Ki írhatta a bombariadós levelet?
2025. 01. 24. 19:43:48
Ahogy arról mi is beszámoltunk, anyaországi tesóink igazán szörnyű napra ébredtek tegnap, amikor az ismeretlen tettes közel háromszáz magyarországi iskolának küldött ki bombával fenyegető leveleket. Az Index ma közölt egy elemezést arról, hogy a levél szövege alapján ki lehet a tettes, ezt ajánlom elolvasni, annál is inkább, mert az én véleményem is ebbe az irányba mozog, alább pedig néhány saját észrevételt engednék meg magamnak.
Olvasóim számára fontos lehet, hogy mi alapján alkotok véleményt, milyen tudásra, vagy tudásféleségre támaszkodom, amikor gondolataimat megfogalmazom. Nos, évek óta foglalkozom szövegekkel, írással, évek óta fordítok román és angol nyelvből, nagyon sokat foglalkozom külpolitikával és geopolitikával, illetve az ehhez szorosan kapcsolható, de a mainstreamben elhanyagolt társterületekkel, mint például a vallások és az ehhez kapcsolatható fundamentalizmusok, így az iszlámot is kutatgatom. Messze vagyok attól, hogy ezen területek bármelyikén szakértőnek nevezzem magam, elnézve a fogalom elinflálódását nem is baj, ha nem tartanak annak. Nos, a fentiekre támaszkodva gondolkodtam, de mielőtt szerény következtetéseimet közölném, lássuk még egyszer a bombariadókat okozó levelet:
„Robbanószerkezetet ültettek”
„Az iskolában robbanószerkezetet helyeztek el.
Itt az ideje, hogy áldott műveleteinket kiterjesszük Európa szívére, a hitetlenség és képmutatás bástyájára.
Tanúi voltunk kormányaitok folyamatos háborújának a muszlimok ellen, és igazságos lenne, ha most megtapasztalnátok az elnyomottak haragját.
Mostantól az Ön biztonsága már nem garantált.
Tudassátok vezetőitekkel és Európa népeivel, hogy a kalifátus oroszlánjai városaitokat veszik célba.
Minden alkalommal, amikor elhagyjátok otthonaitokat, azzal a megértéssel teszitek, hogy talán soha nem tértek vissza élve.
Budapest utcáit átítatja a polgárok vére, és épületek omlanak össze robbanóanyagaink erejétől.
Dekadens civilizációtok minden gyülekezőhelye, minden mérföldköve, minden szimbóluma bátor katonáink célpontja.
Beszivárogtunk földjeitekre, és készen állunk arra, hogy bármelyik pillanatban lecsapjunk.
Felbéreltünk embereket a közösségeitekből, és a saját erőforrásaitokat fogjuk használni, hogy elpusztítsunk benneteket.
Késeket élesítenek, bombákat dobnak a helyükre, és autókat táplálnak egy igaz küldetéshez, hogy megbosszulják vallásunk becsületét és mártírjaink vérét.
A hírszerző ügynökségek nem lesznek képesek megvédeni benneteket, újra és újra kudarcot vallottak, és továbbra is ezt fogják tenni
Láthatatlanok vagyunk számukra, és ott csapunk le, ahol a legkevésbé számítanak rá.
Hamarosan félelmet fogunk nyomni az arcotokra, amint felismeritek az akaratunk elleni harcra tett erőfeszítéseitek hiábavalóságát.
Tudassa Európával, hogy milyen íze van a félelemnek, és milyen ára van annak, ha beavatkozik a muszlim világ ügyeibe. Eljött a leszámolás ideje, és mi vagyunk Allah haragjának eszközei.
Ez nem jelent fenyegetést. Ez egy ígéret. Ez Allah akarata.”
