Súlyosabb, mint a háború: az a jövő, amit a csőcselékünkkel kéne megállítsunk

Ma, 2022. október 25-én, amikor ezeket a sorokat írom, akkor az ukrán hadsereg Luhansznk megyében jár, a február 24-i támadás megindítása óta először. Herszon megye északi részét felszabadították, és megállíthatatlanul nyomulnak dél felé, itt az orosz frontvonal gyakorlatilag összeomlott. Orosz katonák ezreinek, tízezreinek jelenti most a mészárszéket Putyin elmebaja.  És mégis, még mindig jellemző a magyar kommentmezőkre az, hogy vannak, akik Kreml őrült urának drukkolnak, és tagadják a mindennapi valóságot. Beszólós cikkünk következik, a kicsit mellőzve a tőlünk megszokott gonzó stílust.

Mielőtt nekiállnánk, tegyük néhány pikírt megjegyzést azok számára, akik az orosz agresszió megindítása után kommentekben, illetve privátban oktattak ki minket arról, hogy semmit sem értünk az egészből, hibásan olvassuk a háború menetét, és nem értjük a nagy geopolitikai mozgásokat – mondták mindezt sok-sok buta véleménnyel megtámasztva, amiről ők azt hitték: érv.

Nos, feleim:

a vágyak, a vélemény és az elemzői meglátások között szakadéknyni különbség terül el, és ezt nem akartátok észrevenni. Attól, hogy nem szereted valamelyik harcoló felet még nem jelenti azt, hogy a másiknak automatikusan igaza van, ahogy végképp nem jelenti azt, hogy kedvenced fog győzni. A Nethuszár ráadásul azon blogok közé tartozik, akik eléggé alaposan utánajárnak annak, amiről írni szoktak, ez akkor is igaz, ha nem épp a megszokott/elvárt, kisujjeltartós posztértelmiségi stílusban írjuk le mondanivalónak.

A miheztartás végett:

amikor a mainstream sajtó még azzal fogalakozott, hogy a közelgő háború rémképét elhessegesse, azaz bagatellizálták az orosz agresszió kérdését, illetve nem hitték, és az olvasóikat is afelé terelték, hogy ne higgyenek annak, hogy kitörhet a háború, nos, ezekben az őrült napokban a Nethuszár határozottan kijelentette, hogy Lesz háború – február 18-án, egy héttel azelőtt, hogy az orosz tankok átlepjék az ukrán határt!

Február 21-én, azaz HÁROM nappal az agresszió megindulása előtt szóltunk, hogy a háború ki is tört – köszönhetően az akkor már világosan látszó orosz manipulációs szándékoknak, ma is úgy tartjuk, hogy a háború ekkor, 21-én kezdődött. (Utólag az is kiderült ugye, hogy Putyin specoperácijáról szóló beszédét hamarabb vették fel!)

Szóltunk időben arról is:

Oroszország ezt a háborút nem nyerheti meg. Nincs ahogy! (Április végén írt cikkünk ITT olvasható, szeptemberben pedig már arról írtunk: nem is az a kérdés, hogy Ruszijá elveszti-e a háborút, hanem az, megmarad-e még egyáltalán az Orosz Föderáció abban a formában, ahogy ma ismerjük?!)

Érjen el bármilyen katonai sikereket, győztes belőle nem lesz. Azt is megírtuk (még márciusban), hogy a Nyugat előtt két választási lehetőség áll, ez pedig egy súlyos dilemmát is okoz: győzelmet akarunk vagy békét? És ebben az a szomorú, hogy a béke BIZTOSAN nem jelent győzelmet, a győzelem ára viszont eléggé magas lehet, tekintve, hogy a vesztét érző Oroszország bármire IS képes. Pontosabban Putyin és köre.

Többször is írtunk róla, hogy Putyin nem érti a csíziót sem: amikor a fél sajtó- és kommentvilág azon örömködött, hogy Putyin mennyire kicseszett a nyugati világgal, nevezetesen rubelben kéri a gáz árát, akkor megírtuk, hogy ennél nagyobb balfaszságot orosz elnök még nem követett el.

Kaptunk hideget, meleget,

orrunk alá dörgölték, hogy lám, a rubel visszaerősödött… Megírtuk, hogy ennek a Nyugat tervei alapján így kellett lennie, és milliárdokat kaszált rajta a félteke azon része, ahol a Nap lemenni szokott. Sokan nem is értették, gúnyolódtak tovább, most pedig arcukra fagyott vigyorral nem értik, hogy mi történik, hogy történhetett meg az, hogy az általuk a világ második legjobbjának tartott hadserege nemcsak, hogy veszít a harctéren, hanem porig alázva, tele gatyával rohan visszafele Ruszijába.

