Miről is szavazunk hatodikán? A jövő Romániája és benne mi, magyarok

Kissé unalmasan, nyögvenyelően zajlik annak a parlamenti választásoknak a kampánya, amely talán a legjelentősebb voksolás lesz azok közül, amelyekből az utóbbi húsz esztendőnkből – szívesem eladom! – megadatott nekünk itt, az Erdéllyel egyesült Romániában.  Miért is mondom ezt?

Ahogy a Nethuszáron már több alkalommal is írtunk erről, Románia alapos átalakítás elé néz. Azt mindannyian tudjuk, hogy erre szükség van, a kérdés csak az, hogy a PSD nyolcéves ámokfutása után érkező liberálisok, élükön Iohannissal megteszik-e majd, ami kell, vagy sem. Az a rossz hírem, hogy igen, megfogják – az más kérdés, hogy a tettet magát jól hajtják-e végre! Nehogy azt higgyük, hogy államférfiak gyülekezete lett belőlük, és érzik a felelősséget, egészen más okai vannak annak, hogy a következő négy esztendőben mindenhez hozzá fognak nyúlni, amihez csak lehet, kell és érdemes.

Először is: a politikai széljárás nekik kedvez, nem is gyengén.

Amennyiben a PNL alakít kormányt, és úgy néz ki, hogy ők fognak, akkor az államfő és a kormány, valamint a parlamenti többség egyszínű lesz. Iohannis, az ő kedvenc miniszterelnöke, Ludovic 0. és a PNL, mint a parlamentben többséget adó párt – akárkivel is álljanak össze koalícióba, ilyen összetétel még egyszer nem adatik meg nekik. Ráadásul Iohannisnak ne lesz több mandátuma, és az általa annyiszor beígért alkotmányossági reformot szeretné hátra hagyni, mint politikai örökségét. És mindemellé számoljuk oda azt is, hogy mind az államfőnek, mind a kormányfőnek jó ázsiója van az uniós intézményvezetők körében. Sok vizet nem zavartak, így a támogatás, a félrenéző pillantások, az elnéző baráti mosolyok korszaka nylít meg a követklező román kormány előtt.

Másodszor: irtózatosan sok pénz érkezik az Uniótól.

A Next Generation EU, valamint a szokásos kohéziós alapok összesen nyolcvan milliárd eurót tesznek ki. Ismétlem, nyolcvan milliárd, ez számszerűen így néz ki: 80.000.000.000 euró. Szorozd meg négy és féllel  na, annyi lej. Eszméletlen sok, és ráadásul van is, amire elkölteni. A lerohadt országnál már csak egy jobb biznisz létezik a világon: háborút indítani, ahol mindkét félnek te árulod a fegyvert – mivel Románia erre alkalmatlan, így marad a lerohasztás, amiben igazán aranyérmesek a fiúk, de az újjáépítés, átstrukturálás olyan pénzeket jelent, amelyeket egyetlen pártkassza sem hanyagol el. A PNL sem fogja, és – hiszitek vagy sem – de nyolcvan milliárd az az összeg, amiből nem lehet annyit lopni, hogy a népnek legalább ne jusson valami. Magyarán: lesznek autópályaépítések, lesznek befektetések, lesz itt minden, mi szemnek, szájnak, na meg a zsebnek ingere, persze a szokásos korrupciótól kísérve, de nálunk ugye a választási lehetőség annyit tesz, hogy

a.: ellopnak mindent

b: macar au facut ceva

Harmadszor: a nyugati támogatás.

Románia sosem volt a Nyugat fekete báránya, ezzel az országgal bármit meg lehet tenni, most, hogy az elnökünk német, még inkább, lásd Merkel mama aggódását a német polgár spárgafogyasztási lehetőségei miatt. Klausunk azonnal ugrott, és a biztos fertőzésbe küldött/engedett több ezer románt, dacára annak, hogy a kontinens akkor még épp a karantént nyögte. Kár is ezt ecsetelni: Románia egyik fejlett nyugati államnak sem okozott soha zavart, és a hála nem is marad el – most, hogy a liberális irányvonalak összeérnek, ez még látványosabb lesz. Csak kérniük kell, és megadatik – lásd, Orban nyugodtan nyilatkozhat olyanokat is, hogy feloszlatja az Alkotmánybíróságot, egy csöpp homlokráncolás sem érkezik az jogállamista Európa irányából. Azt tegyük hozzá, hogy EZ a CCR nemcsak feloszlatást, hanem börtönt érdemel, döntésük egyenes következménye volt a fertőzések számának megugrása – ahogy erről is írtunk már, lásd ITT. De attól sem verte ki a hideg víz az EU-t, hogy Iohannis a karantén elrendelésekor hatályon kívül helyezte az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Hiába na, Orbán- és Orbán-kormányok között különbség van, és nemcsak az ékezetre gondolok.

