Az európaiak teljesen félreértették az ENSZ Közgyűlés céljait, így aztán veszítettek
2025. 02. 25. 14:28:55
Azt hiszem elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor már a politikával egyáltalán nem foglalkozók számára is egyértelművé vált: az ENSZ léte teljesen fölösleges. Az ukrajnai háború kitörésének harmadik évfordulóján ugyanis olyan jeleneteknek voltunk tanúi az ENSZ Közgyűlésén, illetve később az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amelyeket méltán beilleszthetnénk egy dadaista komédiába, de semmiképp sem a felelősen gondolkodó nemzetközi politikusok cselekedetei közé. Mi is történt?
Az Ukrajna ellen indított teljes körű orosz katonai invázió harmadik évfordulóján az ENSZ Közgyűlése (UN-GA) arra készült, hogy ismét elfogadjon egy határozatot, amelyben elítélik az Orosz Föderációt, kiállnak Ukrajna területi egysége és szuverenitása mellett stb. Meglepőnek igazán nem nevezhető ez az esemény, az elmúlt években minden februárban volt egy hasonló, a tagállamok képviselői szépen megszavazták ezen határozatokat, amelyek közös jellemzője, hogy rajtuk kívül az égadta világon senkit sem érdekelt. Az idén is erre készültek a vízfejek, de porszem került a gépezetbe. A Donald Trump által irányított Amerikai Egyesült Államok ugyanis megragadta a kínálkozó esélyt, hogy ismételten kifejezze: ő a globális játékos, és ezt most Európának is megmutatja. Így is tett – bár a határozatok végül átmentek a Közgyűlésen, a szavazati arány megmutatta: a világ kezd elfordulni Ukrajnától, az ukrán kérdéstől: akiket érint, azok körében csökken a támogatás, akiket pedig nem érint, azok nem is érzik magukénak.
Miközben a mainstream sajtóban olvassátok az ehhez kapcsolódó híreket, jó, ha már a legelején tisztázzuk: KÉT határozatról van szó: a „Lépések egy átfogó, igazságos és tartós béke irányába Ukrajnában” [L10]címet viselő szöveg szerzőiként több uniós tagállamon kívül dél-amerikai országok vagy épp Új-Zéland is szerepel. Ebben azért vannak olyan kitételek, amelyek messze esnek az USA által benyújtott szövegtől: ismételten kinyilvánítják, hogy a katonai fenyegetés/erő révén elkövetett területszerzés illegális (ez egyébként gátolhatja a jelenleg folyó béketárgyalásokat, amikor az USA arra készül, hogy az oroszok által eddig elfoglalt területeket Moszkva kezén hagyja), utal a nagyszámú civil áldozatra, a kritikus energiainfrastruktúra elleni támadásokra, hangsúlyozza, hogy az észak-koreai katonák jelenléte eszkalációhoz vezethet. Követeli az azonnal tűzszünetet és a tartós békét, bár vélhetően nem ezekkel volt gondja a határozatot ellenzőknek, hanem azzal, hogy határozat szövegének negyedik pontja követeli (demand) az Orosz Föderációtól, hogy haladéktalanul, teljes mértékben és feltételek nélkül vonja ki csapatait Ukrajna területéről.
Az Egyesült Államok szintén bejelentkezett egy határozati javaslattal [L11], szándékukat egyébként már a múlt héten is jelezték, voltak is erről hírek a sajtóban. Az „Út a békéhez” nem egy szószátyár dokumentum, mindössze 63 szóból áll, és igyekszik senkit sem megsérteni. Az Egyesült Államok gyászolja az Orosz Föderáció és Ukrajna közötti háborúban elesetteket, megismétli álláspontját, miszerint az ENSZ fő célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és a nemzetközi viták (disputes) békés megoldása, valamint kéri (implores) a konfliktus gyors lezárását, továbbá az Orosz Föderáció és Ukrajna közötti tartós béke megteremtését. Ehhez a határozathoz aztán az európai államok kiegészítéseket, módosításokat javasoltak, így a végső szöveg elég sokat változott. Franciaország képviselője – gyakorlatilag a fél EU nevében – rögtön három módosítót is benyújtott, ezek egyike például arra vonatkozott, hogy az orosz–ukrán háború megfogalmazás helyett a „teljes körű invázió” szerepeljen a szövegben, de az európai határozathoz hasonlóan, a módosítóknak köszönhetően az amerikai szövegbe is bekerült Ukrajna szuverenitása és területi integritása. Az Orosz Föderáció a maga részéről szintén módosító javaslatot szeretett volna benyújtani, ezt meg is tette – lényege: a szöveg tartalmazzon a konfliktus gyökereire, alap-okaira (root causes) vonatkozó megjegyzést. Moszkva képviselője megjegyezte: a világ a harmadik világháború küszöbén találja magát, köszönhetően az „Ukrajna nevű anti-orosz projektnek”.
