Születőben a román centrális erőtér, de hol kapunk benne helyet mi, magyarok?

Napok óta téma a mainstream román sajtóban a választások összevonásának problémája, a legutóbbi hírek szerint (2024. 02.12.) pedig válaszokat nem kaptunk, nem tudjuk még, hogy lesz-e komászáré, azaz összevonnak választásokat vagy sem, de az általános romániai belpolitikai kép szempontjából ez nagyjából mindegy is, nem több, mint médiazaj, amit technikai és nem stratégiai problémák kísérnek. Igaz, láttunk már olyant, hogy a hatalomtechnikai mindennapok stratégiai hibákba torkollnak, ilyenkor szoktak jól működő rendszerek is megreccsenni, Románia, mint állam pedig miden, csak nem jól működő rendszer. Mégis, Amerika ezen vidám keleti gyarmatán az instabilitás nem kívánatos dolog, különösen amióta háború zajlik szomszédunkban, így, ha a román elit bölcsességében nem, de az amerikaiak oda (ide) hatásában bízhatunk. Ugyanakkor a hatalmi piac logikája szerint az események immár csakis két végkifejletet hozhatnak: totális káoszt vagy a centrális erőteret. Kitekintésünk a román belpolitikára, avagy mire készüljünk mi, magyarok…

A mindennapi pártpolitikai alkudozásokon, és a két nagy párt, a PSD és a PNL számára kínált előnyökön túl, a dolognak van egy olyan kifutási lehetősége is, amely alapvetően rajzolná át Románia belpolitikai térképét, és határozza majd meg a következő tíz évünket. Ráadásul mindez nem valami anonim, senki által nem ismert éterben történt, hanem az orrunk előtt, a jelek is itt voltak, vannak, csak a kötelezőnél kevésbé figyeltünk rájuk. A román politika centrális erőterének kialakulásáról írtam már pár sort korábban is, most az akkori rövid eszmefuttatásom hosszabb kifejtése következik, miközben azzal is tisztában vagyok, hogy a zegzugos román belpolitika természete miatt nem kerül elemzésre az összes szóba jöhető lehetőség.

A „komászáré” és az alku lényege

Amikor e sorokat írom – február 14-én – akkor már másodjára hagyják abba eredmények nélkül a koalíció pártjai az összevonásról szóló tárgyalásokat, amikor jelen írás megjelenik a Nethuszár blog felületén – 15-én délután – akkor készülődik majd Ciucă és Ciolacu a másnapra, amikor is az utolsó tárgyalási fordulót tartják eme izgalmas kérdésben. Ebből kifolyólag nem tudhatom, hogy mi lesz a tárgyalások végeredménye, hogy lesz-e komászáré vagy sem, ha igen, akkor mely választásokat vonják össze végül.

Az emlékezetünk felfrissítése végett: két összevonásról van szó jelenleg, és korántsem biztos, hogy az egyeztetések során mindkettőt megtörténik majd. Az egyik, ami időben hozzánk legközelebb esik, az a helyhatósági választások összevonása az európarlamenti választásokkal, mindkettő június kilencedikén zajlana. Mivel a helyi hatalom képviselőinek mandátuma majd szeptember 29-én jár le, így az alsóbb szinteken átmenetileg kettős hatalom alakulhat ki: megválasztott polgármesterekkel, helyi tanácsosokkal, és hivatalban levő polgármesterekkel és helyi tanácsosokkal. Olyan ez, mintha Székelyudvarhelyen megnyerné Matyó a polgármesteri választást június kilencedikén, de a hivatalba, a hivatal szerződéseibe majd csak szeptember 29-én tekinthetne bele, addig pedig Gálfi Árpád azt csinál, amit akar, hisz teljes legalitásában marad polgármester az őszi szék- és széfátadóig. Ki garantáltja azt, hogy egy megbukott, de közel négy hónapig még hivatalban maradó polgármester majd jól végzi a dolgát? És akkor ezt a példát nyugodtan vonatkoztathatjuk az egész országra nézve.

Nem csoda, hogy az alkudozások nehézkesen mennek, ebben ugyanis a kőkemény instabilitási faktor is szerepet játszik, az újonnan megválasztott polgármesterek minden bizonnyal számtalan helyen kezdenének bele különböző csontvázak kidobálásába szeptember 29-e után, amikor már javában a parlamenti és az elnökválasztásra készül az ország.