Jó kérdés, hogy vajon tényleg EZ jön majd kormányra is, vagy mindezek a választási előkészületben szerepeltek a menüben, a PSD-vel vívott vég nélküli háború eszközei voltak csak, és kormányra kerülve majd normális (normálisabb) irányt vesznek a dolgok? Tudom, ez az ország a világ legnagyobb túlélőtábora, így aztán megéri óvatosnak, kishitűnek lenni, mi a puskaport akkor is zárazon tartjuk, ha a szar már a nyakunkig ér, de azért vannak biztató jelek is.

Kis híján autonóm lett Székelyföld,

és mindez egy PNL-s javaslatnak köszönhetően. Egy percnyi távolságra álltunk attól, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók, az ADR-k önálló jogi személyiséggé váljanak, és ők bonyolítsák majd le az uniós pályázatokat – Bukarest nélkül! Nagyon remélem, hogy fel tudjátok fogni, mit jelent mindez Székelyföld és Erdély gazdasági fejlődésének szempontjából. Ennek a keretét megteremtő törvény sorsa viszont jól mutatja, hogy legalább két PNL-ről beszélünk – az egyik ugye Marcel Bolos PNL-je, aki az uniós pénzek lehívásának sikerességével érvelve az ADR-k függetlenségét javasolja, a másik pedig Ion Stefan PNL-je, aki azzal utasítja el a racionális érveket, hogy majd az RMDSZ a három magyar megye külön régióba való tömörítését fogja kérni, így Székelyföld autonómmá válik – a hercehurcáról írtunk már korábban, lásd itt.

Az ADR-k körüli változtatás igénye azonban nem sikkadt el azzal, hogy a fent említett Bolos-féle javaslat nem ment át a párt szűrőjén: Raluca Turcan PNL-s képviselő aláírásával, az összes parlamenti párt támogatásával a Parlament végül megszavazta! Hogy mégis miért nem vált mára valósággá? Nos, Ludovic 0. megtámadta az alkotmánybíróságon…

Ludovic O. megóvta azt a törvényt, ami önállóvá tette volna a Székelyföldet is tartalmazó Központi ADR-t

Mindez jól mutatja, amiről beszélni akarok:

két PNL van, és abból az egyiket szeretjük. A másikat pedig nem.

Ugyanakkor az is látható, és a kampányban szinte egyebet sem hallottunk, hogy a Ludovic 0.-féle PNL, és Iohannis államfő, szintén hatalmas fejlesztésekben, befektetésekben gondolkodnak, elég, ha csak arra gondolok, amit a PNL a kampányban tett nyilvánossá, úgy is mint kormányprogramot, úgy is, mint irányadó projektet a jövőre nézve: a PLANUL NAŢIONAL DE REDRESARE ŞI REZILIENŢĂ (PNRR), túl azon, hogy ambiciózus, olyan területeket mozgat meg, amelyek számunkra is húsbavágóak: energetikai szektor modernizálása és fejlesztése, digitalizálás, infrastruktúrafejlesztések, környezetvédelem stb.

Nem azt mondom, hogy ebből aprólékos és mindenre kiterjedő kormányzati munka lesz – ezt még befolyásolják majd a koalíciós tárgyalások, de azért beszédes, hogy mi mindent terveznek, és az ő látkörükben Székelyföld kissé homályosan kerül képbe, legalábbis az alapján, hogy a tervezett útfelújításokból EGY jut a magyar megyéknek: a Csík-Sepsiszentgyörgy szakasz. Vasútból pedig pont semmi…

Arról már nem is beszélek, hogy a Next Generation EU pénzekből a kis- és középközépvállalkozások támogatása az egyik elsődleges célpont – és ezeket a pénzeket, ellentétben a kohéziós alapokkal, mégcsak nem is lehet olyan egyszerűen másra költeni, vagy ellopni, ugyanis szigorúbb, úgymond banki feltételek mellett adják. Ez alapján azt is leszögezhetjük: amennyiben a magyarság nem, vagy csak alig, lélekszámához és szükségeihez mérten kevésbé részesül ezekből a forrásokból, amennyiben a magyarlakta települések kimaradnak az energetikai fejlesztésekből, a digitalizálásból, a környezetvédelmi befektetésekből (helló, Koszta-kóla!), az oktatási intézmények modernizálásából stb., akkor az erdélyi magyarság leszakadása, elszegényedése véglegessé, visszafordíthatatlanná és végzetessé válik!