Vallási-kulturális kontextus:
Ezt a szöveget NEM muzulmán hitű ember írta – ezt szinte teljes bizonyossággal kijelenthetjük, ahogy az is erősen valószínű, hogy a levél szerzője az iszlámot csak a terrormerényletekkel kapcsolatos hírekből ismerheti – azaz, az elkövetőnek nincsenek mély ismeretei az iszlám vallás szokásaiban, de még annak alaptörvényeitől sem. A következő szókapcsolat már rögtön a hír első olvasásakor megragadta a figyelmem:
„Budapest utcáit átítatja a polgárok vére”
Nos, túl azon, hogy a polgár fogalmát viszonylag nehéz elképzelni egy arab terrorista szájából, ami kiemeli az iszlám vallás kontextusából ezt a szókapcsolatot, az a „vér” fogalmának használata. Az iszlámban a vér fogyasztása, annak emlegetése, a vérrel való érintkezés tiltott dolognak (haram) számít (akárcsak a zsidóknál a kóserszabályok, az iszlámban is létezik a halal). Ez persze nem azt jelenti, hogy egy muzulmán terrorista nem fog vért ontani, azaz gyilkolni, hanem azt, hogy ő ezt nem így fogja nevezni. A kalifátus tüzes leheletű oroszlánjainak acélkarmai fogják kitépni a hitetlenek szívét –, hogy legyek kellően költői, nos, egy ilyen belefér. A vér emlegetése már kevésbé! Onnan is láthatjuk, hogy az elkövető nem muzulmán, hogy ezt a hibát még egyszer elköveti:
„megbosszulják vallásunk becsületét és mártírjaink vérét”
A saját, muzulmán testvéreinek „véréről” beszélni eleve tiszteletlenség a mártírokkal szemben, de a nazratinusok előtt így fogalmazni kifejezetten becstelenségnek számít. Ebben a szókapcsolatban szintén hiányzik valami: a mártírokat csak úgy, simán emlegetni, anélkül hogy a szerző hozzátenné „Allah legyen velük elégedett”-et ismét azt bizonyítja, hogy az elkövető nemcsak nem muzulmán, hanem az Iszlámmal kapcsolatos ismeretei is meglehetősen korlátozottak. Ugyanerre következtetek abból is, hogy Mohamed próféta (a béke legyen vele) neve egyszer sem szerepel ebben a levélben, ami eléggé furcsa egy olyan vallásos fundamentalistától, aki épp az iszlám nevében készülne merényletre. Mit több, jelenlegi tudásom alapján aligha tudom elképzelni, hogy egy muzulmán terrorista úgy indokolja meg tettét, legyen ez az indoklás bármennyire is rövid, hogy abban Mohamed próféta (a béke legyen vele) neve egyszer se hangozzon el. Továbbá meglehetősen fura, hogy Allah nevét úgy használja, mintha Pistikéról vagy Józsikáról beszélne, semmi emelkedett jelzőt nem csatol hozzá, ami egy iszlám fundamentalistától meglehetősen fura, mi több, szokatlan.
„Ez Allah akarata”
Itt kénytelen vagyok ismét csak arra gondolni, hogy a szerző a pop-kulturális közegből szerezte az iszlámmal kapcsolatos ismereteit. Ez egyébként nem más, mint az Insha’allah más nyelvre történő átültetése. Az Insha’allah jelentése nagyjából úgy fordítható, hogy Allah akaratából, ha Allah is akarja – jelentése, hogy semmi sem történik Allah akaratának ellenére, ez viszont nem „ígéret”, mert az istenkáromláshoz közel álló lenne. Az insha’allah-ot többnyire olyankor fűzik hozzá – jelen esetben, mármint a levél üzenetét elemezve –, amikor valami cselekmény megtörténtét jelzik. Ebben a szövegben pedig pont rossz helyre került:
„Ez nem jelent fenyegetést. Ez egy ígéret. Ez Allah akarata.”
Ha egy vérbeli muzulmán terroristával lenne dolgunk, akkor például a „félelmet fogunk nyomni az arcotokra” után kéne következzen egy insha’allah, persze lehet akár a levél végén is, de semmiképp sem ebben a formában, így, az utolsó mondatokat lezáró részként.
A szöveg nyelvezetéről
Itt sokat hozzáfűzni nem tudok, az Index említett cikkében foglaltakkal magam is egyetértek. Szemet szúrt az „átítatja”-ban szereplő helyesírási hiba. Fordítási munkáim során elég gyakran használom én is a ChatGPT-t vagy épp a Google Translate-et, de azt kell mondanom, hogy ilyen jellegű helyesírási hibákkal ritkán találkoztam. Pontosabban: nem emlékszem rá, hogy lett volna ilyen esetem, ez persze nem zárja ki, hogy egy fordítóprogram ne követne el ilyen hibát, csak meglehetősen fura. Amennyiben azt feltételezzük, hogy ezt a szöveget valamilyen idegen nyelven írták és egy fordítóprogramban magyarították, akkor viszonylag könnyen visszakövethető a használt program is – ismét saját tapasztalataimra hagyatkozom: a Deepl vagy a Google Translate első körben talán kizárható – de ez csak egy sovány tipp részemről.
