Palesztin zászlók a Pride-on? Kösz, nem!
2024. 06. 17. 19:36:51
Megvolt idén is a kolozsvári melegfelvonulás, a Pride, amelyen a Nethuszár már-már szinte állandó vendégnek számított az elmúlt években. Idén viszont kihagytuk.
Idén is megszervezték a már hagyományosnak is nevezhető Pride-ot, azaz melegfelvonulást. Az elsőn még nem, de a második ilyen rendezvényen már ott voltam, akkor még a sportcsarnok parkolójában, mert a városvezetés szégyellte – vagy ki tudja milyen egyéb ok állhatott mögötte? – a főtérre beengedni a szivárványszínű tömeget.
Arról is már írtam, hogy nem vagyok egy feltételen LMBTQ-rajongó, azóta sem váltam azzá, de fontosnak gondolom, hogy embertársaim jól érezhessék magukat a bőrükben, ez társadalmi békéhez vezet, így aztán Pride-ra járó lettem vénségemre, holott – ahogy erről korábban szintén már írtam – budapesti életidőszakomban a barikádnak pont a másik oldalán tanyáztam.
A kolozsvári Pride pedig valami mást nyújtott nekem – mindig volt egy olyan hangulata, hogy a szabadságjogok kiterjesztéséért küzdő szivárvány-warriorok nem ragadtak le holmi napi politikai csatározásoknál, és arra is volt példa, hogy magyarok ellen zajló kolozsvári cancel culture-t is szóvá tették a melegfelvonulás színpadáról – mégpedig egy román nemzetiségű, Bukarestből érkezett LMBTQ-aktivista részéről! Ez volt az első Pride-om, ezt követően minden évben kimentem, tudósítottam is róla stb.
Idén nem mentem. Miért?
Véleményem nem változott: ma is fontosnak gondolom, hogy azon embertársaim, akiknek azonos neműek iránti vonzódást adott a természet nyugodtan és zaklatás-mentesen élhessenek társadalmunkban. Engem ők nem zavarnak, és eddig ők sem próbáltak politikai agendává tenni olyan eszement dolgokat, amelyeket Nyugaton, vagy épp Budapesten szoktak művelni a melegfelvonulás résztvevői. Nem szeretem a papi ruhába (alul)öltözött, kamionon vonagló erotikus miséket, és kifejezetten kognitív disszonancia manifesztálódásának tartottam, hogy Budapesten úgy próbálnak meggyőzni egy konzervatív értékrendet valló társadalmi többséget, hogy vérig sértik őket.
Idézet a 2018-as beszámolónkból: az egyik főszervező beszél a diszkriminációról, és két olyan dolgot említ meg, amit nem vártam volna: a kétnyelvű feliratok hiányát és azt, hogy a hatalom, legyen az bármilyen, épp arra készül, hogy eltörölje Kolozsvár magyar múltját. FORRÁS: ITT
A kolozsvári Pride-ról mindezek hiányoztak – egészen az idei esztendőig, amikor a felvonulás élére már nemcsak a szokott szivárványzászló, hanem a palesztin lobogó is befurakodott. Mert ugye Nyugaton most az a szélsőbalos divat, hogy propalesztinok vagyunk, akkor is, ha ez összeér a Hamász támogatásával, akkor is, ha ehhez a kiálláshoz jó nagy adag tudáshiány szükségeltetik.
Önmagában nem zavarna az sem, ha Kolozsváron épp a Palesztina melletti kiállást tartják fontosnak egyesek, miközben ugyanezen személyeket például ritkán – vagy inkább soha – látni az autonómiapárti megmozdulásokon. Nem értek egyet a propalesztin tüntetőkkel, de nem is zavarnak – annyira meg végképp nem, hogy elvitassam azon jogukat, hogy tüntessenek, elvégre 1989 még nem volt olyan rég, hogy elfeledjük: szüleink generációja a saját vérével fizetett azért, hogy itt vélemény- és szólásszabadság legyen, ebbe pedig bele kell férnie a tüntetésszabadságnak is.
