Akárhogy is töprengünk, csak egy megoldás létezik…

Hát, az oroszok csak azt adták, ami a lényegük, pontosan ugyanazt, ami miatt soha nem szerettük őket, pedig tehettük volna, elvégre lenne, amit szeretni bennük, de ez már ilyen s ekkora. Ettől függetlenül, az ősi szamuráj jótanács ma ismét aktuálisabb, mint valaha: soha ne bízz az oroszokban!

Ahogy arról tegnap írtunk, halványan felderengett a béke sugara, de mára már ki is derült, hogy ezek csak a közelgő gyorsvonat fényei – az oroszok bejelenttették, hogy csökkentik harci tevékenysüket Kijev környékén, ma már ismét tömörülnek az ukrán főváros körül, vélhetően nem barátságból.

A Kreml szóvivője közben üzent a világnak, Peszkov szerint semmiféle áttörés nem történt tegnap azon a bizonyos isztambuli tárgyaláson, és azt hiszem Moszkva most kezdi igazán felbaszni Törökországot, hajrá azeriek, indíthatjátok a háborút Hegyi Karabahban.

Összegezve: ma nem születtek bíztató előjelek, viszont ez még nem ok elkeseredésre– bár az nagyon valószínű, hogy Russzija új szintre emeli a háborút. Lavrov ugye ma meglátogatta a kínai tesókat és azzal az üzenettel tért haza és a sajtónyilvánosság elé, hogy a kínai-orosz kapcsolatok új szintre emelkednek és satöbbi. A szokásos tróger szöveg, de ennek lehet egy olyan értelmezése is, hogy Peking anyagilag finanszírozza majd az oroszok háborúját, különben Moszkvában kitör az éhínség, és akkor jaj lenne annak, aki Putyin közelében van. Csakhogy Kína ezen lépése megnyitja az ajtót a nyugati fegyverszállítások előtt is, amit eddig láttunk az még lófasz sem, ahhoz képest, amit a NATO be tud pakolni Ukrajnába, ha akar.

Tegnap ugye azzal állt fel az orosz tárgyalódelegáció, hogy tájékoztatniuk kell az elnöküket, s akkor majd kiderül, hogy mennyi az annyi, haladtak-e érdemben vagy sem. Mára úgy néz ki, hogy nem, de holnap jön egy fontos nap, ugyanis ekkora derül ki pontosan, hogy Moszkva mit is ért a rubelben történő fizetés alatt. Mint ismert, Putyin kijelentette, hogy ezentúl csak rubelben lehet fizetni a gázért meg az olajért, ami egyoldalú szerződésszegés, de a részleteket, hogy akkor ez most hogyan is történjen, nos, ezek derülnek ki holnap.

A G7-ek már megüzenték Oroszországnak, hogy erről ne is álmodjon, nem lesz fizetés rubelben, kapod befelé, épp csak ezt nem tették hozzá, de biztos, hogy gondolták. Németország ma életbe léptette az energiaellátási vészhelyzet legalacsonyabb fokozatát, ami jelzi, hogy akár egy embargó is jöhet. Ma reggel a Jamal vezetéken nem folyt semmi gáz Németország felé, aztáén később újraindult, mielőtt a putyinista sajtó szénné örömködné magát csak jelezzük, maga a Gazprom jelezte korábban, hogy használni fogja a csövet, na, ennyi a lényege a gázmegszakadásnak, de van, aki többet lát bele, Isten éltesse őket is, reméljük nem abban az országban fogunk élni, ahol ők hoznak politikai döntéseket.

Összességében úgy érzem, hogy a nagy fordulat előtti napokban vagyunk – korábban már írtam arról, hogy az oroszok csak akkor fognak leállni, ha valami nagyon extra kegyetlenséget már elkövettek, és, bármennyire is morbidul hangzik, de Mariupol még nem az a lépték, amiben az oroszok mérik a vérszomjat. Közben egy amerikai generális is azon a véleményen van, amiről szintén tegnap írtam, hogy Putyint valószínűleg nem tájékoztatják a valós helyzetről, színezik neki a képet, ami rossz hír rövidtávon, jó hír középtávon és remek hír hosszútávon, ugyanis a súlyos és végzetes bukás biztos összetevője, ha elszakadsz a valóságtól.

A kérdés persze, hogy mennyi idő, míg ez megtörténik: a hatalmas orosz veszteségek a harcmezőn eltörölték a kezdeti arrogáns követeléseket, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy mi, nyugatiak talán jobban tudjuk, többet sejtünk abból, hogy miért is indították a háborút az oroszok, mint ők maguk.  Az orosz sereg most Donbaszra koncentrál, az ottani lakosságot akarja felszabadítani, és ismerjük, hogy mivel jár az, ha Putyin úgy dönt, neked szabadnak kell lenned.

A káosz közepette azonban lássuk meg a valóságot is: Ukrajna tegnapi javaslatai, az oroszok fogadókészsége, az orosz vezetésben egyre inkább eldurvuló feszültség mind-mind arra mutat, hogy ennek a háborúnak vége lesz, nem is olyan okára, és ez az oroszok vereségével ér véget.

Nagy valószínűséggel kijelenthető: a kérdés mostmár nem az, miként kössenek békét, hanem az, hogy mindezt miként tálalják Putyinnak, ahogy erről tegnap már szintén elmélkedtem, és ebben a kontextusban az is előfordulhat, hogy azon gondolkodnak egyes orosz vezetők, mi lenne, ha nem is kéne Putyinnak beszámolni, mert a fülében levő 17 golyó miatt már úgysem hallja. Amennyiben létezik ilyen forgatókönyv – és biztos, hogy valakinek a fejében megvan már, akkor az a háborús hírszerzésre is másfajta feladatokat ró. Ebben az esetben ugyanis a harctéri dinamikát, vagy legalábbis annak a látszatát meg kell, fenn kell tartani, amíg a moszkvai puccsisták célt érnek.

Szóval, ugyanott tartunk, ahogy már írtam egyszer: Putyint főbe kell lőni és jönnek a boldog békeidők!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár