Vlagyiszlav L. Inozemcev: Pravoszlávok

Vlagyiszlav Leonyidovics Inozemcev orosz közgazdász, szociológus, politikus. A közgazdasági tudományok doktora. Több, mint 300 publikációja jelent meg Oroszországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban. Facebook-oldalán közzétett jegyzetében Ruszijá hivatalos politikájának szánt pravoszláv kereszténység és a mindennapok közötti ellentmondásokra világít rá.

[…] A pravoszláv keresztények azt mondják egymásnak húsvétkor: „Krisztus feltámadt!” A válasz: „Valóban feltámadt!” Ezután átölelik és háromszor megcsókolják egymást.

Belegondolni is nehéz, hogy ezzel egy időben a magukat pravoszláv keresztényeknek tartók rátámadnak más pravoszláv keresztényekre, ölik őket, miközben éktelen haragra gerjednek, amikor a megtámadottak egyáltalán nem készek alázatosan elfogadni a halált. Pedig azt mondja az írás: „Ne ölj!”

A helyzet még abszurdabb, mikor a támadó keresztények közlik, hogy ők senkire sem támadtak rá, ellenkezőleg: őket érte támadás. Pedig azt írja az írás: „Ne tégy hamis tanúbizonyságot!”

De még nincs vége! Azt mondják, ha már idegen területre kerültünk, akkor az most már a mienk! Pedig azt mondja az írás: „Ne lopj!” Ezek a pravoszláv keresztények mindemellett állítottak maguknak egy bálványt, amelyet Putyinnak hívnak, akit vakon követnek, teljesítik minden kívánságát, börtönbe zárnak mindenkit, aki nem hisz neki és nem veti alá magát a hatalmának. Pedig így szól az írás: „Tartsátok távol magatokat a bálványoktól!”.

Rátámadva a szomszédaikra, ezek a pravoszláv keresztények megerőszakolják azok feleségeit, nővéreit és gyerekeit, pederaszta aktust végeznek a férfiakon. A feleségeik pedig bátorítják ezt a féktelenséget: erőszakoljanak csak meg minél több ellenséges nőt. Pedig azt mondja az írás: „Ne paráználkodj!”.

Még nagyszombaton is lövik ezek a pravoszláv keresztények a lakóházakat, ölik az embereket, egész nemzedékek munkáját téve tönkre ahelyett, hogy imádkoznának, gyónnának és áldoznának. Pedig azt mondja az írás: „Az Úr napját szenteld meg!”.

A szüleik, nagyapjuk, nagyanyjuk, átélve a szörnyű (világ)háborút, rájuk hagyták: soha ne kezdjenek semmiféle háborúzásba!

Azt mondták nekik, hogy a legfontosabb a béke, amit minden körülmények között meg kell őrizni. De ezek a pravoszláv keresztények köpnek a szüleikre, kirobbantottak egy értelmetlen véres háborút hittársaikkal. Pedig az írás azt mondja – „Аtyádat és anyádat tiszteld!”

Ezek a pravoszláv keresztények minden egyes alkalommal Jézus Krisztusra hivatkoznak. Ördöngös papjaik az ő nevével igazolják bűneiket, és biztosítják ezeket a bűnösöket arról, hogy nem is bűnösök, hanem igaz emberek, akik a valódi kereszténység világosságának hordozói.

Isten nevében fegyvereket szentelnek fel, katonákat, jóváhagyják a gyilkolást. Ezen vad barbárok hulláit folyton a názáreti Jézust emlegetve földelik el, aki pedig nem azért váltotta meg az emberek bűneit, hogy nevével takaródzva újabbakat kövessenek el, még szörnyűbbeket. Azt mondja az írás: „Isten nevét a szádra hiába ne vedd!”

Gyilkolva, mint Káin Ábelt, ezek a pravoszláv keresztények arról írnak a feleségeiknek, hogy milyen jól, milyen gazdagon élnek azok, akiket gyilkolnak. Milyen sok mikrohullámú sütőjük és mosógépük van, milyen erős, csinos kőházakban élnek az emberek Ukrajnában. Mindenütt bent van a házban WC! Аz írás erről azt mondja: „Mások tulajdonát ne kívánd!”.

Végül, felruházva az államot azzal a képességgel, hogy morális szabályokat alkosson, bűnöket bocsásson meg, Istenként magasztalják, hisznek természetfölötti erejében, jogában arra, hogy életeket vegyen el. Pedig az írás azt mondja: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Miután megszegték az összes parancsolatot, egyáltalán nem jönnek zavarba és üdvözölik egymást fényes Krisztus Vasárnapján, megölelik és háromszor megcsókolják egymást. Főtt tojást esznek, pászkát, kalácsot, és azt hiszik, hogy ezzel teljesítik azt a szertartást, amelyet egy igazhívő pravoszláv kereszténynek el kell végeznie. Más teendőjük pedig Jézus Krisztus felé nincs.

Csakhogy mindenki azt kapja, amiben hisz. Úgy gondolják, hogy a Mennyország vár rájuk, vagyis egy fészer tele vodkával és kurvákkal. Ez számukra a boldogság. Az általuk elképzelhető jó netovábbja. Ez az ő Mennyországuk. Ahová kerülnek.

FORRÁS: Facebook, Orosz Tükör

(Nethuszár)