A másik összevonás az már a parlamenti választásokat érinti – ezt összevonnák az államfőválasztás első fordulójával, illetve, a legújabb hírek szerint a második fordulójával. Azonban az összevonások tényétől függetlenül, ami végül vagy megtörténik vagy nem, a romániai belpolitikai események nagyjából egy irányba koagulálnak, olyannyira átlátható a menetrend, hogy aligha állíthatunk mást: a logika alapján szinte bizonyos, hogy az idei választások után megszületik a román belpolitikai centrális erőtér, persze ennek a logikának is vannak buktatói, vázolom is majd őket, de haladjunk szépen, sorban.

A jelek

A centrális erőtér alakulgatásának voltak már jelei: önmagában a koalíció létrejötte és annak működése is értelmezhető ebből a szempontból. A nagyjából évente cserélődő miniszterelnök korszaka után egy előre felépített miniszterelnök-csere menetrendje szerint közös kormányzásra adta a fejét az a két párt, amelyik a legtöbb szavazatot szerezte a legutóbbi parlamenti választásokon. És a dolog működött, legalábbis jobban működött, mint eddig bármi Romániában: a járvány után épp csak éledező országot telibekapta az ukrajnai háború, a gazdasági visszaesés, az energiaárak elképesztő emelkedése, az infláció és – legyünk őszinték! – ha a román kormányzat nem is tudta elkerülni, hogy áldozatok nélkül politizáljon, azért a két nagy párt koalíciója jelentősen tompítani tudta ezen negatív hatások lakosságra gyakorolt hatásait. Nézzünk magunkba: ha valaki öt évvel ezelőtt azt mondja nekünk, hogy Románia túlél egy két évig tartó és lezárásokkal, gazdasági tevékenység drasztikus korlátozásával járó járványt, akkor nem hittünk volna neki. Különösen szembe röhögtük volna az illetőt, ha öt évvel ezelőtt azt mondja nekünk, hogy Románia nemcsak a járványt éli túl, mint egységes állam, hanem az ezt követő háború idején sem reccsen meg – ezt már a sci-fi, vagy inkább a stand-up comedy műfajába tartozó humorbonbon kategóriájába soroltuk volna, semmint a komolyan vehető predikciók halmazába.

A PSD bemondja az all in-t

A centrális erőtér iránti politikai igény jeleinek ezzel még nincs vége. Marcel Ciolacu kormányfő és PSD-elnök nem is túl régen Szatmárnémetiben tett egy olyan kijelentést, amelyben román magyarokként illette az erdélyi magyarságot, nem mellesleg – és ez fontos, erről is beszélünk kell majd! – nem ellenséges, hanem kifejezetten baráti éllel. A miniszterelnök gondolatát felkapta ugyan az erdélyi magyar média is, mindeközben elsiklott figyelme az ugyancsak a szatmárnémeti eseményen Ciolacu társaságában felszólaló Stănescu szavai felett. A PSD vezérkarának erős embere arról értekezett ugyanis, hogy pártjának nincs mentsége, meg kell nyernie az idei választásokat (mindegyiket!) és úgy kell készülnie, hogy a következő tíz évben a PSD legyen kormányon.

Világos szavak, és nem egy teljesíthetetlen álom: a PSD minden felmérésben a legnépszerűbb párt, a liberálisok megszenvedték az általuk kreált kormányválságokat, Iohannis elnök kézi irányítását és saját kormányképtelenségüket – hiába Nicolae Ciucă, ő már későn jött és válságmenedzselésre érkezett, nem a Romániában amúgy sem egyszerű pártpolitikai machinációk irányítására. A PNL végül oda jutott, hogy kisebbik koalíciós partnerként kormányon van ugyan, de pártként immár nem több, mint egy PSD-s alapszervezet.

Vissza a lényeghez: Stănescu szavai tehát nem az üres légtérbe hullottak, nagyon is komoly és valós pártbéli óhajnak adott hangot: ha nem most, akkor mikor, ha nem ők, akkor kik? És, igen: alaposabban megvizsgálva a romániai belpolitikát, akkor azt látjuk, hogy a drageatlanított PSD-n kívül ma alig mutatkozik kormányképes erő. A PSD tehát készen áll elfoglalni a belpolitikai központot.

Üzen a PNL is: két pogány közt egyedül mi vagyunk…

Raluca Turcan, a PNL politikusa és párton belüli befolyását tekintve sem elhanyagolható képviselője egy szebeni rendezvényen bocsátkozott mélyebb elemzésbe, ami a román belpolitikát és a PNL abban elfoglalt helyzetét illeti. Az általam legjobban szeretett politikus, Turcan (aki a regionalizmus egyik gerillaharcosa a román parlamentben és saját pártjában egyaránt, ez irányú és európai pénzek lehívását jelentősen megkönnyítő törvényjavaslatát az akkori pártelnöke és miniszterelnöke, Ludovic Orban kaszálta el!) a ma valóságát a következőképp vázolta fel: egyfelől vannak a jobboldali-liberális ellenzéki pártok, mint a Jobboldal Ereje (Forta Dreptei), amelyik nem több, mint Ludovic Orban egyszemélyes projektje, az USR, illetve a PMP – ezen pártok közös jellemzője, hogy képtelenek kormányozni, míg a másik oldalon ott van a szélsőjobboldali AUR, amelynek kormányra kerülése egyenesen katasztrófa lenne Románia számára. A helyzetértékelés – akár tetszik nekünk, akár nem: valós!

Amikor pedig valósnak látjuk Turcan helyzetértékelését, akkor aligha kell kimondani a nyilvánvalót, hiszen a pártok körforgási dinamikája magától is arra az eredményre vezet, hogy Romániában van egy centrális erőtér, ez lenne a PSD és a PNL közös kormányzása, míg tőlük jobbra és balra csak szélsőséges, illetve kormányképtelen erők vannak.

A választások összevonásának lényege

A román mainstream média véleménye és információi alapján egyöntetűen az a kép rajzolódik ki, hogy a választások, különösen a helyi választások összevonása azért került napirendre, mert a felmérések alapján az AUR immár második helyre jött fel a pártok rangsorában. Ez pedig különösen veszélyes helyzetet teremthet a PNL számára – a liberális párt, ha az európarlamenti választásokon az AUR mögötti harmadik helyre szorul, akkor hatalmas belső feszültségekkel kell szembenéznie. Egyrészt a párton belül nem mindenki maradéktalanul elégedett azzal, hogy koalícióra léptek az ősellenség PSD-vel és minél közelebb vagyunk a binom főarchitektorának számító Iohannis elnök távozásához, ezek a hangok annál erősebbek lehetnek.

Mindeközben a párton belül információs hatalommal nem igazán rendelkező Ciucă elnök széke is meginoghat (őt, nem minden alap nélkül, Iohannis emberének tartják), ami végső soron a koalíciós kormányzásra is hatással lehet – és itt válik érdekeltté a PSD is abban, hogy a Ciucă-féle PNL továbbra is aktív játékosa maradjon a politikai térnek, hiszen egy szociáldemokratákkal ellenséges, kormányból kilépő PNL, amennyiben a PSD nem szerez egyedül alkotmányozó többséget a választásokon, amire kicsi az esély, magát a vörösöket is állva hagyja a Victoria palotáért folyó versenyben. Magyarán: az egyedül többséget szerzeni nem tudó PSD számára nincs más koalíciós társ a politikai térben.

Igaz, láttunk már immorális lépéseket a román belpolitikában, talán túl sokat is, de azért az elég súlyos lenne, ha a PSD végül az AUR-al lépne koalícióra, ezen kívül pedig csak egy képlet jöhet még szóba, a PSD-RMDSZ koalíció, amennyiben persze az RMDSZ eléri az öt százalékos küszöböt, illetve eredménye elég lesz ahhoz, hogy a PSD-vel együtt többséget alkossanak, amire a jelenlegi felmérések alapján nem sok esély mutatkozik. Egy ilyen helyzetben viszont Ciolacu szembetalálná magát egy PNL-AUR-USR-PMP-Forta Dreptei tömbbel, akiktől naponta kapná meg az olcsó, de jól működő vádat: a magyarokkal együtt teszi tönkre Romániát, eladta Erdélyt stb. Lehet erre legyinteni, csak épp kormányozni nem lehetne egy ilyen zűrzavarban, márpedig a Ciolacu által szándékozott reformok véghezvitele nélkül Románia egyszer csak megreccsenhet.

