260 éve történt: SICVLICIDIVM

Sosem volt könnyű dolga velünk, székelyekkel, a különböző nagy- és kisebb hatalmaknak, és nem valami burkolt hősiesség vezet, amikor ezt mondom, hanem szimplán a vérünkbe oltott ellenkezés azokkal szemben, akik torkunkra akarnak, akartak lépni. Madéfalva ennek az évszázados küzdelemnek a tragikus fejezete.

Ma van 260 esztendeje annak, hogy egy Mária Terézia parancsára, egy horvát–magyar származású gróf székely gyerekeket, asszonyokat – ártatlanokat – mészárolt le Madéfalván.

A történelmi háttérbe bele sem megyek, remélhetőleg mindannyian ismerjük: Mária Terézia úgy döntött, neki katonaság kell és határvédelem, ezért elrendelte, hogy Erdélyben is állíttassék fel három székely és két román határőrezred. Csakhogy a székelyek, a katonáskodásért cserébe ősi jogaik elismerését kérték, ami nem igazán tetszett a bécsi udvarnak. És amikor valami nem tetszett nekik, akkor erőszakhoz, cselhez, ármányhoz folyamodtak.

1764-ben, január hetedike hajnalára, a császári csapatok, báró Siskovics József vezetésével körbezárták Madéfalvát, ahol a székelyek vezetői is találkozót szerveztek, vitassák meg, hallám, mit lehet tenni a helyzetben. Az is lehet, beadták volna a derekukat, és igent mondanak a határőrezredek felállítására, de ezt már sosem tudjuk meg. Vízkereszt utáni hajnalon ugyanis az osztrák csapatok ágyúikkal szétlőtték Madéfalvát, a menekülni igyekvő asszonyokat, gyerekeket, férfiakat kardélre hányták.

Az esemény Siculicidium néven vonult be a történetírásba a siculus (jelentése székely) és a genocídium (jelentése népirtás) szavak összeolvadásából.

A székelység nem felejtett: 1899-ben hatalmas kőoszlopot – tetején kitárt szárnyú turulmadárral – állíttatott Madéfalván, a lemészároltak emlékére, amelynek talapzatára felvésték: SICVLICIDIVM.

Érdekesség, hogyha a betűket a római számoknak feleltetjük meg, akkor pont 1764 jön ki – a vérengzés éve.

Ma van tehát 260 esztendeje, hogy osztrákok mészárolták le őseinket egy fagyos hajnalon.

Emlékezzünk rájuk!

(Nethuszár)