Alig ismert avantgárd művészpár a Kassák Múzeum új kiállításán

A magyar avantgárd két kevésbé ismert költője, Újvári (Kassák) Erzsi és férje, Barta Sándor alakját idézi fel az óbudai Kassák Múzeum Csodálatos történet? címmel január 29-től látható kiállítása.

A tárlat Újvári Erzsi és Barta Sándor életművén keresztül vizsgálja a művészet és társadalom kapcsolatát az első világháború kitörésétől az 1930-as évek végéig tartó időszakban. Olyan alkotókról van szó, akik a fikciót és a valóságot, az utópiát és a politikát, a művészetet és az életmódot átjárható területekként képzelték el – közölte a Kassák Múzeum szerdán az MTI-vel.

Mint a közlemény emlékeztet, Újvári Erzsi kamaszkora óta publikált bátyja, Kassák Lajos folyóiratában, a Mában. Későbbi férje, Barta Sándor a Galilei Kör tagjaként csatlakozott az aktivistákhoz az 1910-es években; a „maistákkal” heves vitát folytató fiatalember később a lap belső munkatársa lett. A pár költői pályája és személyes kapcsolata is ezekben az években indult, 1919-ben házasodtak össze.

Barta alakja az elmúlt évtizedekben homályba veszett, legjelentősebb versei, a Primitív szentháromság; az Idő kristálya: Moszkva vagy Az őrültek első összejövetele a szemetesládában azonban a magyar expresszionizmus és dada figyelemreméltó darabjai, melyek időről időre felkeltik az irodalomtörténészek érdeklődését. Újvárira mint az avantgárd költészet kevés női szereplőinek egyikére pedig újabban a háború alatt a hátországban küzdő nőknek hangot adó Prózái miatt figyeltek fel a szakemberek – idézi fel a közlemény.

A kiállítás címében megidézett csodálatos történet Barta jellegzetes, utópisztikus riportregényére utal, a kérdőjel pedig arra a mára nehezen kibogozható viszonyrendszerre vonatkozik, amelyben szövegeik megszülettek. A Kassák Múzeum tárlata azt vizsgálja, hogy Újvári és Barta életét és műveiket hogyan befolyásolták és alakították a korabeli művészeti és politikai gyakorlatok, szépirodalom és utópia, a művészeti és a társadalmi szerepfelfogások vagy a költői hang és az intézményrendszerben betölthető szereplehetőségek problematikája.

Az egykori szemfedélgyári munkás, Újvári Erzsi példáján keresztül a kiállítás olyan kérdésekre is keresi a választ, hogy milyen volt a munkásosztálybeliek társadalmi mobilitása, hogy egy erősen hierarchikus társadalomban miként tudott a munkás származású alkotó sajtónyilvánosságot kapni, de az is felvetődik, hogy vajon a hagyományosan férfias, forradalmi tematikájú versek miként hatnak, ha megjelenik bennük a nők és a gyerekek nézőpontja?

Vagy egy másik kulturális összefüggést vizsgálva: milyen fórumokon és szerepekben juthattak szóhoz a nők az avantgárdban? És miért tudni még ma is keveset az aktivitásukról? – teszik fel a kérdést a kiállítás rendezői. Az emigráció alatt a húszas években a Ma folyóirat szellemisége és koncepciója teljesen megváltozott, a folyóirat gárdája Bécsben lényegében széthullott. Elképzeléseik a művészet szerepéről egyre inkább eltértek egymástól, ami hamarosan szakításhoz vezetett köztük. A kiválást követően Barta és Újvári saját lapokat alapítottak, majd a Szovjetunióba költöztek és ez nemcsak további művészi pályájukat, de személyes sorsukat is megpecsételte – idézi fel a közlemény.

A május 22-ig látható kiállítás a művészpár közelmúltban megvásárolt hagyatéka, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kassák Múzeum gyűjteményében őrzött dokumentumok segítségével ad támpontokat ennek a világnak a megértéséhez.

Forrás: MTI

(Nethuszár)

Nethuszár