És még mindig csak egy pillanatképben rögzítettem a román belpolitika bonyolult viszonyait, de remélem érthető, hogy mind a PNL-nek, mind a PSD-nek van érdeke abban, hogy összevonja a választásokat, ezzel megnövelve a részvételt és így közvetve segítve a PNL-t abban, hogy megőrizze második helyét a pártok rangsorában.

A tíz pontos kérdés: mi van akkor, ha…?

Az AUR-t eddig úgy említettem, mint a PSD lehetséges koalíciós társát, de mi van akkor, ha…? Ha a liberálisok nem tudnak megegyezni a PSD-vel a választások összevonásáról, és, hogy eredményeiket valahogy maximalizálni tudják, idő előtt kilépnek a koalícióból és átmennek ellenzékbe? Immorális lépés lenne? Minden bizonnyal, de láttunk már immorális lépéseket a PNL-től, magától Klaus Iohannistól is, elvégre azért beszélhetünk most a binomról. Egy ilyen forgatókönyv esetén könnyen szembe találhatjuk magunkat egy PNL-AUR-PMP vagy ehhez hasonló kormánnyal, és minden bizonnyal a PSD soraiból is lennének, akik átülnének az AUR-hoz! Más kérdés, hogy a PNL ezzel már középtávon kinyírja saját magát, és nyugati szövetségesei is sorban fordulnának elő tőle, de a pillanatnyi zsákmány illata elég sok politikust bódított már el mioritikus tájainkon ahhoz, hogy ezt a forgatókönyvet se zárjuk ki teljesen. (Ahogy a román média jelentős része is számol ezzel a lehetőséggel, ha nem is túl nagy valószínűséggel). Ez a lépés ugyanakkor döntené a dominót is, nem alakulna ki a centrális erőtér, évtizedekre befagyna az ellenségeskedés a PSD és a PNL között, miközben a gazdasági nehézségeket egy folytonos politikai instabilitás kísérné – ami az álmoskönyv szerint nem túl kedves mindennapokkal kecsegtet minket. Ezért említettem Amerikát írásom elején – e rémforgatókönyv megvalósulása ellen leginkább a washingtoni erők tudnak odahatni, elvégre a Fekete-tenger miatt Románia fontosabb, mint több más európai állam, stratégiai partnerségi szerződésünk van velük és amerikai katonák – és fegyverrendszerek! – ezrei vannak jelen országunkban.

A kihagyhatatlan fűszer: részvétel!

Ahogy azonban már céloztam rá, kell még valami ahhoz, hogy a centrális erőtér lényegét jelentő binom kormányzása, helyi hatalmának kiterjesztése megtörténjen – ez pedig a választói részvétel. Romániában ez nem szokott túl magas lenni, a legutóbbi parlamenti választáson 33 százaléknyi polgár gondolta úgy, hogy le kéne adnia voksát, ami nem egy túl acélos arány. Azonban idén ez a trend megfordulhat: mivel a képviselői helyek száma a két nagy párt között továbbra is választási versenyben dőlne el (még ha egyes körzetekben lennének is külön, helyi specifikumra vonatkozó alkuk), így a binom mindkét tagjának érdeke, hogy saját szavazói közül MINDENKIT elvigyen szavazni!

Igen, ismét kihangsúlyozom: mindenkit – ugyanis ebben a képletben már nem elég a lehető legtöbb, hanem a maximumra kell törekedniük – plusz 2-3 százalék a választásokon, a majdani koalíciós alkudozások idején ugyanis akár miniszteri széket is érhet! Ez persze kihat a választási részvételi adatokra, és akkor tegyük hozzá, hogy az AUR szavazóinak jelentős része pedig egy olyan réteg lehet, akik eddig nem, vagy nem igazán vettek részt a parlamenti választásokon.

És még ezt is lehet fokozni! Ha igazak a hírek, és összevonják a parlamenti választásokat az elnökválasztás első fordulójával, akkor ez a részvételi arány könnyen lehet, hogy eléri az utóbbi húsz év maximumát is. Persze ezt a részvételi arány-maximumot ne ruházzuk fel túl nagy számmal képzeletünkben: az utóbbi négy-öt elnökválasztáson a részvétel stabilan 50 százalék felett volt (az első fordulóban), míg a parlamenti választásokon talán 2004-ben lépte át utoljára a részvételi arány az 50 százalékot.