Hol marad a „petrodollár” megszűnése, elértéktelenedésé?
Hol vannak a híres-hírhedt BRICS államok, amelyek majd összeállnak, mint sok kicsi legó, és legyűrik a globalista zsivány nyugati államokat, elsőként persze a USA-t,?
Hol van Kína, amelyik majd beszáll a ruszkik mellé, és együtt fognak harcolni a taposóaknákkal megtűzdelt az ukrán gabonaföldeken a nyugati seregek ellen, akik, persze, hát hogyne, majd véres fejjel vonulnak vissza?
Hol vannak az Azovstal pincéjében bujkáló NATO-tábornokok?
A biolaborok?
Persze, hogy megvannak, mi is megírtuk, íme, itt ní:

Megtaláltuk az ukrajnai biolaborokat és az Azovban bujkáló NATO-tábornokokat!

Nem egy cikkünkben írtuk:

több mint tíz éve foglalkozunk Oroszországgal, és annak belső, valamint külső viszonyaival – nem azt mondom, hogy mi vagyunk a bolygó legfejlettebb kremlinológusai, de azért nem ártott volna odafigyelni arra, amit mondunk! Megírtuk, be is mutattuk Putyint és az ő leghűségesebb csicskáit, akiket még az Ozora Kooperatíva idejéből húz maga után.

Hiába miden: a putyinisták számára nincsnek adatok, nincsenek tények, csak az elvakult indulataik, amivel Nyugatot gyűlölik, mellőzve azt a tényt, hogy ők is ennek a Nyugatnak a részei, és az átkozott, sátáni juészéjnek köszönhetően pötyöghetik tele azt az inertnetet, amit Oroszországban annyira lecenzúráztak, hogy el is vesztette értelmét. Általában azzal lőnek vissza, hogy az amúgy sok szempontból jogos Nyugat-kritikájuk miért nem jelenik meg a Nethuszáron? Nos, egy példa, tényleg csak: Biden kicsi fiának romániai üzleteiről, sötét üzelmeiről, a Szekuritátéval való összefonódásáról, ha jól számolom, akkor a magyar sajtóban talán egyedüliként írtunk bővebben. Lásd ITT és ITT!

Itt a legnagyobb baja a mi putyinistáinknak:

azt hiszik, hogy a valóság, a realista megközelítés ugyanúgy ideológia, mint például a kommunizmus volt – és sokszor úgy is viselkednek, mint egy szovjet komisszár, legalábbis, ha a kommentekben leírtakat a cselekvés mezejére vetítjük.

És ha ideológia, akkor a tények nem számítanak, azok csak arra jók, hogy szolgálják az ideológiát, az eszmét, minden, ami nem ezt teszi, az káros és kiirtandó. Így jutottunk oda, hogy putyinisták ezrei üzenik a kommentfalakon magyar honfitársaiknak, hogy takarodniuk kell az országból, mert árulók, akik a Nyugattal tartanak. Azzal a Nyugattal, amellyel szerződéses szövetségben állunk.

Tökéletes össztársadalmi elmebaj:

az az ország, amely száz év alatt háromszor szenvedett el óriási vérveszteséget (első világháború, második világháború, 1956), akkorát, amely más államokat padlóra is küldött volna, de örökre, nos, ebben az országban ismét dívik a honfitárak elkergetésének verbális szokása, innen pedig már csak egy lépés a konkrét cselekvés, hogy aztán száz év múlva, vagy annyi sem, vakarhassuk a fejünket, hova tűntek a magyarok az országból.

