Orosz béke: halott újságírót kapott vissza Ukrajna

Egy újságírót meg lehet kínozni, el lehet tüntetni, el lehet hallgattatni – és a világ csak halkan dünnyög, miközben egy újabb testet adnak vissza nejlonzsákban. És velük kéne békét kötni…

Viktoria Roscina – 28 éves, fiatal, bátor ukrán újságíró – több mint másfél évvel azután, hogy eltűnt az orosz megszállás alatt álló területeken, végül „hazatért”. Nem élve. Nem úgy, hogy beszámolhatott volna arról, amit látott Zaporizzsjában. Hanem egy repatriálási akció keretében, DNS-mintákkal azonosítva, megkínozva, tönkretéve – holtan. A kijevi hatóságok szerint Viktoria holttestét február végén adták vissza Ukrajnának. Szülei több, külföldön is elvégzett DNS-tesztet kértek, mert amit visszakaptak, az már nem hasonlított arra a fiatal nőre, aki 2023 nyarán elindult tudósítani. Egy olyan országba, ahol a sajtószabadság gyakorlatilag hadizsákmány.

Mi történt Viktoriával?

Fogalmunk sincs. Az orosz állam hetekig, hónapokig tagadta, hogy őrizetben lenne. Majd 2024 áprilisában nagy kegyesen beismerték: igen, él – egy orosz börtönben. Ezután gyors halál, titkolózás, elhallgatás. A halála okát a mai napig nem közölték.

De nem kell zseninek lennünk, hogy a mozaikdarabokat összerakjuk. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint Viktoriát embertelen körülmények között tartották fogva. Előbb Energodarban tartóztatták le (igen, ott, ahol a Zaporizzsjai atomerőmű is van), majd Melitopolba hurcolták, onnan pedig a dél-kelet oroszországi Taganrogba – egy olyan előzetesbe, amit korábbi rabok egyszerűen csak kínzótáborként írtak le.

Egy nő, aki még Energodarban egy cellában volt vele, elmondta: Viktoriát megkínozták. Folyamatosan romló egészségi állapot, 30 kilós fogyás, éheztetés, orvosi ellátás megtagadása. És végül: halál, miközben átszállították valahová. Hová? Miért? Hogyan? Csend.

A taganrogi fogdában még az ellenőrzések elől is elrejtették őt, miközben a családja nemzetközi segítségért könyörgött. Szeptemberben szerepelt volna egy hadifogolycsere-listán, de – milyen véletlen – nem tért vissza.

És ha azt hisszük, hogy ez egy kivételes tragédia, tévedünk. Putyin véres rezsimje jelenleg is több ezer ukrán civilt tart fogva az oroszországi és megszállt ukrán területeken lévő börtöneiben. Közülük sokan valószínűleg már nem élnek, csak még nem tudunk róluk. Ez nem csak egy újságírónő tragédiája. Ez egy háborús bűntett. Egy üzenet: ha kérdezel, ha írsz, ha látni akarsz, megölünk.

És a világ? Még mindig nem üvölt.

Csak suttog. Ahogy azok az ukrán gyerekek is, akiket a moszkovita diktatúra rabolt el. Sorsuk nem napirendi pont az erőltetett béketárgyalásokon.

FORRÁSOK: G4Media

(Nethuszár)