Ha a nyelvezet kulturális kontextusa eddig már elárulta azt, hogy a szerzője nem muzulmán, egyéb nyomokat is felfedezhetünk: „bátor katonáink” – újabb hiba: a muzulmán terrorista nyelvezetében inkább harcosoknak nevezik magukat az elkövetők, ez sokkal inkább utal arra, hogy a levél szerzője egy olyan társadalomban és/vagy olyan mikroközegben él, ahol a militarizmus, a katonák és a katonaság dicsőítése napi szinten jelenik meg a közbeszédben.
Nagyjából ennyi, amit szövegelemzésileg hozzá tudtam tenni a dologhoz. A továbbiakban néhány
saját megjegyzést szeretnék még hozzáfűzni:
Az Index által megszólaltatott szakértővel ellentétben, én nem tartom valószínűnek, hogy a fordítóprogramban magyarított szöveget még egy magyarul tudó, esetleg magyar nemzetiségű személy is átnézte volna – ahhoz ez az egész szöveg túl magyartalan, de ne felejtsük el: Szerbiában, Csehországban, Szlovákiában és Bulgáriában is megtörtént már ugyanez. Akkor van egy bolgár, cseh, szerb, szlovák stb. anyanyelvű fordítójuk, segítőjük is az elkövetőknek? Alig hiszem.
A levél szerzőjét nagyjából így profiloznám: műveltsége átlagos vagy inkább átlag alatti, valószínűleg fiatal, szervezőkészsége szintén átlagos, mert az email-használatban is nyomokat hagyott maga után, ahogy a szövegben is, ugyanakkor valami miatt nem fél a hatóságoktól, nem fél attól, hogy lebukik és bűnhődnie kell. Erősen nacionalista érzelmű, militarista felfogású, a hétköznapokban valószínűleg nyíltan felváll(hat)alja szélsőséges nézeteit, ugyanakkor kicsit irreális világban él, a pop-kulturális közegből – szélsőséges elemekkel való közös kocsmázás, utcai balhék, különböző akció-, illetve kémfilmekből szerzi „titkosügynök” tudását, legalábbis szakszolgálatoktól nem kapott operatív kiképzést. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem áll mögötte egy titkosszolgálat, épp az, hogy a profilja alapján tipikusan az a balek, akit úgy lehet beszervezni ilyen akciók elvégzésére, hogy a lebukás során semmi sem veszélyeztetné az őt foglakoztató ügynököt, akivel talán jó, ha egyszer találkozott. Talán.
Erős a valószínűsége annak,
hogy orosz kéz van a történetben, efelé mutatnak a csehek által elvégzett vizsgálatok is, de szintén erős bennem a kétely, hogy az Orosz Föderáció állami szereplői közül bármelyik komolyabb figura ebben részt vett volna, akkor már az ismerték az elkövetőt, tudták mire készül és hagyták megtörténni forgatókönyvet valószínűsítem. Az Index elemzésében is szerepel, hogy a szöveg eredetije valamilyen szláv nyelven íródhatott – erre 100 százalékos bizonyítékot ők sem tudtak felmutatni (ilyen bizonyíték vélhetően már nem is létezik, elvégre az AI korában élünk!) – a katonák szóhasználata és a katonák dicsőítése, illetve a „félelmet fogunk nyomni az arcotokra” inkább arra utal, hogy a szöveg eredetije valamiféle szláv nyelven íródhatott, és nem arabul, amit aztán a fordítóprogram csavart át ennyire magyartalanná. Mielőtt azonban az aktuálpolitikai témákban tobzódó közönség teleírná az interneteket azzal, hogy „az oroszok/arabok/ukránok voltak”, szeretném jelezni, hogy egyelőre csak sötétben tapogatózunk, az eset nem egyedülálló, így a nyomozásban sem vagyunk egyedül, a hatóságok pedig végzik a munkájukat, úgyhogy célszerűbb lenne megvárni a nyomozás részeredményét, mielőtt komolyabb gyanúsítgatásokba kezdünk. Az akció természete alapján jelenleg azt sem tartom kizártnak, hogy nem orosz, hanem éppenséggel oroszokat lejáratni óhajtó akcióról lehet szó, és erre is lennének érveim, de azt talán majd máskor.
-örsh-
(Nethuszár)