Ha azt nézzük, hogy a magyar vezetésű megyék, városok, falvak mennyire használták ki az EU idén lejáró hétéves költségvetési ciklusában rejlő lehetőségeket, akkor komoly és jogos hiányérzetünk támadhat – ez tény, ami aligha vitatható.

Egyéb várható változások:

Említettem az alkotmány várható reformját. Emellett azonban több olyan módosítás is lóg a levegőben, amely szintén érzékenyen érinti majd a magyarságot. És ebben az értelemben a „magyarság” alatt nem csak az RMDSZ-t, hanem az összes magyart értem, függetlenül attól, hogy milyen politikai ideológiát képvisel, vagy épp kire szavaz és kire nem.

Várhatóan eltörlik az alternatív küszöböt – a jelenlegi szabályozás szerint, amennyiben egy párt négy megyében eléri a 20 százalékot, akkor parlamenti párt lesz belőle. Igaz, így kevesebb képviselőt és szenátort juttathat be, mint az 5 százalékos küszöb megugrásával, de bent van a parlamentben. Rossz nyelvek szerint ezt a küszöböt csak az RMDSZ kedvéért tették bele a választási törvénybe, de teljesen mindegy, hogy ez igaz vagy sem, ugyanis több mint biztos, hogy a következő négy évben ezt eltörlik (az viszont lehet, hogy egy újfajta, a regionális pártoknak is kedvező alternatív küszöböt ismét törvénybe iktatnak, ahogy a parlamenti küszöb csökkentése is előfordulhat).

Az alternatív küszöb eltörlése ugyanakkor csak az RMDSZ-t fenyegeti, és nem az erdélyi magyarságot – utóbbi még jól is járhat, ha a körülmények végre nem kényelmesitik el a Szövetség vezetőit, így kénytelenek megharcolni a szavazóik kegyeiért, mert az öt százalékos cél egyre kevésbé lesz tartható csak és kizárólag az RMDSZ-ből élő tömegek szavazataival. És egyre inkább felértékelődik az eddig nem szavazó, vagy nem az RMDSZ-re szavazó erdélyi magyar.

Ugyanakkor nemcsak várható, hanem szinte biztos, hogy megtörténik a helyhatósági választások kétfordulóssá tétele. Az utóbbi években már kezdett kialakulni az a szokásrend, hogy önkormányzatin van magyar-magyar verseny, míg a parlamentin összefogunk ugye, s leszünk egy cél, s akarat, s minden. A kétfordulós helyi választások viszont az erdélyi magyarság politizáló részét – ideértve a nem RMDSZ-szavazókat is – olyan új helyzet elé állítja, amikor sokan kell majd sok mindent újra gondoljanak, és az RMDSZ számára a matek már nem lesz olyan egyszerű, mint eddig, a polgármester-RMDSZ-lista tengelyen működő választói automatizmusokat is elvesztheti, amennyiben helyi szinten versenytársa akad, és lesznek versenytársai, ugyanis a kétfordulós akár újabb formációk megjelenéséhez is vezethet. Az viszont biztos, hogy Szatmárnémeti és Marosvásárhely csak nagyon-nagyon nehezen, illetve a helyi polgármesterek által nagyon-nagyon, kirívóan jó munkája esetén lesz tartható. Ez utóbbit, mármint a minőségi kérdést illeti, abban az erdélyi keretben értelmezzük, ahol Boc, Bolojan és hozzá hasonló arcok fociznak…

Jelen cikknek egyáltalán nem célja az, hogy bárkit is arra buzdítson, hogy szavazzon az RMDSZ-re. Sőt, azzal sem árulok el titkot, hogy a Nethuszáron belül is vitázunk arról, hogy mennyire etikus szavazásra buzdítani az embereket egy járványhelyzet közepén, vagy épp fordítva, mennyire lenne etikus egy kivédhető fertőzésveszélyre hivatkozva a szavazástól való távolmaradásra buzdítani a magyarokat.

Jelen cikk célja annyi, hogy kicsit megismertesse az olvasókkal azt, hogy miről is szavazunk hatodikán, és egyúttal egy közepesen nagytotál képet adni azokról a változásokról, amelyek szavazási irányunktól függetlenül bekövetkeznek a közeljövőben.

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár