikről, a film elkészülte utáni évtől kezdődően negyedévente, ami nem igazán történt meg. A helyzet tragikomikumát az adja, hogy a filmek mind elkészültek, mi több, olyan alkotások is a DNA célkeresztjébe kerültek, mint a „Eu cand vreau sa fluier, fluier” című többszörös díjazott alkotás (a berlini Ezüstmedve díjat is elnyerték vele, k..ra jó film, nézzétek meg!), vagy a Cristian Panait ügyész halálát feldolgozó De ce eu? remekmű.

Háttér, ami több mint érdekes: Cristian Panait valóban létezett, és valóban ügyész volt – fiatalon abban hitt, hogy a romániai korrupciót majd ügyészként felszámolja. A történet is valós eseményeken alapul: Alexandru Lele ügyész indítványozza Adrian Tarau letartóztatását, aki akkoriban Bihar megye prefektusa volt, és a kormányzó PSD – ki más, ugye? – egyik nagy oligarchájának számított. Adrian Nastase akkori kormányfőt azzal vádolta a korabeli média, hogy akadályozni kívánja a Tarau elleni nyomozást. Akárhogy is volt, Tarau két nappal később szabadon kisétálhatott a börtönből, a fickó ezzel a lendülettel együtt le is lépett Amerikába. Ugyanakkor az őt letartoztató ügyészt utolérte az állam haragja, és korrupció miatt vizsgálat indult ellene annak a feljelentésnek az alapján, amit Tarau tett meg! A korabeli sajtó oknyomozása szerint –  Ela Simona Fica remek cikke! – Victor Ponta, a későbbi kormányfő, akkoriban a Nastase kabinetben (i)gazságügyi miniszteri széket elfoglaló, és a CNSAS szerint 1963 és 1987 között a Szekuritáténak aktívan jelentgető Rodica Mihaela Stănoiu  doktoranduszaként, és nem mellesleg Nastase ellenőrző testületének főnökeként nyomást gyakorolt Panaitra, hogy Alexandru Lele-t találja bűnösnek, és ez a nyomásgyakorlás, más források szerint egyenesen vita, fenyegetés, zsarolás napokkal Panait halála előtt történt. Panait házkutatást tart Lele ügyész nagyváradi házában, de az eredménytelenül zárul, majd a sajtó által kiemelt figyelemmel követett ügy kapcsán bejelenti, hogy Lele elleni nyomozást megszünteti. Ez volt délben 12-kor. Délután kettőkor Panait főnökei cáfolják mindezt, Lele továbbra is vizsgálat alatt marad. Kilenc nappal később Panait öngyilkos lesz – kiugrik a második emeletről. A haláleset hatalmas vihart kavart nemcsak a román médiában, hanem a közélet majdnem minden szintjén, több oknyomozó riporter vitatja, hogy öngyilkosság történt volna, a mai napig tartja magát az a közkeletű vélemény, hogy Panait gyilkosság áldozata lett. Az ő esetét dolgozza fel a De ce eu? című film – Victor Ponta későbbi miniszterelnök feljelentése nyomán most pedig a DNA nyomoz a film készítői ellen. Csodálatos a farkába harapó román kígyó, nemdebár?

Nos, papírforma szerint tényleg nem történt meg a tízmillió euróról szóló elszámolás – szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy tízéves periódusra vonatkozik, és legalább egy tucatnyi alkotás érintett benne –  ám ez annak is köszönhető, ahogy a CNC vezetői rávilágítottak, hogy a román filmek kevés időt töltenek a mozik vásznain, kevés a bevételük, és azok meglehetősen időszakosak – magyarán arról van szó, hogy olyankor, amikor három hónapon keresztül nulla bevétele volt a filmkészítőnek, akkor nem küldte el a CNC-nek a papírt arról, hogy nulla volt a bevétele. A szóban forgó tízmillió eurós támogatás egyik feltétele persze a pontos elszámolás, másrészről itt nem hagyományos támogatásról beszélünk, hanem állami felügyelet alatt álló intézmény (a CNC) kiírásain elnyert összegekről, amelyekre más szabályozás vonatkozik, ettől függetlenül, tartalmi szempontból ez szubvenció. A támogatás abból áll, hogy a CNC kamatmentes kölcsönt nyújt tíz évre a filmkészítőnek a film elkészítésére, és, most jön a csavar: ezt a filmkészítők az utolsó baniig visszafizették. Magyarán: károkozás nem történt. Arról sem beszélhetünk, hogy felfújták volna az árakat (tíz évre összesen tízmillió euró legalább egy tucatnyi filmre nem egy nagy összeg, sőt, kevésnek számít), ahogy arról sem, hogy ne történt volna meg a film elkészítése. Ezek mind elkészültek abból a pénzből, amit elnyertek, amikor bevételük volt a filmből, akkor a készítők azt jelezték a negyedévi beszámolójukban, amikor nem volt, akkor meg nem küldtek beszámolót – ez utóbbi miatt kerülnek most a vádlottak padjára, mivel tettük „prejudiciu”, azaz szándékos károkozásnak minősül, ezért akár kilenc évet is kaphatnak. Csak egy példa: a Eu cand vreau sa fluier, fluier alkotói 23 alkalommal kellett volna negyedévi jelentést küldjenek, küldtek összesen 11-et, a fennmaradó 12 idején viszont bevételük nulla volt, ezért azokat nem küldték el – magyarán egyszer sem történt meg, hogy bevételük ugyan legyen, de azt ne jelentsék le.

Akárhogy is, erősen hajlok arra, hogy egyetértsek Ada Solomon-al, a Hi Film producerével, aki az egészet „adminisztratív apróságnak” nevezve így fakadt ki a G4Mediának adott interjújában:

„mindez számomra gusztustalannak tűnik, mint egy rossz komédia, amit amatőr forgatókönyvírók írtak. A CNC messze van szerepükben hozzá hasonló nyugati intézményektől, vagy Lengyelországtól, Magyarországtól, nem reformálták meg, amikor kellett volna, és ahelyett, hogy megerősítenénk, hogy kompetens emberek dolgozzanak ott versenyképes fizetésért, belerángatjuk egy értelmetlen bírósági ügybe”

Hát, mit is írhatunk ide zárógondolaként?
Panait óta semmi sem változott!

Örsike

(Nethuszár)