A jelenség több mint figyelemreméltó, igazából riasztó és nagyon-nagyon veszélyes következményekkel járhat. Láttuk már a pandémia alatt, hogy a fogyasztói szokásaik fenntartását és megtartását mindenek elé és fölé helyező csőcselék hogyan üvöltözött egy kórház előtt, gyilkosoknak nevezve az orvosokat! Nem, nem a politikusokat (őket is, de ez más kérdés), hanem az orvosokat. És ennek a csőcseléknek többezres fanatikus rajongótábora van Székelyföldön. Azon a Székelyföldön, ahol pont ez a csőcselék rabolta el magának az úzvölgyi temetőt. Nem kevés orosz segítséggel, ahogy ezt IS megírtuk már, talán szintén egyedüliként. Ahogy azt is, hogy az orosz érdek az, ha Erdélyből egy román-magyar konfliktus felvezető terepe válik. Szóltunk időben…

Hiába minden:

naiv elképzelés, hogy a tudatos olvasó esetleg használja a keresőt, ha régebbi cikkeinkre, egy-egy témára kíváncsi, hogy írtunk-e róla vagy sem. Kommentleni faszságot sokkal egyszerűbb. Sajnos az sem ritka, sőt, túl sok az olyan álolvasó, aki csak a cím alapján kommentál. Hozzá aztán csatlakozik a többi Targoncás Béla és Csikkes Erzsi, akik közös jellemvonása, hogy írni is alig tudnak, tanulmányaikat az Élet iskolájában végezték, ahol Isten a tanár, de képességeik egyszerűen a Pentagon legkifinomultabb hírszerzőit is lekörözik, mindent IS tudnak, például az összes titkot. Amit senki más nem tud, csak ők, illetve azon társaik, akinek „fel van nyílva a szeme”.

Az egyáltalán nem tisztes közönséget az sem zavarja, hogy ezek a titkok bárki által elérhetőek a világ legnagyobb videómegosztóján. Fura egy titok nem? És elég ezekből tíz-húsz ahhoz, hogy komoly feszkó legyen egy cikk alatti kommentáradatban. A jelenség általános, gyógyír nincs, de kezdnünk kell vele valamit.

Az idiokrácia eljövetele, avagy a f**znövelő vakcina tanulságai

Kezdnünk kell vele valamit, ugyanis ma még „csak” a háborúval kell szembenéznünk, annak is „csak” a hatásaival – rossz hírem van: hamarosan ez lesz a legkisebb gondunk.

Igen, a klímaváltozásra célzok,

arra a zöld problémára, amiről sok helyen dívik gúnyosan beszélni, tagadni a jelenséget – az ostobaság ezen a téren már a Holdról is könnyen kivehető méreteket öltött. Aztán jött egy olyan aszály idén, aminőre a legöregebbek sem emlékeznek, és már most szólok, hogy ez csak ízelítő abból a valóságból, ami hamarosan állandósul, és vele együtt állandósulnak a problémáink is: árvizek, aszályok, extrém melegek és extrém hidegek váltogatják egymást (akár időben nagyon gyorsan), migráció, a permafroszt felmelegedéséért új vírusok és baktériumok jelennek meg, olyanok, amelyeket ma még nem ismerünk (a folyamatért sokat tesz egy Oroszország nevű állam, amelyik égeti a gázt a gázmezőkön, csakhogy megmutassa a világnak, hogy ő a jani) – sorolni sem, tudom, hogy mi mindent fog felborítani a klímaváltozás, gyakorlatilag a teljes eddigi életünket. Másképp szólva: a fogyasztói társadalom megszűnik, akár tetszik ez nekünk, akár nem, akár akarjuk ezt, akár nem.

És ez csak a következő tíz év programja!

Az ipari termeléstől az egyéni élelmiszer- és energiafogyasztásig mindent, de mindent át kell gondolnunk és újra kell terveznünk – a háború csak egy intő jel volt, hogy lépni kéne, ha most sem tesszük meg, akkor tényleg nem lesz visszaút és jön a don’ look up!

És most kanyarodok vissza a putyinista-antivaxer témára: hogyan fogjuk mindezt lemenedzselni, ha ez a réteg folyton ellenkezik?

Sőt, hogyan menedzseljük le akkor, ha ez a tanulatlan, tudományosságtól irtózó, műveletlen csőcselék beleegyezik a lemendzselésbe, de az persze a szájuk íze szerint történjen. Ami annyit tesz, hogy a valóságban nem történik majd semmi.

A helyzet az, hogy ebből kiutat csak a választói jog alapos korlátozásában vélek felfedezni, másszóval: autokratikus kormányok, kemény döntések után azok kemény betartatása jelentheti a kiutat (ahogy már erről is elmélkedtünk volt a Nethuszáron, még tavaly novemberben, lásd ITT), ez pedig a csőcselék lázadásához vezet.

Akiket ugye a világ megmentése érdekében le kell verni – csakhogy ezt már annyiszor eljátszottuk.

Hogyan tudjunk hát kilépni ebből az ördögi körből?

Ghonzó

(Nethuszár)