A Közgyűlés végül az európai módosító javaslatokat megszavazta, míg az Orosz Föderációét elutasította, így az amerikai határozat végső szövege eléggé hasonlóra sikerült, mint az európaiak által benyújtott szöveg. Ezek után szavazott a Közgyűlés a két határozatról. Az európaiaké (L10) 93 támogató, 18 ellenző, 65 tartózkodó szavazat mellett elfogadásra került, megjegyzendő, hogy 17 állam nem szavazott a kérdésben. Ami érdekes, hogy mind az Orosz Föderáció, mind az Egyesült Államok NEM-el voksolt, akárcsak Magyarország vagy épp Izrael. Az amerikaiak által útjára indított, majd a fent ismertetett események nyomán módosításokat elszenvedett szöveg végül szintén elfogadásra került – nagyjából ugyanaz a 93 állam szavazott mellette, Amerika TARTÓZKODOTT, az Orosz Föderáció elutasította. Magyarország tartózkodott, Izrael szintén. Az USA pedig még aznap délután bement az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésére, ahol az eredeti szöveget 10 támogató és 5 tartózkodó szavazat ellenében elfogadtatta a BT-vel. Ellenszavazat nem volt, bár a britek delegáltja kifejezte ellenérzését amiatt, hogy egyenlőségjelet tesznek az áldozat és az elkövető közé, a franciák megpróbálták elhalasztani a javaslatról szóló szavazást, ami nem sikerült, így aztán az Orosz Föderáció képviselőjét semmi sem zavarta meg abban, hogy értékelje az amerikai javaslatot: „Összességében ezt egy jóérzésű kezdeményezésnek tekintjük” – fogalmazott. A szavazáson Dánia, Franciaország, Görögország, Szlovénia és az Egyesült Királyság képviselői tartózkodtak, a többiek pedig – beleértve az USA-t, Kínát és az Orosz Föderációt – megszavazták.
KONTEXTUS: Miközben a mainstream narratíva az orosz–amerikai közös ellenszavazattal van elfoglalva, jó, ha egy picit a dolgok mélyére próbálunk tekinteni. A helyzet az, hogy az események ilyetén alakulása inkább nevezhető várhatónak, semmint meglepetésnek. Lévén az ENSZ nem tartozik a fajsúlyos szervezetek közé, ráadásul az Izrael-Hamász háború kirobbanása óta egyre gyakoribb a vele szemben nem is alaptalanul megfogalmazott vád, miszerint támogatja a terroristákat, ilyenformán egyik nagyhatalom sem fog különösebb energiákat fektetni abba, hogy az ENSZ-en belül bármiféle komolyabb akciót kezdeményezzen, elfogadtasson, lévén ők is tudják: hiába szavazná azt meg az ENSZ Közgyűlése, megvalósítása, életbe léptetése több mint kétséges. Arról nem is beszélve, hogy a mostani szavazás eredményei miatt siránkozó fősodratú narratívagyártók szépen szőnyeg alá söpörték Antonio Guterres ENSZ-elnök olyan furcsa cselekedeteit, mint Putyin meglátogatása a Sanghaj Konferencián. Az ENSZ elnöke úgy ment el lepacsizni az orosz vezetővel, hogy pont az ENSZ által létrehozott intézmény adott ki nemzetközi körözést a Kreml első embere ellen. Mindezekre még csak plauzibilis magyarázat sem született anno a fősodratúban, ezzel is erősítve azt a felfogást, hogy az ENSZ nem több, mint egy össze-vissza beszélő sóhivatal.
Amerika ki is használta ezt a helyzetet, és leginkább Európa újbóli froclizására használta: már korábban bejelentették, hogy egy saját határozattal készülnek az ENSZ Közgyűlésére, amelyet minden különösebb szerénység nélkül a történelmi jelzővel illettek. Ez végül is igaz: ilyen rövid határozati javaslatot szerintem soha senki nem nyújtott még be az ENSZ-hez. A cél ugyanakkor nem is a határozat maga lehetett, hanem Amerika elsőségét újfent bizonyító végkimenetel: gyakorlatilag SEMMIT sem engedtek meg Európának – Amerika az európai határozat ellen szavazott, majd saját határozata kapcsán is tartózkodó álláspontot vett fel, miután az európaiak javaslatai alapján módosult az eredeti szöveg. Ezt követően pedig az USA szépen bevonult az ENSZ Biztonsági Tanácsába, ahol őt a kicsik nem zavarják, és saját határozatát elfogadtatta, így ismét csak ő jött ki végső győztesnek, lévén az ENSZ BT magasabb rendű intézménynek számít, mint a Közgyűlés. Tanulság? Az európai politikusok valahogy nem akarnak felébredni Csipkerózsika-álmukból, nem veszik észre, hogy az utóbbi időkben demokráciájuk pusztán intézményi jelenséggé vált, kiüresedett, és még mindig az 1990-es évek elvei szerint akarnak politizálni. Ezzel semmi baj nem lenne, ha csak saját államaikon belül folytatnák, de nemzetközi súlyuk miatt ez a stratégiai hiba kihat az egész kontinensre. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy futnak egy olyan busz után, amelyik szemmel láthatóan nem akar a kedvükért megállni, és amelyet Washington, Moszkva és Peking vezet – erre pedig az európai válasz az, hogy elkezdik renoválni a buszmegállót…
Felhasznált források:
Kapcsolódó:
(Nethuszár)