Azonban az sem megoldás, hogy múltbeli eseményekből axiómákat építünk magunknak: a fentebb vázolt belpolitikai kényszerek és állapotok miatt ugyanis minden lehetőség megvan arra, hogy az idei választásokon jóval magasabb részvételi arány szülessen – ez pedig már a magyar parlamenti képviseletre is komoly veszélyt jelent, mi pedig úgy teszünk, mintha esne az eső, holott szerény személyem számításai szerint egy 55 százalékos részvétel esetén (ami nem elképzelhetetlen) az RMDSZ már nem éri el az öt százalékos küszöböt. Persze, tudom, tudjuk, ott van az alternatív küszöb, csakhogy az épp hogy a parlamenti jelenléthez elég, egy ilyen eredmény esetén a Szövetség már nem jöhetne számításba mint koalíciós társ, így aztán arra sem lenne képes, hogy megakadályozzon egy AUR-t is magába foglaló kormányt.

És benne mi, magyarok…

A helyi választások összevonása az európarlamenti választásokkal szintén komoly kihívást jelentene a magyar politikai erők számára. Amint azt tudjuk, a két nagy párt közötti tárgyalásokon nemcsak a választások összevonásáról beszélgetnek, hanem a helyi összefogásáról is, mind a HotNews, mind a G4Media arról írt korábban, hogy településekre lebontva osztják el egymás között a polgármesteri, megyei elnöki helyeket – ahol egyik jelenleg is hatalmon van, ott a másik nem állít ellenjelöltet, ahol egyikőjük sincs (USR, PMP vagy RMDSZ alkotja a helyi hatalom vezetői részét) ott pedig megegyezések alapján dőlne el, hogy melyik nagy párt állítson jelöltet, míg a másik fél nem indít ellenjelöltet. Marcel Ciolacu erre is célzott, amikor az említett szatmári pártrendezvényen odaszólt Szövetségből jelenlevő kollégáinak, miszerint a PSD szeretné megnyerni magának Szatmár megye elnöki és Szatmárnémeti megyeszékhely polgármesteri székeit. „Remélem az RMDSZ nem fog ezért megharagudni”, tette hozzá viccesen Ciolacu és alig hiszem, hogy a jelen levő tulipános képviselők mosolya nagyon őszinte lett volna. A kis intermezzo jól jelzi, hogy egy ilyen egyezség alapján mire lehet számítani, de azért írjuk le ezeken a hasábokon is.

Tekintve, hogy a PNL bázisa Erdélyben a legerősebb, ami azt is jelenti, hogy délen vagy Moldvában nem sok polgármesteri helyet tudnának elnyerni, még akkor sem, ha a PSD nem indítana ellenük jelöltet, és tekintve, hogy az egyezség alapján PSD-s megyékre, megyeszékhelyekre, városokra nem röpülnek rá, így a liberálisok számára csak egy út marad: az erdélyi régióban meglévő USR és RMDSZ-es pozíciók elszerzése. Ciprian Dobre egykori Maros megyei tanácselnök és helyi liberális vezér már tavaly jelezte: pártja igényt tart a polgármesteri és a megyei elnöki székre is.

Amennyiben a PSD-vel országos szinten megszületik a választások összevonásáról szóló, de mellékletként a helyi együttműködést is szabályozó egyezség, akkor Marosvásárhelyen nem lesz magyar polgármester és a megyei elnöki szék megtartása is kétségessé válhat, de veszteséget kell majd elkönyvelnie az RMDSZ-nek Szatmár, Bihar vagy épp Szilágy megyékben is. Túl azon tehát, hogy a választások összevonása révén megemelkedő részvételi arány az RMDSZ öt százalékos küszöbét sodorhatja veszélybe, a helyi hatalomból való magyar részesedés is komoly károkat szenvedhet – ez a román centrális erőtér magyarok által megfizetendő ára a jelen helyzet alapján. A másik oldalon viszont a káosz, a hanyatlás, a folyamatos instabilitás áll, ami szintén nem a kisebbségek számára szokott előnyöket kínálni.

A 2024-es választási szuperesztendő nemcsak a román választópolgároknak lesz érdekesen nehéz vagy nehezen érdekes, hanem nekünk, magyaroknak is. Arról már nem is beszélve, hogy a népszámlálási adatok alapján egy kedvezőtlenebb választási eredmény, illetve a minimum tíz évre tervező román centrális erőtér teljesen átszabhatja azt a keretet, amiben eddig működtetni tudtuk közösségeinket.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)