Ami zavar a Pride és a Palesztin-párti közösködésben
az, hogy a budapesti és a nyugat-európai kognitív disszonancia megjelent az erdélyi szcénán is. Hogyan lehet palesztin zászlót lobogtatni egy melegfelvonuláson, amikor Gázában ezért egyenesen halálbüntetés járna, abból is a kíméletlenebb fajta – kövezés, háztetőről valló ledobás, egyebek. Ezen transz és queer és egyéb aktivisták miért nem küzdnek azért, hogy lehessen Nabluszban, Rafahban, Ciszjordániában is melegfelvonulást szervezni, miért nem követelik, hogy az iszlám lépjen fel a melegekkel szembeni kirekesztés ellen stb.
Palesztin zászlók és propalesztin üzenet a kolozsvári Pride-on, 2024-ben., Kép forrása: Foaia Transilvana
Jó, nem kell elkapkodni a választ, a kérdés költői volt. Az iszlám világ toleránssá való átnevelése melós ügy lenne, és persze súlyos kockázatokat rejt magában. Mi több, a lelkes transz- vagy queer aktivista az életét kockáztatná egy ilyen esetben, és ez akkor is fennáll, ha nem Mekkában lakik, hanem New Yorkban – a fatvák hosszú árnyékáról Salman Rushdie tudna sokat mesélni.
Szóval, nem értem
és nem is tartom támogathatónak, hogy a romániai jogkiterjesztést követelő LMBTQ-aktivisták olyan ügyeket is felvegyenek politikai agendájukba, amelyek nem feltétlenül a melegek jogaival állnak összefüggésben. Továbbá: nemcsak arról van szó, hogy melegfelvonuláson palesztin zászlóval vonulni a kognitív disszonancia súlyos és minősített esetét jelenti, hanem arról is, hogy mindez akár kontraproduktív is lehet, persze csak akkor, ha a szervezők is komolyan gondolják a melegek alapvető jogainak romániai elismertetését.
Pride, 2019: „Magyar, buzi két jó barát, együtt szenvedi Románia középkorát” – (eredetileg ezt szántam volna a cikk címének is, de na…, a „buzi” itt irónia, tessék helyesen érteni!) nem jó a rím, nem passzol a szótagszám, így kattog az agyam, miközben a Pride-ra indulok. Pár nappal ezelőtt vált ismertté egy közvéleménykutatás, miszerint Romániában a magyarokat és a homoszexuálisokat utálják a legtöbben, így adta magát, hogy kis versecskét fabrikáljak, amit dúdolhatok. FORRÁS: ITT
Ebben ugyanis legnagyobb támaszuk azok a jobboldali liberálisok lennének, akik viszont nem fekete-fehéren látják az izraeli-palsztin konfliktust, mi több, közülük egyre többen ismerik fel, hogy a Merkel Mutti wir schaffen das-ja teljes tévútnak bizonyult és Európának kezdenie kell valamit a fejét kontinensünkön már felütő politikai iszlámmal.
Mi több: ha ne adj Isten,
holnap támadás, fizikai agresszió ér egy meleg párt a nyílt utcán, akkor mire hivatkoznak majd az LMBTQ-szervezetek? Hiszen csak azt művelték velük, amit az általuk is támogatott palesztinok szoktak tenni a melegekkel.
Arról nem is beszélve, hogy az izraeli-palesztin konfliktus messze nem írható le a nyugati, egyre fékezettebb habzású balos gondolkodási sémák mentén, így az nem is illeszthető bele a hagyományos szabadságjogi harcok kontextusába – akkor is, ha paleszton részről kétségtelenül van ennek egy ilyen vetülete is.
Úgyhogy idén úgy döntöttem, kihagyom a kolozsvári Pride-ot, és reménykedem, hogy visszajön még az az igazi szabadságjogokért küzdő hangulat, amit 2018. óta minden évben volt alkalmam megtapasztalni.
Felcser V. Örs
Borítókép: Pride, 2019, Kolozsvár, Szent Mihály tér. Kép: Nethuszár
(Nethuszár)
