A román beteg

Habár a latin spirit bizonyításához a spanyolviasz és az emésztés utolsó szakaszának kapcsolata túl kevés, a Dâmbovița-menti politikai osztályunk mégis úgy tesz, mintha valami nyugodt, laza és vidám országban élnénk, ahol gondot csak a víz képletében egyet nem értő a nanocsippes kólától megszédült polgártársak jelentik. A kórt már sok helyen megfigyelték, a brit tudósok szerint a DHVp-vírus (Demokratamivoltra Hivatkozó Valóságpárhuzamosság) a felelős ezért a járványért, amely immár biztosan elérte Bukarestet is. A román beteg a korábbi sokkoló tünetekből viszont semmit sem értett meg, és továbbra is beleprüszköl az ország lakosságának arcába, majd a taknyát is belénk törli – mert így kampányolnak ők. Legalábbis erre következtethetünk, ha az alig két hónapja politikai puccsot átélt mioritikus tájaink híreit böngésszük.

Ilie Boilojan, ez a kétségkívül jobb sorsra érdemes és egyébként eddigi eredményei alapján egyik legtisztelhetőbb romániai politikus úgy fogalmazott, hogy a Iohannis elnök felfüggesztésére irányuló parlamenti kezdeményezés nem több mint „politikai játszma”. Aki lemaradt volna: Georgescu dákómessiás pártja, a POT azért gyűjt aláírásokat a román parlament képviselőitől, hogy Iohannist meneszthessék abból a hivatalból, ahol mandátuma lejárta után továbbra is tartózkodni szíveskedik mindannyiunk óhaja ellenére.

Bolojan terminus technicusa mint cseppben a tenger mutatja, hogy még kommunikációilag sem tudják a helyzetet kezelni. Amikor egy amúgy is megvetett, második mandátumában csakis csalódást keltő, az ország lakosságának közel nyolcvan százaléka által pokolra kívánt Klaus Iohannis felmentésével kezd foglalkozni egy parlamenti párt, akkor az minden, csak nem politikai játszma!

Persze Bolojan aggodalma sok szempontból érthető: vélhetően ő maga sem kedveli túlzottan a szebeni szászt, az érzés némiképp kölcsönösnek tűnik, de a PNL-ben épp elegen ülnek még olyanok, akik Klaus embereinek számítanak. Az pedig igazán veszélyes játszma lenne, ha a parlament elé kerülne Iohannis felfüggesztésének kérdése. Egy ilyen szavazás során vélhetően a történelmi szégyen fogalmával írhatnánk le az eredményt, alig tudom elképzelni, hogy maroknyi wernerista képviselőn kívül bárki is Klaus Iohannis maradására voksolna. Nagyjából 90 százalékos többséggel küldené el a parlament oda, ahova való, csakhogy ez a PNL-re is visszaüthet, ami Bolojan pártelnöki székébe és vélhetően a PNL további erodálásába, majd végleges eltűnésébe kerülne. Amit pedig most felvázoltam, az maga a politikai játszma, Bolojan pedig azért hibázik nagyot, amikor ezt a fogalmat használja, mert nagyon könnyen találhatja magát olyan helyzetben, amikor őrá mondják majd ugyanezt.

Az AUR pedig eldöntötte, hogy Georgescut támogatja a májusi elnökválasztáson, ami azt is jelenti, hogy a szélsőjobb összezár, szavazataik immár nem oszlanak meg, hacsak nem indul el Sosoaca asszony, akit viszont tavaly a CCR már a kampány kezdetén kizárt a versenyből így most érdekes lenne, ha engedélyezné részvételét ugyanazon versenyen – mert ugyebár a politikai játszmák.

A PSD dettó: miután tavaly még ők is felsorakoztak Crin Antonescu jelöltsége mögé, idén januárban már gondolkodási időt kértek, aztán felméréseket vizsgáltak, de nyugi, Ciolacuék nem táncoltak vissza – még! – így aztán mára már eldöntötte a párt csúcsszerve, hogy Antonescut támogatják. A képlet ezek szerint azt mutatja, hogy az izolacionista tábor egy tudománytalanan marhaságokat mondogató, küldetéstudatos vén kommunistát állít jelöltnek, míg a proeurópai tábor egy valamikori puccsistát, akinek óriási szerepe van abban, hogy ide jutott a román közélet, ahova, nem mellesleg nyugatos elköteleződése igencsak megkérdőjelezhető.

Diagnózisunk tehát: a román beteg állapota nem javul, a következő állomás az intenzív osztály!

-örsh-

(Nethuszár)