Két hét múlva mecset lehet a Hagia Szophia

Két héttel elhalasztotta és július 15-re tűzte ki az újabb tárgyalást Hagia Szophia mecsetté válásáról a török államtanács.

A kezdeményezést támogatja Erdogan államfő, az erre vonatkozó kérést viszont egy, a kormányhoz közel álló iszlamista civil szervezet nyújtotta be, amelyik azt állítja, hogy a Hagia Szophiát múzeummá nyilvánító 30-as évekbeli rendéleten található Atatürk aláírás egyszerűen hamis.

Korábban írtuk:

A török államtanács ma, csütörtökön dönt arról, hogy mi legyen az Isztambuli Hagia Szophia bazilika sorsa – azaz: újra mecset lesz, vagy megmarad múzeumnak?

A döntés eredménye több mint szimbolikus üzenet, vélhetően hosszú időkre megmérgezheti az iszlám és a keresztények közötti hangulatot, nem mintha ez ma olyan békés lenne, ahogy a világi állam török híveinek is a prioritáslistáján előkelő helyet foglal el a Hagia Szophia sorsa.

Szerdán, azaz tegnap, a döntés előtti napon még Mike Pompeo is azzal a kéréssel fordult Törökországhoz, hogy legyenek szívesek és hagyják meg a bazilika jelenlegi múzeum státusát. Recep Tayyip Erdogan török államfő ugyanakkor azt javasolta, hogy a bazilika legyen ismét mecset – ez nem új, isztambuli főpolgármester korában már ezzel a gondolattal kacérkodott Erdogan bácsi, akkor volt is némi feszkó a világi törökök, az iszlamisták és a keresztények között.

A Hagia Szophia évszázadokon át a bizánci kereszténység központja, olyan az ortodoxnak, mint a római katolikusoknak a Vatikán és annak Szent Péter temploma. A Hagiát kifosztották már a muzulmánok, a keresztes lovagok, és mindenki, aki arra járt, és akart egy falatot magának például a 800-ban (!!!) épült bronzkapuból. Aztán az 1900-as évek elején, az első világháború után jött Kemal Atatürk, a világi török állam megteremtője, és pontot tett az ügy végére, egyszerűen

múzeumnak (és ezáltal védetté is) nyilvánította a bazilikát.

Kemal Atatürk akkor így nyilatkozott a Hagia Szophiáról

„az emberi civilizáció emlékműve kell legyen”,

majd múzeummá nyilvánította, és, hogy szándékát egyértelműbbé tegye, törvényt hozott arról, hogy az épületben tilos az imádság. Minden imádság, így aztán se a muzulmánok, se a keresztények nem tudtak nagy port kavarni, ahogy a zen buddhisták sem, bár őket egyrészt nem igazán érdeklik a bazilikák, másrészt törökországi számuk viszonylag elenyésző, úgy is mondhatnánk, hogy konvergál a nullához.

Szóval: Atatürk múzeummá nyilvánítja, és a világi török állam hívei számára ezt követően szintén szimbólummá válik a épület. A Konstantinápolyi Ortodox Egyház ugyan eleresztett egy halovány kérést, hogy a Török Köztársaság kikiáltásával párhuzamosan szentelhessék fel a Hagia Szophiát, de ez nem jött össze, Atatürk emberi viszont rendesen kiürítették a bazilikát, szőnyegeket, vallási kegytárgyakat vittek el, fene sem tudja, hogy milyen logika alapján, de az tény, hogy Kemál bátyó ezzel a két lépésével (múzeummá nyilvánítás és tárgyak elvitele) rendesen felbőszítette mindkét közösséget, úgy a keresztényeket, mind a muzulmánokat, viszont Atatürk sem arról volt híres, hogy szívbajos lenne, különben nem tudott volna komoly területeket megőrizni Törökország számára az I. világháború után, így aztán ment előre a maga világi államépítés nevű útján, leszarva a vallási tiltakozókat.

A Hagia Szophia azóta is olyan Isztambulnak, mint Budapestnek az Újpest-Fradi, vagy Erdélynek a román–magyar focimeccs, újabban az úzvölgyi temető, még újabban a Békás-szoros – időről időre fellángolnak viták, hogy kié is a bazilika, a muszlimoké vagy a keresztényeké, de aztán megy minden tovább múzeumként. Legalábbis eddig.

A bajok viszont már korábban elkezdődtek, amikor Recep bácsi Isztambul főpolgija lett, akkor nem egyszer tett olyan kijelentést, hogy a Haga Szophiát vissza kell alakítani mecsetté. Azóta Recep államfő lett, és valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy ezt a kényes kérdést erősen egyoldalúan ugyan, de lerendezze – ezzel egyúttal újabb tanújelét adva annak, hogy a NATO negyedik legerősebb hadseregét magáénak tudó Törökország más irányt vesz.

A Hagia Szophia pedig – mint több száz éve folyamatosan, valószínűleg bölcsen tűri majd az újabb gazdicserét, amíg egyszer csak össze nem omlik, amire komoly esélyek vannak, de úgy látszik, hogy ez az, ami pont fix senkit sem érdekel.

Örsike

(Nethuszár)